NAPLÓK: Bátai Tibor Legutóbbi olvasó: 2025-06-10 05:13 Összes olvasás: 140735| 1861. | [tulajdonos]: Nagy László 308. | 2025-06-07 00:33 | Tűnődés nagy szeretőkről, a kardcsókolókról
.
Nap süti a vaskezeket, mégis fáznak,
sorsvonaluk fagytól sirámos, de álmuk
édesebb a méznél is, jönnek elébük
morse-jelek, szaggatott aranyvonalak,
s göbök, a vasujjnak betűzni valók,
jelentik: az áztatóban minden rendben,
rostolódnak szeretők, lesz elég zsinór,
kenderkötél, kötőfék meg pányva, ponyva,
majmaidnak tágas cirkuszi tető.
Tűnődhet valaki bár az Oceánum
partján, csillagok palotája kövén,
sujtásos, zengő mellkosarába gyűrhet
ragyogást, ragyoghat sok perlő ajak,
sebtől is ékkövesen mind ide tér
a Vaksi Mamához, ki küldte világgá,
magát ajándéknak nevezi bolondul
s lefordul a gyöngykosaracska a lápba –
magyarul ez nagy-nagy emberáztató,
Árgyílusnak poshadt zöldpaplanos ágy.
Már eleget ríttunk, rándulj mosolyunk,
véres szemünk, lószemünk dudorodj égre,
lásd meg: az álmodott aranykupolák
magasabbra álmodva már, s nem a lápból,
fentről sütnek hajdani kardcsókolók,
citerások, májusi nagy szeretők.
Sorsuk, holtuk soha se lesz megtorpantó
a támadó tündökleteknek, a hívő
tébolyultaknak, mert szellő a halál,
ha ők igéznek: égi nefelejcs-tüzek.
. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
