NAPLÓK: ELKÉPZELHETŐ
Legutóbbi olvasó: 2025-11-04 20:11 Összes olvasás: 47107| 235. | [tulajdonos]: johnny B good | 2022-11-07 13:44 |
Bennem nyüzsgő áramkörök
I.
Oldalvást az ügyes hallgatásainkban legszív-
esebben megkérdeznék ismeretlent, ismerőst -
direkt - hogy szeretsz-e?
Odamennék, mint az echó: semmit nem akarok
jobban, mint hogy szeress. És ezzel persze
pont a felszínes hülye válaszokat
provokálnám ki. Éppen úgy nem tudnám,
mint most, hányan vagyunk, akik még élőben
kérdezték és hallgatták végig Jézust.
II.
Ügyesen megszervezték azokat az
orgiákat, azt sem tudtam, hogy voltak
orgiák. Ha tudtam volna, biztos Caligula
pártján állok. Ma már nem érdekelnek
az orgiák.
III.
Nem vagyok esztelen Caligula. Lázam,
nem költői láz. A világ betonfelületét
járom, a kiépített humanitás hálózatát,
én a zsákutcás magyar. Végeredményben
esélyem sincs keresztmetszetekben
megfigyelni minden változást; vadnyomtól
a komposztáló emberig. Elszigetelésben
gondolkodom, ami perpillanat a legnagyobb
marhaság. Külön szigetre, ahol nincs áram,
nem előírás fázis a fázishoz, vagy divatos
színharmóniák. Alapos biztonságban,
minek kérdeznék bármit, ha nem ugyanakkor
gondolod te is ugyanazt. (Hová tetted a tűt?)
A világ nem a humánumért van - bármit is
jelentsen ez - és nem a humanitás tartja fenn.
IV.
Lakom valahol. Egy szigeten. A világomban,
tavasz és ősz között, mint minden
komposztáló ember. Szemembe lóg a hajam,
karomban viszem a lombot, a fotoszintézist,
végeredményben Istent. |
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
