NAPLÓK: Baltazar
Legutóbbi olvasó: 2026-02-18 08:41 Összes olvasás: 664416| 6217. | [tulajdonos]: képek | 2026-02-17 17:59 |
| Olvasom Réz Pál: Apollinaire világa című könyvét, és mindjárt az elején egy különös motívumra akadok. „Döbbenten látod Szent Vid ó agátjain az arcod pontos mását…” Egy oldallal később: „Az én arcom az! – kiáltottam. – Az én komor és féltékeny szemem!” A sajátjára feltűnően emlékeztető arc felismerése nagyon erős érzelmeket kavart az akkor még csak huszonkét éves fiatalemberben. Eszébe juthatott saját eredetének bizonytalansága, és sok egyéb. Amikor egy időre abbahagytam a könyv olvasását, eszembe jutott, hogy elolvasom azt az öt Zagajewski verset, amelyeket még az irodában nyomtattam ki és hazahoztam. Zsille Gábor évekkel ezelőtti ajándéka volt; már a szerző halála után küldte el a friss fordításokat. Természetesen olvastam már a verseket korábban, igazából nem értem, miért nyomtattam ki ezt a küldeményt mégis. Talán azért, hogy a harmadik versben (Az emigráns dala) ezt olvashassam: „Idegen városokban / bámuljuk hajdani mesterek műveit, / és csodálkozás nélkül ismerjük fel a saját / arcunkat a régi képeken.” A szituáció csaknem ugyanaz, de a különbség mégis fontos: Apollinaire nem csupán csodálkozik, hanem zaklatottá válik, Zagajewski azonban egykedvű marad. És milyen érdekes adalék a nagyon franciának érzett Apollinaire-hez: anyja lengyel, Angélique de Kostrowitzky. |
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
