NAPLÓK: Etzel Mark Bartfelder
Legutóbbi olvasó: 2024-04-19 08:51 Összes olvasás: 42956102. | [tulajdonos]: kincses kép | 2020-10-10 20:38 |
FEK-
Pénteken este Dobogokőn vendégeskedtem Birizdó Gabinál. Mutatott nekem egy munkát. Egy északi tájakon bányászott különös kőből csiszolt művét mutatta. Lenyűgöző volt. A feket, vulkánikus (?) anyakőzetbe tökéletesen kerekded és tojásdad kövek préselődtek. Lenyűgöző volt. A kép egy éji tengerpartot idézett meg. Azonnal az alábbi verset szavaltam.
Nils Collett Vogt
Kék habtaréj, röpítsd szivem napon, szelen! Kék habtaréj, te volt szivem! Rá most a csönd sötétje hull. Rengj éjbe, hab, szürkén, vadul és nehezen! Tajtékot űzz! Mint sírhant, sűrű tengerár magába zár; éj s csillagtér rá visszatűz. Dönts jégmagányba, hab, vadul, szürkén és nehezen! Csöpp fodrokká törj szótlanul! Halálba múlj! Hab voltam én, ifjú s azúr, napon, szelen. Csillag reng rajtunk szelíden. Örök korong, ránk űr borong; hideg csillag-pusztába csüng ringó vizünk. Zúgj, örök hab, szürkén, vadul és nehezen.
(Majtényi Zoltán)
-ETE |
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!