NAPLÓK: ELKÉPZELHETŐ
Legutóbbi olvasó: 2026-07-03 04:45 Összes olvasás: 55963| 323. | [tulajdonos]: johnny B good | 2024-04-13 20:44 |
Azt írtuk mindenre hogy törékeny (szilvási idők)
Hát,
nem találtad
az egyensúlyi pontot.
Az élet, mint felleg-aprózódás.
Egyedül kell menekülnöd,
ahogy felnőttek elől tűéles gyerekszem.
Miféle
tömény versnek hittétek Kossuth utcaiak a meggy-édes szilvási
időkben,
a Bélkőre is fölírtátok angolul: törékeny.
Az iskola összezavart. Idea, ideológia, mint kerítés
terméskövei közül kipergő fuga. Egy szétmállott országba
születtél. És
hát
nem is tud más lenni. Sok tanító megalkuvó,
papok
többsége képmutató. Múltfoglalók. Szellemi gettó, korán rászoktál
a bizonytalanságra.
Mintha
megérkező betegségre döbbentél magadra, hogy romlatlan
vagy. Mint mannára csaptak rád a manipulálók. S most,
amikor bevártak a kételyek tudod minden megromlik. Minden
elromlik. Romlatlannak lenni nem azt jelenti, hogy nem is romlasz
meg.
Egyedül kell menekülnöd. Tűéles látásod valami
Snellen-táblán maradt,
s ha magadhoz idomítod a halált, a poétaiságot,
széttrancsírozott
verssoraid ventilátor előtt, mint amikor megfigyelhető a
felleg aprózódása.
Bárhol léteznél, léteztél eddig, kiválaszthatóvá vált a feszültségmező.
Kettérepesztett összefüggések, ezután sehol - felfogtad? - sehol nem
találsz egyensúlypontot.
Így indulj tovább, gyalogló madár, a rész nem az egészhez tartozik.
Emlékezz Kiskapudnál anyád sorompóőr. Leereszti
eléd a sorompót és te ott
várakozol a sorompó mögött. Tervekkel.
Sorompó mögött várakozók mindig terveznek.
Átterveznek.
Számít egyáltalán, hogy mikor érsz oda? Hova?
A különbözés titkaihoz. Az alagútba. A belső misére. Gyerekkorba,
a biztonságába.
|
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
