NAPLÓK: Baltazar
Legutóbbi olvasó: 2025-07-02 04:02 Összes olvasás: 612813| 4632. | [tulajdonos]: Helikon 2020/13. | 2020-08-07 19:43 |
Helyette néz
Amikor horpadt sátorban laktam
egy széllelbélelt, böjtös tavaszban,
mindenki szeme láttára írtam,
és nem szégyelltem magam,
hiú és szemérmetlen voltam.
Végül fekete kendőt kötöttem
szememre, hogy elforduljatok
tőlem, én meg befele lássak.
Még egy lerombolt vár lépcsőjén is
legurultam képzeletben, s egy fortyogó
mocsárba csobbantam, nádszálon át
szívtam a mohó levegőt és gondolatban át-
meg újraírtam mindent, mi eszembe jutott,
s hogy eszembe jusson, nem kellett semmit
tennem, csak hallgatni az ősforrásból
bugyogó zajokat, a mindenség morzejeleit,
a recsegő filmet, mely alá
istenek zongoráznak fekete
billentyűkre írt fényes dallamokat.
Amikor levettem a kendőt, rájöttem,
lényem egy része hunyorgó agyagkatona,
akit vissza kell temetni a mélybe,
másik felem majd helyette néz a fénybe,
míg ő a föld alatt bejárja végtelen birtokait. |
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
