NAPLÓK: Bátai Tibor
Legutóbbi olvasó: 2025-06-10 06:02 Összes olvasás: 140738| 1862. | [tulajdonos]: Nagy László 309. | 2025-06-09 00:51 |
Vallvadír
.
Álmodon álmodva kopogatok,
zuhatag a sarkamban:
lándzsák, sáskák –
tudod, ki vagyok?
Személyemben én a megbukatott,
a cidribe hajszolt, de még se halott
mesekirályság.
Vékony üvegcsizmám csupa pír,
ma is eleven,
s mint málnaszin láng
egy üvegszilánk
a tőr övemen.
Beláthatod homlok- s mellüregem,
hol esküdve hajnalköröket ír
a vadrózsavér, szerelem,
világos őrületem.
A bőrömön ország süt át,
vagyok átlátható,
a lépcsőházban is elfogható,
a május májusaként a saját
kukádhoz is megköthető –
ilyen vagyok, itt makogok,
álmodon álmodva kopogatok,
fogadj be te Rejteztető,
legalább a kis kamarád
aranyába, az illatos árnyba,
jó lesz a polcok legalja,
a meggyesüveg jobbja vagy balja,
de jobb ha te fátyolba pátyolsz,
pólyába pántolsz.
Legyen vállalható
aki átlátható,
legyen fölfogható
aki elfogható,
legyen elrejthető
aki megköthető,
legyen ámori báb-csecsemő,
mert vagyok eltörhető is,
májusian szétfröccsenő.
. |
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
