NAPLÓK: Etzel Mark Bartfelder
Legutóbbi olvasó: 2026-09-14 02:17 Összes olvasás: 72951| 427. | [tulajdonos]: ringani jó | 2022-06-19 13:34 |
PO-
Bártfai Attila Márk
Sóvár vers
Egy ház árnyékába állok és követem a
falig a zsugorodást, mintha nagyobb
halmazban is levegőt vennék a szokásos
árapályhoz képest. Gyakorolom a fény bő
mellre szívását pont délig, mikor a sötét
eléri a határt, ipi-apacs, és amint
megérinti az ős, világos merőlegest
hopp, szanaszét foszlik játékos kezecskéje.
Benn tartok mindent. A hörgőimben milliárd
anyagtalan csillogás tapsol és lombot tár
az "érted élek te" feszítő köz-érzete,
akár ha vegyszermentes buborék volnék és
agyam bárányfelhőjéig lengve magamban,
oktondi-képp minden kérdésre válaszolnék.
Aztán dél elmúltával, ahogy a harangnyelv
vált kelyhében oldalt, megkerülöm a házat
és kiengedem magamból az öreg árnyat.
Így engedte el a nagy égi vizeket az,
ki a világot csak úgy, oktalan tervezte.
Figyelem, ahogy csigalassúsággal mint egy
japán udvaronc súlyos uszálya, elhagyja
lélegzetem a napvilágot a sötétség
síkján a végtelenbe, az eltűnésig vagy
azon is túl mendegélve, menve. Ha volna
bennem fényszussz, korallpiros, csupahő, úgy azt
dúdolnám (gondolva rád, bárki vagy, voltál és
leszel, te lélegző talány): "saper bramate".
(Olvasható még: Holdkatlan 2022.06.15.)
-EM |
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
