NAPLÓK: Bátai Tibor Legutóbbi olvasó: 2025-06-01 08:42 Összes olvasás: 140065| 1842. | [tulajdonos]: Nagy László 292. | 2025-05-21 23:51 | Rossz álom, február 17
.
Város, ahol annyi a lángész
négykézláb ingó rossz kanok
dicsőségüket csikorogva
eszik a véres korpát, nőik is
kövön kecelnek, pántlika, kalap,
fejnél magasabban a far s pucér,
szakadéka nyüvesen vigyorog
s kivívja szűz arcom ájulatát.
Szememre ki ád egy zöld levelet,
kis pajzsot akár a babatenyér?
Volt egykor zöld, a moha volt utolsó,
minden gyökérlábú elmenekült.
Kőből és korpából csak a kiutat
áhítom, de kőfal kelet és nyugat,
dél pedig árvíz, daganata csönd.
Északra, László, vasbordás, magas,
duruzsol éles pléh-zsalukon át,
lépcsők neked a rések s meglehet:
úgy meggyalúlnak, torzsád se marad.
Miliméterenként vagyok boldogabb,
vagyok rojtosabb is. Mit hagytam el?
Frontális feszületté átfordulva
alátekintek, ó mennyi zsizsik!
De itt, a tűnődés mögött muzsika,
mi lenne, ha tűz – s már fujják is a rések,
elérte a láng a képzeletet,
engem is, nagyudvarú ünnep vagyok,
s foltosodom sötéten jövőmhöz –
agyő, ti fényes rekeszek ott lent,
pernye-bohócként integet személyem,
s illetlenül: feketén havazok.
. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
