NAPLÓK: EXTITXU-UXTITXE Legutóbbi olvasó: 2026-05-19 19:51 Összes olvasás: 45246| 53. | [tulajdonos]: ... | 2020-07-11 12:39 | 2020. július 11.
Meztelenül mászkáltam álmomban a férjemmel egy tágas síkságon, a fejemen széles karimájú, fekete kalap. Ketté volt osztva a tér egy láthatatlan választóvonallal, mintha egy teniszpálya lett volna az a tágas síkság, és mintha én húztam volna meg azt a vonalat, így találtam rendjén valónak, játsszon mindenki a saját térfelén. Az ágy közös, a párna nem, vagy valami ilyesmi. A fázósságom miatt én a külön takaróhoz is ragaszkodni szoktam, de a nyári melegben nem kell nyakig beburkolózni, elég egy lepedő, még sok is, ha ott van mellettem egy 36 fokos meleget árasztó fűtőtest. Nem haragszom a hőhullámokra, semmire, ami az élet természetes rendjéhez tartozik, de két percnél tovább nem bírom alvás közben az egymáshoz simulást. Meg kell húznom a választóvonalat. Ruhát teregettem lefekvés előtt a teraszon, tiszta, csillagos volt az ég. Aludj kinn velem, könyörögtem, elférünk mindketten a szúnyogháló alatt. Nem. A szomszédok, meg minden. A következő álomjelenetben már a szülő(i)falumban jártam, haza akartam jutni, de eltévedtem. Nem írom le részletesen, hogyan, pedig le kellene, mert ez egy visszatérő álom, mindig ugyanott tévesztem el az utat, ahol a főút elkanyarodik Db. felé, ha egyenesen akarok tovább menni, az tk. letérés a Túsa utcába. Ezt nem tudná az álombéli térérzékelésem hová tenni? Hogy úgy kell letérni a hazajutáshoz, hogy menni kell egyenesen tovább? Vagy az a baj, hogy a kanyarban egy kocsma van (jaj, de elegem van már ebből!), iskolából hazafelé menet sokszor láttam odabent Upát. Egyszer ragaszkodott hozzá, hogy meghívjon egy üdítőre (egy szőke kólát, Pista, ennek a lánynak). Rossz szag volt odabenn, nem tudtam meginni a kikért „kólát”. Upa napokig emlegette, hogy hiába költötte rá a „drága” pénzt. Egyébként (más napokon) úgy köszöntünk egymásnak, mint két idegen, akinek valami miatt muszáj egymást üdvözölnie. A kocsmabéliek nem köszöngettek a járókelőknek, énrám legalábbis soha senki nem köszönt kívül, ő is csak kényszerből tette, legyünk túl rajta, és siessek haza, annyi dolog van otthon, ne csámborogjak az utcán. V. mama közben száz méterrel feljebb a g.-k. templomban takarított. Egyszer ő is behívott iskola után „magához”, adott 50 fillért fagyira, és felajánlotta a vasárnapi áldozásból maradt szentelt kenyér maradékát. Finom volt a kovásztalan tésztából készült zsömle felaprítva, különleges íze volt, és éhes voltam, hatodik-hetedik óra már bármit megtudtam volna enni. V. mama olyan volt, amilyen, de a hétköznap övé volt a templom, és én úgy jártam oda, mintha hazamennék. Volt egy harmadik hely is, ahova be lehetett térni. Pégéék háza a főút folytatásában, pont ott, ahová a visszatérő álmomban letévedni szoktam. Másodikosok voltunk, amikor Pégéék a faluba költöztek. Rengeteg társasjátékuk volt és sok könyvük (apja, anyja tanár volt). Pégé kölcsönadta az összes kedvenc olvasmányát. Így olvastam el viszonylag időben mindent, amihez egy kamasz gyerek akkoriban hozzáférhetett. Upa nem szerette, hogy ott töltöm a délutánjaimat, és egy idő után megtiltotta, hogy odajárjak. Titokban azért egy-egy órára csak betértem. Egyszer vasárnap délután, amikor csak a zsidóbácsi trafikja volt nyitva, Upa engem küldött el cigiért. Útközben találkoztam Pégével, hívott, menjek hozzájuk játszani. Nem tudtam ellenállni a kísértésnek, úgy játszottam, hogy közben végig féltem: mi lesz otthon. Nem volt semmi, mert hazudtam. A trafikosra fogtam a késlekedést. A trafikos szakállas, bogaras öreg volt, nem csak mentális értelemben, hanem szó szerint is: rovarokat és bogarakat gyűjtött, éterrel kábította el és hungarocelldobozkákba szúrta fel őket gombostűvel, egyszer végignéztem egy ilyen műveletet, amikor a boltba megérkeztem, elég sokáig tartott, és mivel Upa is tudott az öreg zsidó szenvedélyéről, hihetőnek tűnt, hogy ő tartóztatott fel. A hazugságnak azon kívül, hogy nem kaptam ki, volt egy másik hozadéka is: Upa soha többé nem küldött el a trafikba cigiért.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
