NAPLÓK: Kicsi Ólomkatona
Legutóbbi olvasó: 2025-09-18 03:18 Összes olvasás: 44516| 17. | [tulajdonos]: inkábbígy | 2016-03-19 01:48 |
A tárgyaké vagyok. Leporolok, átfestek,
vigyázok. Időt szentelek. Sokat. Mindet.
Megszámolok, számon tartok.
Megütöm magam bennük, a tárgyak
fájdalmat okoznak.
Ha vannak. Ha nincsenek.
Felzabálnak minden szabad teret.
A tárgyakért fizetek. A tárgyakért megdolgozom.
A tárgyakért lemondok.
A tárgyak a helyembe lépnek.
Tárgyakkal beszélnek helyettem.
A tárgyak beszélnek helyettem.
A tárgyak a képmásaink.
Tárgyaink képmásai vagyunk.
Ha mindennek vége
- legalább is ezt rebesgetik-,
lesz egy óriási tűz,
amiben minden el fog égni.
Mi pedig ott állunk majd tárgyak nélkül,
mezítelenül, szégyenkezve,
akörül az óriási máglya körül,
visszahullva az ősi egyszerűségbe.
Akkor kénytelenek leszünk egymásra nézni,
és szólni egymáshoz azon a tűzzel tisztított nyelven.
A kegyelmek kegyelme lesz, ha az ismeretlen arcokban
megtaláljuk egymást,
és ha az artikulálatlan dünnyögésből megértjük: szeretlek. |
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
