NAPLÓK: Futale
Legutóbbi olvasó: 2024-11-21 15:42 Összes olvasás: 1891| 3. | [tulajdonos]: Napsütötte jelmez - lélek | 2014-08-05 11:18 |
Ma olyan nagyot aludtam, így majdnem hozzád mertem szólni, de - mi van
ha megtaláltad lelki társad, zavarnék, marad a csend. Mindenesetre jólesett a gondolat, hajszálon múlt, de bennem rendbe' van. Napsütötte jelmezek az égi akasztós szekrényben, lelkek, mindenki lelkéhez mérten. Ha van felünk: a másik, biztosan ledobódtak, előbb, tán utóbb; ejtőernyős-, csillaghullós-, születősen. Amikor először láttalak, három arcod volt. Első, a messzi: magában mosolygó, szerelmetes-szerény. A második, felnéztél a fákra félúton: mint aki nem rám számított, vicsorba feszült profilod. A harmadik, amikor elém léptél. Ó! A Nap sütött rám, ezeket magamban ma is látom.
Nyáriruhám azóta is lelkemben fürdetem, ha hozzád tisztulni támad kedvem, hogy landoló lelked magamra vehessem. |
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
