NAPLÓK: ELKÉPZELHETŐ
Legutóbbi olvasó: 2026-03-02 06:41 Összes olvasás: 51307| 406. | [tulajdonos]: johnny B good | 2025-12-23 07:18 |
Pusztulás, memoár és én
Jaj - elkezdtem szeretni magam.
Ha születésem büntetés volt,
tudatni kellett volna meddig tartson.
Akkor azt mondanám ez így ember-isteni,
s a nevem pecsét és ítélet,
nem mocskolható be. De
a háború nem ér véget,
hiába
képzelitek.
Persze kellenek a békerajongók, asszisztálók,
pátoszos udvari pojácák.
Sisakrácson átköpött hizlaló kötőanyag.
A lélek legeslegelső ütközése.
Navigációs építmények, pengeélen villanó
szavak, harsonaszó halálcsóvában.
Halálcsóva öröklétben: hegy és szél
vinnyogás. Pengesuhanású pillangó. Idő.
Ezek mind kellenek, hogy a mindenséggel
szerettessem magam.
Hiszen a nevem nem pecsét, nem ítélet;
minden szentséggel bemocskolható.
Alleluja, pusztuló ember vagyok,
örökös és örökbeadó. Hozzám tartozik a
megfoghatatlan, hogy várni tudjak és várni
tudok, mint anyák a magzatvíz szivárgásra,
a kiválásra,
a pusztulás utáni magamra.
Várni az ismétlődő ősrobbanást.
Red Light Runner
hinned kellene
el lehet halasztani
gyökérzet láthatatlan káosz
elévülés
betemetett függőség
mint vakond fel- ki kell törnöd
egyszer
el lehet azt halasztani
mindent ellopnak az odanézésed is
a magány mint személyes ügy
csupa megállj-parancsolás
ki kell törnöd egyszer
a piros lámpa egy hóbort
ember-törvény
mint szén-szem és répa orr
íme
az ember aki hóból van
véres csali
különös csendre hangszerelve
ki kell törnöd
amikor szikkad a harmat
amikor már minden irányból piros fény villog
akkor az már nem is irány
az összes busszola amit visszatükröz szemed
a jobbra balra kitett hajólapát
abban a világban marad
amiből mostanság navigál hited
|
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
