NAPLÓK: Gyurcsi
Legutóbbi olvasó: 2025-05-10 01:18 Összes olvasás: 151566| 1250. | [tulajdonos]: Egy vers apropóján | 2024-02-12 19:55 |
A Fedél Nélkül legutóbbi számába beszerkesztették egy versemet.
A dolog pikantériája, hogy a címlapon Ambrus Attila szerepel, miközben a versem címe „A szeretetről”.
Nem olvastam el az illetőről szóló cikket, mert borzolja az idegeimet, hogy egy erőszakos bűnöző élvezi a celebvilág egyébként is kétes értékű előnyeit, sütkérezik a médiában.
Ambrus Attila emberek tucatjaira hozta a rettegést.
Rám tizennyolcévesen rántott géppisztolyt egy szovjet kiskatona mintegy másfél méterről.
Akkor még nem voltam katonaviselt, de a závár csattanását nem lehetett félreérteni, az a hang kikergeti az ember lábaiból az erőt, megakasztja a lélegzetet.
Nem tudom, voltak-e összesen százan, akikre Ambrus fegyvert fogott, de ha csak egynek kellett átélni azt, amiről beszélek, az is megbocsájthatatlan.
Az már kezd átcsúszni az ingerküszöböm alatt, ha egy egyébként értéktelen ember a média üdvöskéjévé válik, de hogy egy rúzsasándoros álromantika miatt egy rabló „sztárrá” lesz, felháborít.
És akkor a vers:
A szeretetről
Szeretem a postásunkat.
Mosolyog, ha csenget.
Nem tudja, hogy nincs bekötve.
Szeretem a csendet.
Szeretem a postásunkat,
de a csendet jobban.
Két szeretet nem fér bele
már az én koromban.
Jó lenne egy olyan postás,
aki nem csengetne.
Meg egy automata ajtó -
senkit se enged be.
Szeretem, ha békén hagynak.
Hogyha nem jön senki.
Ajtó se kell! Csupasz falon
ki akar csöngetni?
Örülök, hogy vagyok, mivel
biztos vagyok benne,
ha nem lennék, rajtam kívül
senki sem szeretne!
|
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
