NAPLÓK: Baltazar Legutóbbi olvasó: 2024-05-10 01:26 Összes olvasás: 536399| 1866. | [tulajdonos]: idegfront | 2013-08-13 13:18 | Még mielőtt teljesen átírnátok a naplómat, kérek némi önmérsékletet.
Tudom, jön a hidegfront, sokan feszültté válnak ilyenkor, de levezetésnek lehetne beszélgetni is. | |
Olvasói hozzászólások nélkülOlvasói hozzászólások nélkül| 1864. | P. A.: HIÁBAVALÓSÁG | 2013-08-13 12:49 | Igen, mindenki tartózkodjon minden túllihegéstől, túlspilázástól: teljesen mindegy, hogy megjátszott ajnározó vagy indokoltnak stilizált kisebbítő szándékú az adott kinyilatkoztatás. Amilyen például ez a SEMMIT (meg)mondó, idézetek, citátumok, hivatkozások nélkül hangulatot kelteni próbáló hiábavalóság is.
(Az irodalom visszavág.) | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 1863. | az úr: azúr | 2013-08-13 11:04 | Aki azt merészeli állítani, vagy csak sugallni (ami még rosszabb),
hogy Pálóczi Antal (leánykori nevén Szabó Antal) nem a legeslegnagyobb, legzseniálisabb, legértékesebb és legszebb költő és író széles e földtekén,
az ne csodálkozzon, ha a mainstream-mel találja magát szemben.
Korunkban, melyet joggal nevezhetnénk a pálócziantalok korának, nincs helyük olyan sunyi firkászoknak, álneves júdásoknak, méhlepényünket a dokkra menstruáló kékharusnyáknak, akik kétségbe merik vonni Pálóczi Antal zsenialitását.
Reszkessenek a pálócziellenesek, a pálócziszagtól viszolygók, az álpálóczik és a pálóczibálók!
Éljen Antal! | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 1862. | Pálóczi Antal: EDZETTEN PISLOGOK | 2013-08-13 08:58 | Most látom csak, Baltazar, hogy megpróbáltad a talpadat a fejemre tenni. Idézlek:
„Azt kell mondjam, anélkül, hogy meg akarnálak bántani, komoly aránytévesztésnek tartom, hogy azt gondolod, milyen jelentős figyelmet tulajdonítok költészetednek. Ki kell ábrándítsalak, jelen állapotában nem tartom különösebben figyelemre méltónak, sem esztétikai, sem egyéb szempontból. Nem zárom ki, hogy sok izgalmas darab van a tarsolyodban, de tény, hogy nagyon ritkán jelentkezel új költői művekkel a dokkon. 1.) Ki állítja, hogy Baltazar ilyen vagy olyan figyelmet tulajdonít a „költészetemnek”, már bocsánat! Hol mondom ezt? Illetve amikor hivatkozva állítom, hogy pikirt megjegyzésekkel rongálni próbálod az imidzsemet, akkor hol nem igaz ez az állításom? Hiszen én mindig idézek! Ahogy most is, amikor aztán, mintha csak meg akarnád a saját állításodat cáfolni - TÉNYLEG - minősíteni próbálsz. (Vagy ahogy én fogalmaztam, megpróbálod a fejemre tenni a talpadat, kihasználván, hogy édesanyám márciusi halála óta tényleg, mintha állandóan a földön keresnék valamit – bármit is jelentsen ez). Pedig elég lenne mondjuk a Nyugat ma folyóiratban idén tavasszal meglehetős tetszéssel fogadott PARA című versemet elővenni. Amely így hangzik: „A neofitáktól mentsen meg az isten/ a sátánnal majd elbánok magam!” Milyen rövidke, s látszólag mennyire jelentéktelen. S mégis mennyire kifejezi „kórómat”. (A szerkesztő a telefonban már-már petrarcai szonettnyit áradozott róla.) Vagy te nem így találod, ugye, hiszen nyilván ezt a versemet is az én általad figyelemre érdemtelennek minősített „költészetembe”sorolod. De nézzük csak mit írtál te magad, ugyanebbe a kommentben. „A kereszténység egyáltalán nem egységes valami. Bizonyos protestáns szekták elképesztő dühvel igazodnak az általam mainstreamnak tekintett irányhoz, és hihetetlen lelki terrorral próbálják zombivá delejezni híveiket.”
HOPPÁ!
Akkor PARA (nemde)? Vagyis: „A neofitáktól mentsen meg az isten/ a sátánnal majd elbánok magam!”
Mindössze fel kellett volna ismerned, hogy „Na! A Pálóczi pont ezt ragadta meg, a lehető legegyszerűbben, és ezért jól! Micsoda falu Bécs!”
Szerencsére mondjuk Filip Tamás nálad lényegesen jobb szemlélettel közeledik az írásaimhoz. Megkockáztatom, ő egy kis erőfeszítéssel – TÉNYLEG – kulcsot kaphat(na) ahhoz, amit te itt fellengzősen az én „költészetemnek” próbálsz nevezni. De hogy – ellentétben veled – mindezt megint egy citátummal támasszam alá, idéznem kell Filip 2012-ben, szerkesztőként hozzám írt levelét (elvégre szárnyas szavaiban már-már egy megjátszott „petőfibarátság” árnya rémlik fel. S mint tudjuk, az utókornak írt művész levelek tekintetében NINCS levéltitok).
„Egyik nap veled álmodtam. Egy kávéházat kerestünk, ahol le tudunk ülni, hogy beszélgessünk a verseidről és költeményeidről. Az álom figyelmeztetett,
hogy adósod vagyok... A kávéház megtalálása előtt fölébredtem.
Kedvencem tőled az az opus, amelyiknek a zárlata a sarokban megtalált evezőket
említi, ha jól emlékszem, mint a szabadság attribútumait. Azt már publikáltad?
A hozzám érkezett anyag nagyon sokféle, de ez nyilván tudatos. Nekem az
Anyasötét és az Együttdobbanás a legerősebb. Ezekkel szívesen előhozakodok
Oláh Jánosnál. Mennyire gyorsan kell publikációkat felmutatnod?
Tegnap, futottam a Duna-parton, és hallottam a sárkányhajóról hangzó,
egyre közeledő-hangosodó dobszót, ziháltam, kapkodtam a lábam,
a nádas takarta a hajót, de éreztem, hogy úszik a folyón, mint egy
emberekből és fatestből eggyé vált lény. Együtt-dobbantam vele,
ahogy futottam. Jó volt.”
Idézet vége. Most vessük mindezt össze Baltazar attitűdjével (idézem ismét). „„Azt kell mondjam, anélkül, hogy meg akarnálak bántani, komoly aránytévesztésnek tartom, hogy azt gondolod, milyen jelentős figyelmet tulajdonítok költészetednek. Ki kell ábrándítsalak, jelen állapotában nem tartom különösebben figyelemre méltónak, sem esztétikai, sem egyéb szempontból. „ Érzékeljük a jelentős különbséget, ugye? Nos Baltazar, talán nem haragszol, ha helyetted én inkább Filip Tamás hozzáállását tekintem az irodalmi tevékenység szempontjából megfelelőbbnek. Elvégre kortárs szerző épülő, készülő, megírandó életműve esetében soha senki nem tud és nem tudhat semmit. Majd ha az illető szerző meghalt (s ha a kortársai is meghaltak) nagyjából akkorra születik meg egy-egy életmű. Csak érdekességként mondom, hogy a Filip Tamás által levelében tőlem az ő legkedvesebb versének tartott KI LÁTJA című szöveg már 1984-ben megjelent az ELTE Jelenlét 13 című, akkor elég fontos kiadványában. (Megtalálható az országos Széchényi Könyvtárban.) És ki szerepel ugyanannak a lapnak a másik oldalán? Filip Tamás mint kezdő költő. Íme, én már majd harminc évvel ezelőtt is tudtam olyan verset írni, amely Filpnek Tamásnak MA (!) az egyik kedvence tőlem. A „költészetem” jól megírt darabjain ezek szerint esetleg „ nem fog az idő”, Baltazar? (Én nem tudhatom, hiszen szerző vagyok, én is csak kérdezem.) De azt azért talán mégis be kéne látnod Baltazar, hogy te Fillip Tamáshoz képest itt egy SENKI vagy!
Pontosabban szólva „Senkise”: ez volt Odüsszeusz „nickneve” (a világirodalomban a legelső). Mint tudjuk, így mutatkozott be a küklopsznak.
Ha én valóban annyira eltörpülnék itt, ahogyan azt te sugallni próbálod, ha a lelked mélyén nem éreznéd úgy, hogy valamiért tartanod kell (vagy valamidet féltened kell) tőlem Baltazar, akkor talán nem próbáltad volna ezt a „felizzított gyufaszálat” belebökni a „harmadik szemembe”. (Még szerencse, hogy edzetten „pislogok”.)
| |
| 1861. | [tulajdonos]: három | 2013-08-11 17:05 | Három olyan emberre emlékszem, akikről szinte semmit nem tudtam, de amikor először láttam őket, teljesen elkápráztattak tehetségükkel.
Cseh Tamás egy vele készül portréfilmben, Lukáts Andor a Liliomban, és Daniel Day-Lewis Az utolsó mohikánban. | |
| 1860. | [tulajdonos]: gazdag kéjenc kérdése. | 2013-08-10 22:19 | A hajómon minden tennivalót nők végeznek. Nő a kapitány, a kormányos, az összes gépész, a matrózok, a szakácsok, mindenki.
Mondhatom azt, hogy ez egy női legénység? | |
| 1859. | [tulajdonos]: mély sztrím | 2013-08-10 20:58 | Valóban találkozunk a Bazilikában, de emlékezetem szerint köszöntünk egymásnak. Egy biccentésig minimum eljutottunk. Nekem úgy tűnt, Antal, téged is mélyen megérintettek ennek a nagy művésznek a képei.
Óvatos duhaj voltom nagyfokú önmérséklet eredménye, lényegem szerint nagyon kíméletlen tudok lenni, de a kommunikációban ez nem feltétlenül célravezető. Amúgy elképesztő mértékben kisebbségi vagyok itt a dokkon, és visszafogott megjegyzéseimmel is fékevesztett ellenállást váltok ki olykor.
Azt kell mondjam, anélkül, hogy meg akarnálak bántani, komoly aránytévesztésnek tartom, tartom, hogy azt gondolod, milyen jelentős figyelmet tulajdonítok költészetednek. Ki kell ábrándítsalak, jelen állapotában nem tartom különösebben figyelemre méltónak, sem esztétikai, sem egyéb szempontból. Nem zárom ki, hogy sok izgalmas darab van a tarsolyodban, de tény, hogy nagyon ritkán jelentkezel új költői művekkel a dokkon.
Mi a mainstream manapság? Te a kereszténységet tartod annak, én a liberalizmust, a globalizmust. A jobb híján baloldalinak tekintett liberális demokráciák valójában csak gazdasági téren szabadelvűek, más vonatkozásban totális türelmetlenséget tanúsítanak, az életmódot, a gondolkodást egyenirányítottá teszik.
A kereszténység egyáltalán nem egységes valami. Bizonyos protestáns szekták elképesztő dühvel igazodnak az általam mainstreamnak tekintett irányhoz, és hihetetlen lelki terrorral próbálják zombivá delejezni híveiket. A legnagyobb egyház azonban sokkal óvatosabb és türelmesebb. Bocsánatkérések tömkelegén van túl, de szerintem még jó néhány bocsánatkérés hátravan. Lényegében annyit hirdet, hogy a fogyasztás, a dőzsölés, a felelőtlenség helyett van egy nem anyagi, hanem szellemi-lelki dimenzió, vannak örök értékek, önzés helyett szeretet, szóval ilyeneket. Mindeközben szinte túlzott mértékben tekintettel van azokra is, akik a vesztét akarják.
A kereszténység bizony nagyon sok értéket számolt fel elterjedése során, és ezért még sohasem kért bocsánatot, ebben viszont nagyon igazad van.
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 1858. | Pálóczi Antal: mainstream? | 2013-08-10 19:05 | "amit felhozhatok mentségemre, talán az, hogy sohasem a mainstream utakon közlekedtem"
- írja Baltazar, akit amikor meg akartam szólítaniidén tavasszal a Bazilika lovagtermében rendezett papfestő, Prokop Péter kiállításán, éppen imádkozott. Legalábbis úgy tűnt a számomra: lehunyt szemmel állt az egyik oszlop mellett és befelé figyelt. Nagyon úgy tűnt, hogy most tapintatéanság lenne megzavarnom, ezért elharaptam, hogy "Szervusz Ta...", helyette lábujhegyen tovább osontam.
Ehhez hozzátartozik, hogy annak idején ő is megtámadta Búcsú a szonettől című, az álkeresztény jobb-jobbosokkal konfrontálódó (de általa talán keresztény ellenesnek vélt) versemet. Persze csak a maga óvatos duhaj módján, egyik "deákosan" kommentelő támadómnak adván igazat, de akkor is a mainstream irányzattal való szembehelyezkedést helyeselvén nála. Nálam pedig az ahhoz igazodást marasztalta el. Mindezt talán a kereszténység védelme okán.
Miközben ha van a világon nagy, kiterjedt és mindent elsöprő vagy elsöpörni akaró maistream irányzat, akkor a kereszténység maga. Amelynek legújabb kori előretörése valóságos szökőár hullámként rémlik fel előttem, politikai hullámlovasokkal a taraján.
Mindenki, aki ilyenkor tér meg vagy mélyíti el magában korábbról átmentett kereszténységét, igenis a világ egyik leghatásosabb, legsikeresebb mainstream irányzatának a része. Nem kell ezt tagadni. Ez van. Nem kell ezt tagadni és leplezni. Nem nektek kellemetlen, Balatazar, hanem akik nem akarnak ennek a mainstream irányzatnak SEM a részévé lenni.
Mint ahogy a Búcsú a szonettől című versem megírásakor sem úgymond liberális vagy baloldali módon támadtam az ál(mert erőszak)keresztény és túlmagyar (mert gyakran túlkompenzáló, például sváb származású budafoki) jobb-jobbosokat. Hanem az egyedinek mondható turáni-hártrafelé nyilazós, de nem birodalmi, hanem úgynevezett (NÉP)VÁNDORLÁS-TOLERÁNS attitűddel. (Tessék megnézni a lovasklipet az indavideón - ez minden, csak nem mainstream. Viszont az őskultúra-fosztó kereszténység az. Hova tűnt honfoglalás előtti őseposzunk? A kirgizeknek még mindig megvan: Manasz a címe, és jóval hosszabb mint az Iliász és az Odüsszeia együttvéve. Ezt azért kellett ilyen részletesen említenem, mert meg akartam mutatni a szóban forgó vers VALÓDI és e sajátos egyediségénél fogva még véletlenül sem mainstream attitűdjét.) | |
| 1857. | [tulajdonos]: éj | 2013-08-10 17:32 | Az elsötétített város polgármestere egy bakon találja magát, kezében ostor, nagyot kurjant, és a lovak közé csap. Megrészegült egy filoxéravész előtti pincében, én meg, mint az alvajáró, nem veszem észre, hogy megint megszegtem a kijárási tilalmat. De hát ő se lehetne kinn az utcán! Föltépem a kocsi ajtaját, és beszállok. A szomszéd város nevét kiáltom, vigyen oda. Hosszú az út, lesz elég idő a rettegésre és a megnyugvásra. Mindig ugyanarra pörög az agyam: mintha különvéleményt írnék a verseimhez, elhatárolódom szavaimtól, újakat keresek, de hiába, végül ugyanott vagyok, ahol voltam. Akár a tett, ha a helyszínre visszatér, és magától kell megismétlődnie, mivel börtönbe vetették, aki egyszer elkövette.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
