NAPLÓK: Baltazar
Legutóbbi olvasó: 2024-03-28 12:22 Összes olvasás: 5305974632. | [tulajdonos]: Helikon 2020/13. | 2020-08-07 19:43 |
Helyette néz
Amikor horpadt sátorban laktam egy széllelbélelt, böjtös tavaszban, mindenki szeme láttára írtam, és nem szégyelltem magam, hiú és szemérmetlen voltam.
Végül fekete kendőt kötöttem szememre, hogy elforduljatok tőlem, én meg befele lássak. Még egy lerombolt vár lépcsőjén is legurultam képzeletben, s egy fortyogó mocsárba csobbantam, nádszálon át szívtam a mohó levegőt és gondolatban át- meg újraírtam mindent, mi eszembe jutott, s hogy eszembe jusson, nem kellett semmit tennem, csak hallgatni az ősforrásból bugyogó zajokat, a mindenség morzejeleit, a recsegő filmet, mely alá istenek zongoráznak fekete billentyűkre írt fényes dallamokat.
Amikor levettem a kendőt, rájöttem, lényem egy része hunyorgó agyagkatona, akit vissza kell temetni a mélybe, másik felem majd helyette néz a fénybe, míg ő a föld alatt bejárja végtelen birtokait. |
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!