NAPLÓK: Bártfai Attila Márk Legutóbbi olvasó: 2024-05-03 06:55 Összes olvasás: 40554| 403. | [tulajdonos]: ANNYI MINDEN | 2013-11-24 11:10 | :) :) :)
Itt van Lhabab Ducsen "A mennyből leereszkedés ünnepe". A negyedik Tízmilliószoros nap! :) Ez nagyon jó. :) És mennyi-mennyi jó hír! Ma YAMANTAKA apa-tantra osztályába tartozó formájának meghatalmazását adja Tiszteletreméltó Láma Kalszang Tamanag, A volt főnöknőm, eljön a meghatalmazásra. Ismét valakit összekötöttünk a hagyományvonallal. Ráadásul ilyen jeles napon és alkalommal. Most már ha a fene fenét eszik is, Emese eléri megszabadulást. Barta Andris írt, ma reggel, hogy sikerült a pho-wát elvégeznie Szingapúrban. Utolsónak ugyan, de neki is megjelent a lyuk és a vérhólyagocska a koponyája tetején. Azaz megnyílt a lehetőség Amitábha Tudatával való egyesülésre. Ennek nagyon fontos szerepe van a haldoklásnál. A gyakorló így tudja a tudatát a Devacsenbe juttatni. :) Ha a tudat nem itt távozik, annak komoly hátrányai lehetnek, ezért a pho-wát gyakorlóknak halálukkor ezt a meditációt el kell végezniük, de nem csak a tudat kiemelésének szakaszáig, mint a rendszeres gyakorlásban, hanem el is kell vágni a tudatot a testtől. :) Gratulálok Andris! És már csak egyszer kell lefesteni az előszobát ma este, s avval kész! :) Remek Mindenkinek szépséges napot! :)
A SZENTSÉG ELUTASÍTÁSA:
A Magasztos így utasította el apósa szavait, mikor az a még csupán törekvő Sziddhárta herceget, vissza akarta csalogatni a világba, és feltételezte, és gúnyolta a szentség iránti törekvését, a herceg Márának azaz ördögnek, kísértőnek, rossz-léleknek nevezi apósát:
"TESPEDT ROKON! FONDORKODÓ!
MI I CÉLBÓL JÖTTÉL IDE?
ENGEM SZEMERNYI VÁGY SE HAJT,
MÁRA, ARRA, HOGY SZENT LEGYEK;
EZÉRT KIKNÉL SZENTSÉG A CÉL,
AZOKHOZ INTÉZD SZÓZATOD.
DE ARRA SINCSEN SEMMI OK,
HOGY EMLEGESS "MEG NEM HALÁST",
MERT HISZEN AZ NYILVÁNVALÓ:
AZ ÉLET VÉGE A HALÁL.
ÁM VISSZA NEM TÉREK SOHA.
SZERZETESSÉGEM VÉGLEGES.
"A HÖMPÖLYGŐ FOLYÓT IS, LÁM,
KISZÁRÍTJA A SZÉLVIHAR;
MENNÉL INKÁBB A TESTÉT S VÉRÉT
ANNAK, KI LELKÉT HAGYTA EL."
ÁMDE ÉN TÖBBRE BECSÜLÖM
A HŐSIESSÉG OLY NEMÉT,
MELY ÁLTAL VÉGÜL VALAKI
A SZAMÁDHIBAN MEGMARAD,
EZZEL MINTEGY ELÉRVE MÁR
A SZELLEMISÉG CSÚCSFOKÁT.
A LÉLEK TESTRE NEM TEKINT,
A SZATTVA-TISZTASÁGRA NÉZ.
VÁGYAM S ERŐM MEGVAN, TUDD MEG,
HOGY EZT A VÉGET ÉRJEM EL.
NEM LÁTOK OLY HEROIZMUST,
MINT E KIVÁLÓ, VÉGZETES
LÉLEGZET-ELÁLÍTÓ ERŐT,
MELY TARTÓSAN FÜGGETLENÍT.
(...)
MIT AKARSZ HÁT, FONDORKODÓ?"
LALITA VISZTARA XVIII.
Később a Boldogságba tért a valódi Márához így szól:
"NEM EGY SZAMSZÁRÁN ESTEM ÁT
AKKÉNT, HOGY NEM TALÁLTAM ŐT,
KIT KERESTEM: AZ ÉPÍTŐT.
ÚJRASZÜLETNI SZENVEDÉS.
ÉPÍTŐ, LÁTLAK TÉGEDET.
HÁZAT TÖBBÉ NEM ÉPÍTESZ.
MINDEN GERENDÁD ÖSSZETÖRT,
A HÁZNAK TORNYA SZÉTESETT.
SZANKHÁRAMENTES SZELLEMET
S A VÁGYKIOLTÁST ÉRTEM EL."
DHAMMAPADA 153-154
"NEM AZ ERKÖLCS MIATT CSUPÁN,
S NEM A SOK GYAKORLAT ALATT,
A SZAMÁDHIBAN MERÖLVE EL,
HANEM, HOGY ELSZAKADTAM ÉN,
ÉRTEM KIOLDÓDÁSHOZ EL,
MIT AVATATLAN EL NEM ÉR.
SZERZETES, NYUGTOT NE LELJ, HA MÉG
ILLÚZIÓKNAK RABJA VAGY."
DHAMMAPADA 271-272
EGY SZOMORÚ (de tanulságos) TÖRTÉNET:
[CSULLAVAGGA VII. 3.]
"Ebben az időben a Magasztos népes gyülekezet körében ült, és a Tant fejtegette a királynak és kíséretének. Ekkor Dévadatta felállt ülőhelyéről, és felsőruháját fél vállán átvetve, összetett kézzel meghajolt a Magasztos felé, és így szólt a Magasztoshoz:
- Uram, a Magasztos már elgyengült, megöregedett, megvénült, útját végigjárta, életét leélte. Uram, a Magasztos most már ne törődjék semmivel, élvezze az e világon elért nyugalmat, bízza reám a szerzetesek gyülekezetét, én fogom vezetni a szerzetesek gyülekezetét.
- Elég, Dévadatta! Ne kívánd vezetni a szerzetesek gyülekezetét!
Dévadatta másodszor is így beszélt a Magasztoshoz.
[A párbeszéd kétszer megismétlődik.]
- Dévadatta, még Száriputtára és Moggallánára sem akarom rábízni a szerzetesek gyülekezetét, nemhogy reád, hitvány, jellemtelen emberre.
Dévadatta megharagudott:
- A Magasztos a király és egész kísérete előtt jellemtelennek nevezett, és megszégyenített, Száriputtát és Moggallánát pedig felmagasztalta.
Elköszönt a Magasztostól, jobb kéz felől körüljárta, és elégedetlenül távozott. Ez volt Dévadatta első sértődése a Magasztossal szemben.
A Magasztos pedig így szólt a szerzetesekhez:
- Szerzetesek, a gyülekezet tegye közzé Rádzsagahában Dévadattáról, hogy Dévadatta erkölcse valaha más volt, és most más lett, és amit tettekben vagy szavakban elkövet, abban sem a Buddha, sem a Tan, sem a gyülekezet nem nyilatkozik meg. [...]
Ekkor Dévadatta felkereste Adzsátaszattu királyfit. Adzsátaszattu királyfi elé járulva, így szólította meg:
- Királyfi, régebben az emberek sokáig éltek, most azonban rövidre van szabva életük ideje. Lehetséges, hogy a te időd is lejár, miközben csak trónörökös maradsz. Öld meg atyádat, királyfi, és légy te a király! Én pedig megölöm a Magasztost, és én leszek a Buddha.
Adzsátaszattu királyfi ezt gondolta:
- Az érdemes Dévadattának nagy az ereje és hatalma; ő jobban tudja.
Ezzel tőrt övezett combja mellé, és szokatlan napszakban berontott a király szobájába, félve, ijedten, rettegve, felindultan. Amikor a király szobájánál szolgálatot teljesítő tanácsosok meglátták, feltartóztatták. Megmotozták, és megtalálták a combja mellé övezett tőrt. Megkérdezték:
- Mire készültél, királyfi?
Meg akartam ölni atyámat.
- Ki beszélt rá?
- Az érdemes Dévadatta.
Ekkor némelyik tanácsos ezt javasolta:
- Ki kell végezni a királyfit, Dévadattát, és minden szerzetest.
Mások ezt javasolták:
- A szerzeteseket nem kell kivégezni, mert ők nem vétettek, csak a királyfit és Dévadattát.
Mások viszont ezt javasolták:
- Sem a királyfit, sem Dévadattát, sem a szerzeteseket nem kell kivégezni, hanem jelenteni kell az ügyet a királynak, és a király parancsa szerint kell eljárni.
Ekkor a tanácsosok a királyfival Magadha királyához, Széníja Bimbiszárához mentek, és jelentették a történteket. [...] És Magadha királya, Széníja Bimbiszára, megkérdezte Adzsátaszattu királyfitól:
- Miért akartál megölni, királyfi?
- A királyságot akartam, király.
- Ha a királyságot akarod, királyfi, legyen a tiéd ez a királyság!
Ezzel átruházta a királyságot Adzsátaszattu királyfira.
Ekkor Dévadatta felkereste Adzsátaszattu királyfit. Adzsátaszattu királyfi elé járulva, így szólította meg:
- Mahárádzsa, adj parancsot embereidnek, hogy oltsák ki Gótama remete életét!
Ekkor Adzsátaszattu királyfi kiadta a parancsot embereinek:
- Mondom: amint az érdemes Dévadatta rendelkezik, úgy cselekedjetek!
Ekkor Dévadatta parancsot adott egy férfinak:
- Barátom, indulj! Gótama remete itt és itt tartózkodik. Oltsd ki életét, azután ezen az úton térj vissza!
Ezután két embert állított arra az útra:
- Ha ezen az úton közeledik egy ember, oltsátok ki életét, azután ezen az úton térjetek vissza!
Ezután négy embert állított arra az útra:
- Ha ezen az úton közeledik két ember, oltsátok ki az életüket, azután ezen az úton térjetek vissza!
Ezután nyolc embert állított arra az útra:
- Ha ezen az úton közeledik négy ember, oltsátok ki az életüket, azután ezen az úton térjetek vissza!
Ezután tizenhat embert állított arra az útra:
- Ha ezen az úton közeledik nyolc ember, oltsátok ki az életüket, azután térjetek vissza!
Ekkor az első ember kardot és pajzsot fogott, íjat és tegezt vetett vállára, és elindult a Magasztoshoz. Odaérve, a Magasztos közelében félelem fogta el, megijedt, megrettent, felindult. Mozdulatlanná dermedt testtel megállott. A Magasztos megpillantotta a félő, ijedt, rettegő, felindult, mozdulatlanná dermedt testtel álló embert, és megpillantva, megszólította:
- Jöjj ide, barátom, ne félj!
Ekkor a férfi letette kardját és pajzsát, ledobta íját és tegezét, és a Magasztos elé járult. Odaérve, fejével a Magasztos lábához borult, és így szólt a Magasztoshoz:
- Uram, bűnös szándék fogott el balgaságomban, esztelenségemben, tudatlanságomban, mert gonosz szándékkal, gyilkos szándékkal indultam ide. Uram, fogadja el a Magasztos bűnvallomásomat bűnbánatul, hogy a jövőben tartózkodjam tőle!
- Valóban, barátom, bűnös szándék fogott el balgaságodban, esztelenségedben, tudatlanságodban, mert gonosz szándékkal, gyilkos szándékkal indultál ide. De mivel, barátom, bűnnek tekinted bűnödet, és illő megbánást tanúsítasz, elfogadom. [...]
És a Magasztos ezt mondta a férfinak:
- Barátom, ne ezen az úton távozzál; menj amazon az úton! - És így másik úton bocsátotta el. [...]
Ekkor az első ember visszatért Dévadattához. Odaérve, így szólt Dévadattához:
- Uram, nem vagyok képes a Magasztos életét kioltani. Nagy a Magasztos hatalma, nagy az ő szentsége.
- Rendben van, barátom. Ne te oltsd ki Gótama remete életét. Én fogom kioltani Gótama remete életét.
Ez idő tájt a Magasztos a Keselyű-szikla hegycsúcs alján sétált. Ekkor Dévadatta felmászott a Keselyű-szikla hegycsúcsra, és lezúdított egy hatalmas sziklatömböt:
- Ezzel oltom ki Gótama remete életét!
Két hegycsúcs összehajolt, és felfogta a sziklatömböt. Egy szilánk lepattant róla, és véresre sebezte a Magasztos lábát. Ekkor a Magasztos felnézett, és így szólt Dévadattához:
- Balgatag ember, nagy vétket követtél el, hogy gonosz szándékkal, gyilkos szándékkal véresre sebezted a Beérkezettet.
Ezután a Magasztos a szerzetesekhez fordult:
- Szerzetesek, ez volt az első olyan tette Dévadattának, amelyért már ebben az életben el kell nyernie büntetését, amiért gonosz szándékkal, gyilkos szándékkal véresre sebezte a Beérkezettet.
Mikor a szerzetesek értesültek róla, hogy Dévadatta a Magasztos életére tör, nagy zajjal és kiáltozással körjáratba kezdtek a kolostor körül a Magasztos védelmére. A zaj hallatára a Magasztos megkérdezte a tiszteletreméltó Ánandát, hogy mi az. Ánanda válaszára a Magasztos így szólt:
- Hívd össze nevemben a szerzeteseket: “A Mester kéreti a tisztelendőket!”
Erre azok összegyűltek, köszöntötték a Magasztost, és leültek előtte. Amikor leültek, a Magasztos így beszélt a szerzetesekhez:
- Szerzetesek, nem lehetséges és nem történhetik meg, hogy a Beérkezettek életét erőszakkal kioltsák. A Beérkezettek kellő időben, természetes halállal múlnak ki."
. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
