NAPLÓK: ELKÉPZELHETŐ
Legutóbbi olvasó: 2024-04-26 22:40 Összes olvasás: 34863235. | [tulajdonos]: johnny B good | 2022-11-07 13:44 |
Bennem nyüzsgő áramkörök
I. Oldalvást az ügyes hallgatásainkban legszív- esebben megkérdeznék ismeretlent, ismerőst - direkt - hogy szeretsz-e? Odamennék, mint az echó: semmit nem akarok jobban, mint hogy szeress. És ezzel persze pont a felszínes hülye válaszokat provokálnám ki. Éppen úgy nem tudnám, mint most, hányan vagyunk, akik még élőben kérdezték és hallgatták végig Jézust.
II. Ügyesen megszervezték azokat az orgiákat, azt sem tudtam, hogy voltak orgiák. Ha tudtam volna, biztos Caligula pártján állok. Ma már nem érdekelnek az orgiák.
III. Nem vagyok esztelen Caligula. Lázam, nem költői láz. A világ betonfelületét járom, a kiépített humanitás hálózatát, én a zsákutcás magyar. Végeredményben esélyem sincs keresztmetszetekben megfigyelni minden változást; vadnyomtól a komposztáló emberig. Elszigetelésben gondolkodom, ami perpillanat a legnagyobb marhaság. Külön szigetre, ahol nincs áram, nem előírás fázis a fázishoz, vagy divatos színharmóniák. Alapos biztonságban, minek kérdeznék bármit, ha nem ugyanakkor gondolod te is ugyanazt. (Hová tetted a tűt?) A világ nem a humánumért van - bármit is jelentsen ez - és nem a humanitás tartja fenn.
IV. Lakom valahol. Egy szigeten. A világomban, tavasz és ősz között, mint minden komposztáló ember. Szemembe lóg a hajam, karomban viszem a lombot, a fotoszintézist, végeredményben Istent. |
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!