Baltazar: észít Ő

NAPLÓK: Baltazar
Legutóbbi olvasó: 2025-10-22 01:23 Összes olvasás: 636018

Korábbi hozzászólások:

1618.	Kieg: észít Ő	2012-10-15 17:30
Az Érd-Sóskúti-fennsík 170-220 m-es tengerszint feletti magasságot elérő területébe mintegy 15-35 m mélyen vágódott be az az aszóvölgy, amelyet a helybeliek csak Mélyárok néven emlegetnek, ám a külö-nösen hangzó Fundoklia-völgy néven vált ismertté. Hossza mintegy kilométernyi, de völgyfőjét, felső harmadát elválasztja az M7-es autópálya az alsó, meredek oldalú résztől, amely természeti értékei miatt, 1999 tavaszán helyi védettséget kapott. A terület igazi csemege a növények iránt érdeklődők számára, gyepei és völgyalji bozótosa több megle-petéssel is szolgált a kutatóknak: az itt előforduló, több mint 300-féle növényből 32 a védett faj, 10-12 növénytársulásából 5 fokozott védelemre és 1 védelemre javasolt, ezek közül 2-nek különleges, helyi változata él a völgy környékén. Az állatvilág kevésbé kutatott, eddig mintegy 20 védett gerinces (emlős, madár, hüllő) és még ennél is kevesebb védett gerinctelen faj jelenléte bizonyított, de valószínűleg ennek többszöröse, a környék bőven rejteget még érdekességeket. Különlegességét fekvésének és kőzetanyagának köszönheti. Hazánk hegységei zömmel középidői üledékekből állnak vagy vulkáni eredetűek. Fiatal mészkő csak kevés helyen maradt a felszínen, mivel vagy lepusztultak az idősebb kőzetekről, vagy az utolsó 5 millió év vastag üledékrétegei fedték be. Ilyen fiatal mészkő, a 10-15 millió évvel ezelőtti sekély tengerekben, főleg csigák és kagylók héjából összecementálódott szarmata mészkő, amely a Tétény-diósdi térség és az Érd-Sóskúti-fennsík felszíni kőzete. E mészkő jellegzetessége, hogy könnyen aprózódik, porlik, ezáltal felszíne szinte állandóan mozog, így csak a laposabb térszinteken, vagy a horpadásokban alakulhat ki rajta talaj, a vékony, gyorsan kiszáradó redzina. Ebben a sajátságában nagy hasonlatosságot mutat a nagyon nehezen málló, ám jól porlódó dolomithoz. Korábban valószínűleg ritkás, bokros tölgyerdő borította ezt a hegyvidéket, napjainkban többnyire pusztafüves lejtősztyeppet láthatunk itt. Néhol, a fennsíkot szegélyező lejtők aljában még megtalálni a hajdani lösztakaró maradványait, de a földművelési próbálkozások és a gyakori legeltetés miatt az eredeti növényzet jelentősen károsodott, így csak kisebb foltokban láthatunk löszpusztagyepet, és löszcserjést. A meredekebb lejtőket az erős lepusztulás miatt váztalaj, vagy csak kőtörmelék, kőpor borítja, több helyen előbukkannak a mészkő vastag rétegei. A kedvezőtlen körülmények miatt szárazságtűrő, keskeny levelű növényfajok képeznek ritkás gyepet. Ez a mediterrán jellegű sziklafüves lejtőgyep, árvalányhajas sziklagyep és a nyílt szarmata mészkősziklagyep otthona. Ritkulnak a gyepképző fajok, s csak a karógyökerüket mélyre eresztő, párnát képező, cserjésedő növények dacolnak a körülményekkel. Az öreg naprózsák töveit tanulmányozva láthatjuk, hogy 5-10 centiméterrel magasabb volt életük kezdetén a talaj. A szarmata mészkő jellegéből származó, természetes eróziós folyamatok képét láthatjuk itt. Másutt, ha egy kicsit lejjebb ereszkedünk, a hazai száraz erdők helyén kialakul tövisesek szokványos melegkedvelő cserjefajai között, még ott találjuk a hajdani tölgyesek és szegélynövényzetének maradványait, majd a bokrok között áttörve, elérjük a lejtő legalját. A völgy mélyét hűvös, párás levegő üli meg, ahol a középhegységek üdébb részeire jellemző gyertyános-tölgyes fái, és aljnövényzete maradt fenn napjainkig. Ez annak köszönhető, hogy a völgy nyugat-keleti irányú, így a déli napsütés nem éri a meredek lejtőjű árok alsó részét, amely hidegcsapdaként működik. Az így kialakuló hőmérsékleti inverzió, és a tovább megmaradó nedvesség miatt régió-alávetődést figyelhetünk meg, vagyis 4-500 méteres tengerszint feletti magasságú hegytető növényzetét láthatjuk itt. Az északnak néző lejtő ugyancsak kevésbé melegszik fel, ezért az északi oldalon a bokrok jóval feljebb kúsznak, míg a gyorsan kiszáradó délinek csak az aljában életképesek. Könnyű ellenőrizni az igazságot, hiszen a Fundoklia-völgynek létezik egy ikertestvére Sóskút határában. Csakhogy az déli irányban fut, így mindkét oldala és az alja is napos, emiatt a növényzete egyhangúbb, és védett értékekben szegényebb. Szemben a Kakukk-hegy taposást, bolygatást nem tűrő, féltett lejtőivel a Fundoklia-völgy mint kirándulóhely is javasolható! Sőt, az lenne igazán jó, ha minden érdi ismerné, becsülné, tisztában lenne értékeivel. Mert akkor egy kicsit jobban tudna rá vigyázni is! Séta közben azonban a már meglevő ösvényeket ne hagyjuk el, feleslegesen ne tapossunk le semmit, ne szedjünk virágot, hisz itt is sok a törvénnyel védett ritkaság. Feleslegesen ne zavarjuk a természetet! Részlet Halász Antal A Fundoklia-völgy című írásából Forrás: Érdi Krónika II. bővített kiadás 2004

Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!