NAPLÓK: Baltazar
Legutóbbi olvasó: 2023-05-30 08:47 Összes olvasás: 481800| 5064. | [tulajdonos]: Parnasszus 2021 tél | 2022-01-26 17:42 |
SZÖGEK EGY KIÁLTVÁNYHOZ
(Kovács István verseit olvasva)
Az elfelejtett őrszem lassacskán
megvakul a toronyban,
felejti szomját, éhét, nem
alszik soha, de minden sejtjével
érzi, ahogy a tolakvó árnyak
mindent széttaposnak.
A torony még lát,
és látják őt is a messzeségből
útonállók, kereskedők,
zarándokok, szent
énekekkel eltelt asszonyok.
Holdfényben dereng
falán a napóra, és senki sem
tudja, létezik-e az az idő,
amelyet mutat.
Az őrnek eszébe jut a pince,
lebotorkál a lépcsőn, egy
poros ládából valamit elővesz.
Ujjai érzik, hogy megtalálta,
a málló lépcsőkön szuszogva
följön, kalapácsot keres.
Minden erejét megfeszítve
nekifog, hogy, ha addig él is,
a kiáltványt valahogy
fölszögezze a vasajtóra. |
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
