NAPLÓK: ELKÉPZELHETŐ Legutóbbi olvasó: 2026-03-26 05:04 Összes olvasás: 51992| 410. | [tulajdonos]: johnny B good | 2026-02-01 10:19 | Hideg atomok IV.
Néha csodálkozom, hogyan lehetett ásatni velem
is a gödröt, mennyire meg lehetett csináltatni velem
a jelent. Hogy az élet megrontóinak terveit
végrehajtsam.
Mégis, egyszer a párhuzamosak összetartottak.
Horizont fölötti radar képernyőjén, egy különös
erődítmény magába szippantott, táltosított, hogy
űzzem el magam a megálmodtató szülőföldről,
álljak félre, új hazát keresve
Franciaországtól Ugandáig. Hajrá magyarok.
Nyugodt vagyok, európai nyugodt.
Afrikainak bolond. Ugandában ébredni: mint a
születés. Nem bántanak, ajánlkozom a nemzeti
parkban kisebb munkára. Kudarc,
fehér vagyok, túl fehér, túlgondolom.
Itt azt érezni fehérnek lenni kudarc. Gátja a
teljesedésnek, az ernyedésnek. Két nap, s rájönnek
a fehér gőg lenőhet rólam. Rájönnek, hogy tudom,
öröm nélkül nincs mély üresedés, nincs felejtés.
Nem lehet visszatérni a kezdethez, öröm nélkül
csak verset lehet írni, egy büszke, fényes narrátornak.
Felhőmottóval sírkövön. Egy narrátor összekevert
miliőkkel: Szalajka-völgy, Szajna-völgy,
Gorilla szafari. Churchill jól tudta ezt is, Uganda a
természeti világ mentsvára. Az utazó, túl
meglepődésen, félig hulla, félig tánctermi széptevő,
ír. Naplójában tíz, tizenöt végállomás. Szép,
egyszer majd gorillák között éri a szívmarás.
Maradványait vitetnék útlevélbeli címére, vagy a
tengerre, ha tengerész, és vitetnék a naplóban
írtak szerint Szilvásváradra, világháborúkon
hőzöngésbe halt őseihez. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
