NAPLÓK: Barabás Legutóbbi olvasó: 2025-07-03 14:30 Összes olvasás: 39951| 182. | [tulajdonos]: vagyok... | 2004-05-21 21:24 | péntek van. bekukkantottam (a szó szoros értelmében véve a bekukkantást) a somer-ba ma este. péntek van, vmi Izrael napot tartanak, azthiszem, egy csomó izraeli katona, nők is, meg civilek, nagyrészüket még csak nem is töri a magyart. viszont nyitva találtam pár kaput, ami korábban zárva volt előttem. 1. a kazinczy utcai zsinagóga kapuját. tkp. csak azért nem jártam eddig bent, mert nem kértem soha senkit, hogy engedjen be. attól féltem, kenppénzt kell majd adnom a portásfickónak, nem azért, mintha sóher lennék, csak nem volt nálam készpénz, elég hülyén vette volna ki magát, ha elszaladok automatához. bankártyát elfogad? haha. de csak néhány fotót kért. örömmel megígértem, hogy viszek, és így is lesz. elég szép, bár kissé műanyag, giccses zsinagóga. legalábbis nekem ezek az élénk, erőteljes színek, mintha a boldogtalanságot akarnák kompenzálni. persze lehet, hogy csak én akarom kompenzálni ezzel a kijelentésemmel a zsidókról alkotott képemen esett talánlagos csorbát... a 2. nyitva talált kapu a dohány utca 10 udvarán van, a legvégén, a somer fehér kis épületszárnya mellett, egy nagy, zöld, rozsdás kapu. nincs leláncolva. mögötte egy igazi kis nosztalgikusan szar állapotban lévő ház van, némi tűzfallal és hasonló városi finomságokkal határolt udvar, van valami gyönyörűszép ebben a mocsokban, a mezítlábas kislányokban, a körfolyosón vasaló nőkben. ezerszer szebbek bármelyik másik kislánynál, akik csak a kádban és az ágyban mezítlábaskodnak, és bármelyik másik nőnél, aki nem vasal, nehogy a munka meglátsszon az ápolt kacsóján. a 3. kapu: a szóda udvar mögött, ott van egy udvar, igazi sikátor, fantasztikus. olyan... nem is tudom, lenyűgöző, és a felhők meg az ég is nagyon szép volt, annak ellenére, hogy alig lehetett látni. kb 4-5 emeletes lehet a két oldalt a csöpp udvart határoló bérház,és ahogy ott álltam alattuk, felnéztem, most utólag jövök csak rá, hogy igen, ez az amiről a fotószakkörös nő beszélt, összetartanak a falak, mintha ránk akarnának dőlni, és nem féltem. mégsem féltem. most, ebben a pillanatban jöttem rá, hogy félnem kellett volna. ehelyett én akkor félek, amikor egy kis bogár a vállamra repül, vagy egy darázs zümmög a közelben. mennyire abszurd, nem félemlítenek meg a rám dőlő falak! ez remek! és ez a tudat megvéd talán a rohadék ízeltlábúaktól, akiktől úgy rettegek:)
holnap találkozom FPvel, veszek zöldet, visszakapom a sakktáblám, ő meg a melegítőfölsőjét. anyám ma szülinapi buliba ment, egész jól nézett ki. talán meg kellett volna mondanom neki. sebaj. ma rájöttem arra, hogy tavaly, amikor egy határidő miatt sürgősen kölcsönt kértem tőle fotóelőhívásra, életemben akkor fotóztam először, egyáltalán nem volt benne semmi tudatosság, ő látott bennem valamit, vagy rajtam, a képeket nem látta, nem tudta mit fotóztam, csak azt, hogy drága, 30ezer, és azonnal kell. és hogy nagyon akarom. sokat köszönhetek neki. ezt azthiszem, meg kéne mondanom neki. hozott nekem egészmogyis csokit:) tudja, h azt szeretem, igaz, magának is olyat vett, ez vmi újfajta...
holnap beszélek FPvel az alázatról, a megaláztatásról, és a megalázkodásról és arról, mi a különbség a három között, és hogy szerintem miért nem ismeri az elsőt, miért nem képes alázatra. és hogy miért kéne. meg viszek neki néhány pályázatot, szerintem nagyon fog örülni az info-imnak. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
