NAPLÓK: DE MI LESZ A NOVELLÁKKAL? Legutóbbi olvasó: 2025-04-02 09:35 Összes olvasás: 5118| 41. | [tulajdonos]: Megjelent a Magyar Ifjúságban | 2022-08-03 04:59 | Pálóczi Antal:
REPÜLŐ
A murvakavicsos út mediterrán fénnyel uralta a vidéket. Erdő nem látszott, csupán juhlegelőnek való kopárság fehér mészkődarabokkal; fa és cserje csak fennsík nagyobb szakadékaiban nőtt s azok olyanok voltak mint egy-egy Isten méretű hónalj.
– Hónalj vagy ágyék ... – gondolta a nyitott ablakban álló katona egyik kezével nekitámaszkodva a rácsnak. A teherautót várta: naponta kihozták ebédjét és postáját is ha volt, Laci olyankor messziről dudált már.
Múlt hónapban vezényelték a "csörlő-házba", ahogy maguk között hívták, de tulajdonképpen jól érezte magát. Tolsztojt olvasott meg karatézni tanult. Csak a telefonra kellett ügyelnie és jegyzőkönyvezni a lehallgatott jelentéseket.
Gyurika is naponta megérkezett a szomszéd tanyáról kicsi zöld kerékpárján, a kormányra akasztott vödröt zörgetve. Abban hordta az ételmaradékot nagyanyja kacsáinak. Mostanában csak száraz kenyér meg levesmaradék jutott, de hadgyakorlatok idején kétszer is lehetett fordulni mert olyankor öten laktak a csörlő-házban.
Aznap a katona nem kapott levelet, viszont csülkös bableves volt az ebéd alaposan elsózva. Mind a kacsáké lett.
– Lepülő! – kiáltotta Gyurika. Éppen egy helikopter kelepet át az épület fölött.
– Nem "lepülő"! Repülő Rrrrrepülő!
Gyurika szégyenlősen grimaszolt.
– Mondd ki – ültette térdére a nagydarab fiatalember.
– Lllepülő!
– Ne feszítsd elöl a fogadhoz a nyelved!
– ... lllll ...
A katona kedvetlenül földre rakta.
Csörgött a telefon. Gyurika tágra nyílt szemekkel állt meg az ajtóban.
– Szóval mégis előkúrtak! Jól van te kopasz őrvezető, végre lesz állandó kimaradásod!... Mondd meg Irmának, hogy huszadikán váltanak le, van még két nap EÜ-szabim!... Tápost küldenek? Breznay pont jó lesz, itt majd filozofálhat!
Az előfelvételis városi egyetemistákat hívták táposnak, mert olyanok voltak a nem akcelerált, teherbíró és jóidegzetű falusi fiúk között, mint tápos csirkék a baromfi udvarban. Az "előkúrtak" az előléptetést jelentette a baka dumában; a katonának eszébe sem jutott, hogy a gyerek előtt "csúnya szóként" hangzik.
Gyurika közben fölmászott egy székre és kinyitotta a zöld faliszekrényt. A katona nyakon csípte. Nem szerette a kisfiúban, hogy odahaza mindent megengednek neki.
Büntetésből kiküldte egy paradicsomért.
Az alig négyzetméternyi paradicsomos kert az ablak alatt, talán a kidobott szemétből eredt meg. Az előzőek mindenesetre derekasan locsolgatták, ahogy azt az ablakpárkányra száradt vizeletcseppek meg a szellőztetéskor betóduló szag is tanúsította. A katona lemosta a párkányt és egy hétig az ajtón át szellőztetett. A paradicsommal viszont csodákat művelt a kitűnő tápanyag és minden napra megérett néhány szem.
– Mossad meg!
A kisfiú odament a fali kúthoz.
– Na mi van a kezedben?
– Paladicsom.
Így teltek a napok. A katona unalmában sokszor majdnem a sírásig gyötörte Gyurikát az "r"-ek miatt. Néha birkanyájat hatottak a mezőn; néha őzek vonultak át kettesével, az első olyankor mindig előre fülelt, a hátsó hátra.
Az ablak fölött fecskék táplálták fiókáikat, a katona minden nap hosszasan figyelte őket. Még levelében is hivatkozott a madárpárra, csak aztán nem kapott választ.
Ezt a nőt nem Irmának hívták.
Aztán amikor válaszolt végül, aznap nem ebédelt a katona, pedig marhaszelet jött tört krumplival, meggymártással. Minden a kacsáké lett.
Másnap Gyurika belemarkolt a még spiccesen kitárazott géppisztoly éleslövedékekbe és megiramodott velük az ajtó felé. A katona szétfeszegette ujjait, majd grabancánál fogva kivitte, és ahogy elengedte vállmagasságból, ujjhegyével akkorát sózott barna kis tarkójára, hogy arccal zuhant a fűre.
Megfagyott vigyorral tápászkodott föl, az ütésig visongva rúgkapált, azt hitte csak vicc. Mukkanni sem mert kerékpárjáig hátrálva. Csak amikor már fölült és pedálozni kezdett, akkor tört ki a torkából a zokogás mint egy kis szirénából. És másnap az öregasszony jött az ételmaradékért, amit a katona egy lefedett alumínium kannába szokott kiönteni. Szomorúan biccentett, de nem szólt egy szót sem. Többet nem jöttek.
Huszadikán végre megérkezett a váltás. Breznay helyett egy idegen szemüveges alak, de szintén "tápos". Ez a fiú kimondottan ravasz szemei ellenére sem tudott fölérezni arra, hogy a katona "srác".
Talán mert izmosnak és kopasznak látta, talán az arckifejezése miatt, de olyan alakias volt, hogy a katona végül csakugyan megharagudott rá.
Már fenn ült Laci mellett a vezetőfülkében, könyökével a keményre tömött málhazsákra támaszkodva, és még mindig haragudott. Arra kellett gondolnia, hogy majd az ilyenekből lesznek az igazgatók.
Aztán amikor feldübörgött az erős "Ural-motor", hirtelen előtermett Gyurika pici zöld kerékpárján és sipítozva ezt kiabálta:
– Repülő! Rrrrrepülő!!!
– Mit mondasz? Jó legyél... – dőlt hátra a túl erős motorzúgásban.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
