| KIEMELT AJÁNLATUNK |  |
| Új maradandokkok |  |
| FRISS FÓRUMOK | |
| FRISS NAPLÓK | |
| VERSKERESő |  |
| SZERZőKERESő | |
| FÓRUMKERESő | |
|
NAPLÓK: Baltazar Legutóbbi olvasó: 2025-09-18 23:22 Összes olvasás: 629778| 1116. | [tulajdonos]: életek | 2011-07-05 17:22 | A pincéből tompa csattogás. Megállít ez a különös, barbár ritmus; mintha izzadt bokszzsákokat püfölne valaki. Mire készülhet ekkora elánnal? Vérdopping tesztjére azért kíváncsi lennék – Biztosan étrend-kiegészítőket is zabál két pofára. Ez is egy élet. Nincs több időm rá, tovább megyek.
Az utcán káprázatokat hegeszt egy férfi, közben oly kicsinnyé húzódott össze, hogy elfér a pajzsa mögött. Egy ökölnyi ember. A szikraesőn látszik, hogy valódi, besötétedik tőle a szemüvegem. Neki azt mondták, kerítés lesz belőle: hogy elválassza egymástól a rosszakat és a jókat. Pöttöm gyermekére gondol, ő talán többre fogja vinni. Itt minden az építkezésről szól, vég nélkül folynak a próbák, de nem lesz előadás. A beton és vas papjai sárga védősisakban térdelnek, fölállnak, integetnek, működtetői egy szertartásnak, amit csak ők értenek, esetleg csupán még az, aki beprogramozta őket.
Valaki elfut előttem, testőrök kísérik lihegve. Ha minden ember sziget, ők egy egész szigetcsoport. Tudják, hogy nemsoká jön a cunami, ami letarolja őket.
Szeretem azt olvashatatlan gyári számot azon a régi munkagépen. Minden nap megnézem, még működik, a leltár is feltünteti. Ha tönkremegy, valaki hazaviszi, boldogan megjavítja, és nem mondja el senkinek. Csak ő tudja: mindent túlélő szerkezet, az aranykorból maradt itt.
Végre jön egy villamos. Mindenki leszáll róla, én a kavarodásban észrevétlenül elbújok rajta. Garázsmenet. Közben azt álmodom, hogy az egyetlen beteg vagyok egy kiürített kórházban, és a nővérhívóval nekem kell működésbe hoznom a robbantó szerkezetet.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
|
