NAPLÓK: EXTITXU-UXTITXE Legutóbbi olvasó: 2024-05-05 00:17 Összes olvasás: 31704| 306. | [tulajdonos]: Zbrodnia-i-kara | 2021-02-03 13:47 | „Látom, még ugyanaz a fodrásza”, jegyezte meg K. Attila, az egyik volt gimnazista osztálytársam, amikor a közös csoportunkba feltettem a YouTube-videót, amelyen Varga Pali a romantikáról tart székfoglaló előadást. A videón nem látszik, hogy a tanár úr több mint két méter magas. Amikor bennünket tanított nem csak magas, de végletesen sovány is volt. Ha az égimeszelő szót meglátom, mindig ő jut eszembe. Mi voltunk az első osztálya, meg egy másik osztály, a Kósáéké. Tibori, a töri tanár is nagy hatással volt az osztályra, de érte nem rajongott úgy mindenki, mint Varga Paliért, főleg a fiúk nem, akiknek Tibori rendszeresen beszólt valamit; volt egy állandó jelzője, hihetetlen, hogy elfelejtettem, pedig milliószor hallottuk tőle, úgy használta, mint egy eposzi kelléket olyan helyzetekre, amelyekben fennállt a veszély, hogy az osztály (vagy egy része, leginkább a hímneműek díszes társasága) elkanászodik. Nem kanászodott volna el (eposzi kellékek nélkül sem), Tiborinak elég volt az osztályba belépnie, hogy csend legyen; ha valaki aznap elfelejtett köpenyt hozni, Tibori órájára kerített egyet a föld alól is (egy másik osztályból, akiknek mondjuk a jóságos, de tanítani nem tudó Klári néni, Gulyás Pál költő felesége tartott kémia órát – nem rajta múlott, hogy R. Jutka, aki hármasra állt kémiából, mindenki legnagyobb ámulatára vegyész karriert futott be; a PhD-sei mind rajonganak érte, mert remekül tanít. Mi Varga Paliért rajongtunk kivétel nélkül, egy lélekként. Soha senkivel nem személyeskedett, felette állt annak, hogy bárkit nevelési célzatból kipécézzen magának. Minden tekintetben kiemelkedett az emberi átlagból. Tibori termetre az ellenkező végletet képviselte, az összes fiúnál alacsonyabb volt, talán a gyenge testű, vérszegény Sereskénél volt csak magasabb, aki nem élte túl a katonaságot; máig nem tisztázott körülmények között egyszer csak meghalt, ő volt az osztály első halottja. Tibori sem él már, a teológiai tudományok díszdoktoraként távozott az élők sorából. Varga Pali még él és virul. Ő az irodalomtudományok doktora lett, és a Kossuth Egyetemen tanít. A Mark my Professor-oldalon, ahol a diákok nem szokták kímélni a tanáraikat, minden kategóriában négy pont felett értékelik, felkészültség kerek ötös, azt láthatólag senki sem vonja kétségbe. (Követelmények teljesíthetősége: 4.28, Tárgy hasznossága: 4.57, Segítőkészség: 4.14, Felkészültség: 5.00, Előadásmód: 4.85., Szexi: nincs pont). Szexiség tekintetében számunkra is értékelhetetlen volt Varga Pali alakja; zsírtól csöpögő szasszonfrizurája, pattanásos bőre, elképesztő soványsága nemi értelemben nem dobogtatta meg kamasz szívünket, mármint a lányokét. De az órái! A mai napig emlékszem minden irodalmi alkotásra, amit vele együtt vettünk nagyító alá. Nemcsak a tudatom emlékszik, a sejtjeim is. Rilke Archaikus Apolló-torzója, József Attila Mamája, Örkény Ballada a költészet hatalmáról-ja a mai napig visszaküld az iskolapadba. A Harry Potter-ben a Mágikus Közlekedésügyi Főosztály a hoppanálást teszthez és jogosítvány megszerzéséhez köti. Nekem van ilyen jogosítványom. Varga Palitól szereztem. Soha nem fogom neki megbocsátani, hogy egy év után, amikor egy gyesen lévő „irodalomtanárnő” (nem emlékszem a nevére, nem is akarok), visszajött az iskolába, ő – Varga Pali -- Kósáék osztályát választotta: nem őket adta le, hanem minket, egy olyan antipedagógusnak, aki harmadiktól kezdve érettségi tételeket dolgoztatott ki velünk, ki, mikor, hol született, mikor halt meg, hol lakott a szerelme, mikor jelent meg a fő műve stb. Varga Palit még elhívtuk az évvégi osztálykirándulásunkra; a gyenge kezű Klári néni mellett, aki az osztályfőnőkünk volt, elkelt a segítsége, főleg nekünk: hajnalba nyúlóan gyilkosozott velünk az egyik faházban, nem sápítozott, mint T. Zsuzsi anyukája, aki szintén velünk volt, hogy mit művelünk éjszaka. Szegény Zsuzsi, a legjobb bulikból maradt ki, mondhatni: a lényegből. Varga Pali vállalta velünk a kirándulást, mintegy vígaszul, amiért cserbenhagyott bennünket, és ezzel nyújtott némi kárpótlást, de amit tett, megbocsáthatatlan volt. Kollektív traumaként éltük meg a távozását. Én annyira megbántódtam, hogy amikor fakultációra kellett jelentkezni, eszembe sem jutott, hogy visszatérjek hozzá, az irodalomhoz. Akkor még nekem Varga Pali és az irodalom egy és ugyanaz a dolog volt. Matekra és törire jelentkeztem. Az irodalomfaktosok egy évig Dosztojevszkij Bűn és bűnhődésé-t olvasták és elemezték, amíg én halmazelméletet, kombinatórikát és valószínűségszámítást tanultam, vagy Hammurabi törvényeivel foglalkoztam. Máig esz a sárga irigység. A laptopom alatt egy bőrkötéses könyv (Достоевский Федор Михайлович: Преступление и наказание) gerince aranybetűkkel hiteget, hogy nincs semmi veszve, minden pótolható. Valahogyan. De Varga Pali megbocsáthatatlan bűnéért én bűnhődöm évtizedek óta.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
