NAPLÓK: Gyurcsi Legutóbbi olvasó: 2025-10-16 16:40 Összes olvasás: 165890| 1010. | [tulajdonos]: Ha már egyszer akárki írhat! | 2022-01-26 10:29 |
Felkeltem. Ébredés utáni kötelező koreográfia, már a papucs előtt térddel berúgom a gépet, mire végzek a mosdóval, bebútol.
Konyha, fricskóban a kávé – hidegen szeretem, keserűn, sokat, aki ettől nem ébred fel, az haljon álmon -, vissza a szobámba, közben kinézek az ablakon. A kapu előtt áll egy haver egy talicskával.
Kiszólok, várjá, mingyá fölkapok valami aztán nyitom.
Az első cigivel kicsámpázok kaput nyitni.
Haverom is cigizik, már majdnem csikk.
- Látom, már régóta vársz!
- A nem kifejezés! – és lemutat maga mellé a járdára, vagy fal tucat széttaposott rigó.
- Miért nem hívtál? – nincsen kapucsengőm, akiket hajlandó vagyok beengedni egyáltalán, azok tudják a telszámomat – képes voltál itt fagyoskodni!
- Nem akartalak felzavarni, gondoltam, majd’ kirúg az ágy, viszont fontos, amit hoztam! – és lemutat a talicskára.
- Ezmiez?! – egy szürke kupac.
- Hamu! Tudom, hogy már gázzal fűtesz, nincsen sajátod.
- Aztán mi a jófenének kell az nekem?
- Hát a fejedre! Hinteni! Szórni!
Ilyenkor – még a reggeli mimika-beskálázás előtt – nehéz olvasni az ábrázatomról, de barátom már régen ismer, felfedezte az értetlenséget arcomon.
- Nem olvastad ma még a Dokkot? – tért a lényegre, hogy haladjunk.
- Várjá, a gépem még csak ott tart, hogy regisztráljam a víruskeresőt.
– A Bigbradör neked szurkol!
- Jézusom! Hoztál elég hamut?
- Nyugi, van még otthon, de eccerre csak egy talicskát tudok tolni. Olvasd el, addig fordulok egyet!
Elment, és abban, hogy nem álmodtam az egészet, csak amiatt lehettem biztos, mert a halom hamu ott púposodott a kapunál, immár a kerítésen belül.
Aztán bejöttem, elolvastam az ominózus írást.
Kezdett hatni a kávé, egymás után jöttek fel a horizont alól a különböző gondolatok.
Hangyafarm. Akvárium.
Valaki figyeli, hogy a tudattalan lények hogyan tesznek-vesznek, de ez a kapcsolat egyáltalán nem interaktív, az elkülönített lények tevékenységére nincs befolyása annak, hogy valaki nézi-e őket vagy sem. Bár van olyan filozófiai nézet, hogy a mért dolgokra hat a puszta mérés, ezt sose tudjuk meg, senki se tudja, hogy mi mennyi akkor, ha nem mérik, de ne emelkedjünk olyan magasságokba, ahova már nem látunk fel, maradjunk a földön.
Kutyaviadal.
Na, itt már menedzselik a harcot, lehet drukkolni, bíztatni a kedvencet, felmerülhet az ostorral vagy jutalommal való motiválás, igaz, az is benne van a pakliban, hogy valamelyik versenyző belepusztul.
A fenti példákban egy közös mindenképpen van.
A szemlélődő nagyságrendekkel magasabb értelmi szinten van, mint azok, akiket szemlél. Bár a kutyaviadaloknál ez nem biztos.
Kiszürcsöltem a kávé maradékát, úgy hatott, mintha egy finomszőrű borzszőrecsettel valaki kihessegette volna agyam fogaskerekei közül a homokszemeket.
Voyager! Ez az! Kukkoló!
Ilyen összefüggésben már elapad az intellektuális előny, sőt.
Nézi, mert alkalmatlan, vagy nincs kivel, vagy csak egyszerűen eltévelyedett.
Viszont az ilyen kapcsolatrendszerben a szemlélődő ki van zárva az interaktivitásból.
Maradjunk akkor egy olyan példánál, mint amikor a Niagarát nézik a partról. Hányhatnak a nézők cigánykereket, tapsikolhatnak, tiporhatják a sapkájukat is akár – a víz csak dübörög. Nem hallatszik ott se ováció, se káromkodás.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
