DOKK

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2798 szerző 35989 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Szentmártoni János
  Összefoglalás
Új maradandokkok

Szilasi Katalin: Levél
Fábián Franciska: Űzöttség tánczenére
Seres László: Kutya-mese-vers
Szilasi Katalin: Jónás imája - másképp
Farkas György: Oszlás
Kiss Anna Mária: keresetlen percek ( Juhász Tibornak )
Tiszai P Imre: Éjfél, jéghideg szélben (javított)
Vajdics Anikó: Hanyadik dimenzió
Farkas György: A veszedelem órája (jav.)
Seres László: Materidealisták
FRISS FÓRUMOK

Dobay Katalin 7 órája
Kántor Zsolt 14 órája
DOKK_FAQ 16 órája
Szakállas Zsolt 16 órája
Nagyító 1 napja
Vajdics Anikó 2 napja
M. Szabó Mihály 4 napja
Gulisio Tímea 5 napja
Tóth Gabriella 6 napja
Bara Anna 6 napja
Bazsó Ádám 11 napja
Czékmány Sándor 13 napja
Gyors & Gyilkos 15 napja
Király Árpád 18 napja
Ötvös Németh Edit 19 napja
Bakkné Szentesi Csilla 20 napja
Pataki Lili 21 napja
Bátai Tibor 21 napja
Bánfai Zsolt 21 napja
Frady Endre 21 napja
FRISS NAPLÓK

 leállósáv 4 órája
Sorrento 5 órája
Játék backstage 6 órája
Jó, ha a vége jó 6 órája
Hetedíziglen 9 órája
Készül az album 11 órája
DOKK estek 1 napja
Bara 1 napja
N. D. S. L. (Vajdics Anikó) 1 napja
Conquistadores 2 napja
az utolsó alma 2 napja
Bátai Tibor alkotói naplója 2 napja
nélküled 3 napja
Nagy Zoárd mesél 3 napja
mix 3 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK


NAPLÓK: Apa levelei
Legutóbbi olvasó: 2019-03-22 22:19 Összes olvasás: 2411

Korábbi hozzászólások:  
39. [tulajdonos]: Verseny előtt2019-02-18 11:20
Az év fája versenyhez, 2019.március 21-től.

Az Öreg-hegy cseresznyéje, Sóskút

Egy körülkerített kertben él, rejtve a tekintetek elől. Mégis szabadon merít abból a földből, ahol Árpád, seregével együtt megpihent; s ahol fekete kerámiát és törökkori cseréppipát rejt a talaj.
Az a föld az otthona, amiért imát rebegtek a Margit-sziget apácái, mikor örökségül kapták. Később kincstárnokok számolták jussait... Közelében ma Habsburgok lovagolnak el, s átkelhet a rómaiak rakta kőhídon, aki a pipacsos útra rátalál.
E kert fája közel nyolcvan éve merít ebből a földből, törzse vén, ugyanakkor feltörekvő karjai ifjan virágoznak. E táj köves földje útnak eresztette a Lánchíd oroszlánjait, és számtalan népet hagyott meggyökerezni: a magyar, római, török, szlovák, cseh, olasz, német, szerb, héber utódotokat. E fával, így lett teljes Európa. Csodálatos, ahogy a nemzetek nyelve együtt őrzi meg nevét: cseresznye (H); čerešña (SL); czerešnia (PL); cireasã (RO, MD); trešnja (SRB, HR); trešnė (CZ); cereza (E); cereja (P); čereša (BG); vishnjë, qershi (MNE, AL); cerasus (latin); ciliegie (I); čerizo (eszperanto); cherry (GB); cerise (B,F); "cseresznja" (RUS, UA); kiraz (TR); "kerási" (GR); vyšnia (LV); kirsis (LT); kirss (EST); cerasus, kirsikka (FIN); Kirsch (D, A, CH); Kers (NL); körsbär (S); Kirsebær (DK, N).
Láthatjuk amint egy fa élettere történelmi hely és nyelvészeti szereppel rendelkezik. Ugyanakkor Radó D. (1981): Fák a betonrengetegben című könyvéből környezetre gyakorolt hatása is kiderül. A fa, mint oxigénforrás (30 éves fa/200 kg O2/ év) és pormegkötő (több 100 kg por/év). Klímatikus és zajvédelmi szereplő. Rázkódás, rezgés mérséklő. Légnedvesség növelő. Hőmérséklet és hősugárzás csökkentő. Esztétikai szépség. Továbbá madárvédő, mellyel környezete növényvédelmét is elősegíti. Más fajok megtelepedését és a talajéletet jótékonyan befolyásolja. Humuszképző. Méhlegelő. Játszótér és kilátótorony. Rovarmenedék. Élelem, tűzifa, építőanyag. Biológiai megfigyelőhely és útjelző.

38. [tulajdonos]: O.I., gondolat2018-12-29 13:29
Holnap

mikor jöttök
már fehérben leszek
kérdezni nem fogtok semmit
csak öleltek
a szavak úgyis mindig elesnek
a szem s a gondolat mély
mindent tudni fogtok rólam
mikor jöttök
már fehérben leszek
hajam megnyesett
arcom mosolygó
csak nézzük egymást
mint hangtalan gyerek
s repül a szán majd
mint koronás daru
ez ég tetején

37. [tulajdonos]: Oláh Imre, gondolat2018-12-27 11:58
A hitről

A világban sokféle hitről hallotok majd. A gyerekek elsőként, lelkük mélyén szüleikben hisznek. Aztán tanáraikban, társaikban, önmagukban. Valaki megfigyelések, babonák, horoszkóp, lélekvándorlás, pénz és önmaga felé megy. Más pedig a vallásokban keresi a minket létrehozó, s válaszokat adó Istent.
Mert enni akar a lélek. A hit olyan, mint a lélek kenyere. Táplálék. Mikor beleharapok, azt kérdezem: Ki vagyok? Mivé leszek? Kihez tartozom? Ugye, nem vagyok egyedül? Mi lesz a halál után?
A hit ezért nem egy könyv, amit ha elolvasok, mindent tudok. Inkább olyan, mint egy rám szabott öntőforma, ami csak az enyém, s összetevőit én értem igazán. Amit kereshetek, kérhetek és megtalálhatok.
Azért most azt mondom: Ne higgyetek nekem! Ha csak nekem hisztek, nagyon gyenge lesz a hitetek. Ti magatok keressétek meg a válaszokat! Addig kutassátok a hit szárnyait, míg be nem takar titeket. Míg meg nem nyugodtok alatta.
Kutatva kérdezzétek! Mert például, ha azt mondja valaki, hogy ő a csillagok és a Hold állásáról hiszi el, hogy mi történik vele... Akkor kérdezhetem: igen ám, de honnan lett a csillag, és honnan lett a Hold? Van e még valami e mögött?
Kérdezni kell tehát, és kutatni kell!
Melyik az igazi hit? Tartós, és másokat is felemel? Mást is szeretni akar, vagy csak önmagamat? Belül érzem és tudom, hogy igaz? Akkor is velem lesz, ha holnap felkelek? Ragyogást tud adni a szemembe, és mások szemében is ragyog? Visszafelé ugyanúgy mutat, mint előre? Megnyugvással, békességgel, csenddel tölt el?
Okos válasza van az élet minden területére?
A lélek ilyen kenyérrel táplálkozik. Ezt keressétek!

Öleléssel
Apa

36. [tulajdonos]: ...2018-12-26 15:39
Leányomnak

Te voltál az első gyermekem, így hat éves korodig csak Veled tudtam foglalkozni. Azért is van hangsúly az "elsőn", mert később a nagyobbak azt érezhetik, hogy a kicsi fontosabb, mint ők. Tudd, ez nem így van. Hiszem, hogy őrzöd azt a sok szép emléket, amit együtt éltünk át. Tudom, hogy szeretsz engem, s hiszem, hogy tudod, mennyire nagyon szeretlek!
Most tizenegy éves vagy, mikor ezeket a sorokat írom. Nem sokára elérkezik az az újabb kor, ami határokat fog feszegetni. Megkérdőjelez mindent, ami eddig volt, ez az egészen új ember küszöbe felnőtt önmagad előtt. Még önállóbbá válsz, mint amilyen most vagy.
Mikor a gyerekek lázadnak a szüleik ellen is, de nem baj, ne ijedj meg. Azt jelenti, hogy ami másnak lázadásnak tűnhet, az valójában a Te területfoglalásod egy új világban, és elválásod a kicsi gyerekkortól. Más érzelmek is megjelennek, mint például a szerelem. Más zenék, filmek fognak érdekelni, mint eddig. Jobban beletekintesz a felnőtt világ szépségeibe, nehézségeibe és csúnya dolgaiba is, és kudarcaiba, hibáiba, igazságtalanságaiba..., melyeket korábban nem kellett látnod..., és most mindent tudni szeretnél majd ezekről. Ne akarj túl sokat egyszerre ezekből, nehogy összeroppanj, s szomorúságba vigyen. Kérlek kutasd mindezt a "csend tükrein".
Amikor nehézségekbe jutsz, gondolj az indiánokra és a japánokra. Az indiánokra azért, mert csak annyit vettek el a természetből, ami feltétlenül szükséges volt. Vigyázz Te is erre, hogy ezt az egyensúlyt szemed előtt tarthasd. Ne sokat törődj olyan barátnőkkel, akiknek a divat az első, mert az ilyenek másról sem tudnak beszélni, és ha más nem őszerintük vélekedik, azt kinevetik. Minden ember álma, hogy olyan erős legyen, hogy az sem zavarja, ha kiközösítik. Az unokatestvérem ezt mondta egyszer az őt kinevetőkre: "Nevetnek rajtam. Nem baj. Legyen egy jó napjuk, ha nekik ennyi a szórakozás!"
Akik kinevetnének Téged, mással is azt teszik, de hamar elfelejtik. Mindig annak fáj legtovább, akivel tették.
Tudj nevetni a hibáidon! Tudd, hogy hibázhatsz! Egy színész azt mondta egyszer, azért nem izgul, hogy elront valamit, mert teljesen nyugodtan beépítette az életébe, hogy hibázhat. Ez fontos minden megtett lépésben, mert elhozza Neked a nyugalmat.
A divatra ne adj sokat! Te alkoss magadnak inkább divatot... Ez sokkal értékesebb!
Tudom, hogy elér a tetoválás, az alkohol, a drog..., s az interneten olyan képek és filmek, ami igazából senkinek sem való, csak az emberek gondolják, hogy kell ez nekik. Lehet, hogy pont azért, mert nem akarsz jó, okos lánynak tűnni, próbára teszed magad. Nem mondom, hogy ne tedd, csak tudj a határaidról. Olvass utánna inkább. Ha nekem nem hiszel, rögtön kérdezz egy tanárodat, vagy akiben megbízol. Ne hagyd magad kétségek között! Ne félj kérdezni! Ne félj elesni és felállni.
Az indiánok szerényen élve is tudtak hálásak lenni, mikor az óceánba látták lenyugodni a napot... A japánok pedig, akik látták azt onnan feljönni, megláthatták szűkös kereteiket, s különleges kultúrát hoztak létre. Mikor eltörik náluk egy edény, nem dobják ki. Arannyal forrasztják meg, s azt fejezik ki ezzel, hogy még értékesebb a régiből lett új. Tudd ebből, ha elesel; ha úgy érzed a szerelemben csalódtál; ha könnyek szorongatnak vagy bármi fájdalom ér..., tudd, hogy ez a cserepek keresésének időszaka..., a tudatos felállás ebből az arany elővétele és a ragasztás... És ami létrejön még szebb , még szilárdabb, még erősebb, még kedvesebb, még érzékenyebb, még gyönyörűbb Ida.
A "Csend tükrei"-ben írtam még a gyönyörűségedről, a "Gofri spagettivel" pedig a nő és férfi külömbségeiről szól Neked. Tudom, hogy meg fogsz érteni mindent. Tudom, hogy küzdöttél a dühvel. Ki nem? Írtam Neked erről, meg a megbocsátásról, ajándékról, ahogy csak tudtam. Ezeket tartom fontosnak, adni az élethez. Aki tudja, hogy szeretik, az megáll a világban, az képes másokat is segíteni. Az biztos, hogy a legfontosabb dolog az igazi, érdek nélküli szeretet.
Ha őrzöl fájdalmakat a gyerekkorodból..., akkor bocsánatot kérek értük. Tudod, hogy nem vagyok tökéletes ember. Elmondom azt is, hogy nem fogsz olyat találni, aki teljesen tökéletes. Ha mégsem adod fel a keresést, akkor olvasd el miket tett Jézus... Olvasd, milyen lehet a tökéletes. Akkor mindent össze tudsz hasonlítani.
Amennyire egy apa szerethet, annyira szeretlek. Emlékszem, milyen sok ajándékot kaptam rajtad keresztül. Volt például egy nap, mikor azt éreztem, hogy nem szeret engem senki. Csak magamban mondtam ki: "Istenem, kérlek mutasd meg, hogy szeret valaki!" Másnap reggel a rajzod hoztad anyukáddal. Még nem tudtál jól beszélni, ezért anya mondta, hogy az egész lapot beterítő kör én vagyok, a két picurka karika pedig, ti vagytok. Tudtam, hogy ez a te szereteted Isten válasza.
A bizalmat is tőled tanultam, mikor a homokozó padkájáról beléptél a gödörbe. Nem néztél felém, csak felnyújtottad a kezed, mert tudtad, ott vagyok és segítek.
Mindig büszke voltam rád, hogy gyorsan találsz barátokat, örömöd leled a táncban, zenében, sportban, a kötésben, rajzban s kreatívitásban.

Nem tudom, mit hoz a jövő! Csak annyit tudok, hogy bármit tettél, teszel, vagy tenni fogsz az életben, mindvégig szeretni foglak. Lehet, hogy nem minden tetted lesz számomra elfogadható, de a tett nem feltétlenül Te vagy... Tehát szeretni akkor is, mindig is foglak, visszavonhatatlanul.

Szép üdvözlettel és örömmel!
Apa

35. [tulajdonos]: 2018. December 26.2018-12-26 10:45
2018. December 26.

Ahogy nézem a napfényben az ablakba vetett egy éves fenyőket, s figyelem, milyen észrevétlenül nőttek meg karjaik... Ahogy kutatom negyvenhárom éves önmagam... Ahogy gondolok gyermekeimre, feleségemre s az emberekre... S ahogy gondolkodom Istenről... Nem is ismerem igazán magam.
Talán a szülői feladat az lehet, hogy Isten szemüvegén át látni és láttatni a világot... A gyerekeknek elmondani a velük történt aktív 8-10 év alatt, hogy kik ők. Mert ha mi nem mondjuk el, nem tudják biztosan, s rossz helyen keresik majd a választ. Csak nőnek észrevétlenül, mint ablakomban a fenyők... S dísztelenek, tudatlanok maradnak. A világ akar majd válaszolni nekik. Láthatatlan lesz számukra a sok-sok dísz, az isteni ajándék, mi ágaikon függ, s mi mindig is ott volt, csak nem tudták, mert nem reflektoroztam rá, vagy én sem ismertem...
Azért, azt hiszem, hogy a tizenkét éves Jézus, mikor a templomi bölcsek elé lépett, ismerte gyerekkora teljes történetét... Tudott Betlehemről, tudott a pásztorokról, a csillagról, s az angyalokról. Biztosan hallhatta, hogy mindezek ellenére menekülni kellett ebben a világban, s Egyiptomból tértek vissza... Erről látszólag hallgat minden, de ha a szívembe nézek, nem hallgathat el egy szülő sem ennyi csodát. Az kitör, mint egy örömteli forrás ebben a hideg világban.
Talán a világ mindig is arra törekedett, hogy elhallgassa, s kitörölje a jót, s keveset van csendben, hogy a lényeget megkeresse. Nekem nem mondták el igazán gyerekként, hogy milyen vagyok... Sok rögön át lépve jutottam el oda, ahol ma állok. Talán ezért nem ismerem magamat igazán.

34. [tulajdonos]: Oláh Imre, gondolat2018-08-17 02:54
Fiamnak

Amikor babakocsival kivittelek az utcára, hosszasan nézted a felfelé törő betonoszlopokat, a magasba menő házfalakat. Mikor mászni, járni tudtál, abban is más voltál, mint a nővéred, hogy ő a hasamig szeretett mászni, s a szemeimet kutatta, Te pedig nem álltál meg itt, egész a nyakamig, fejem tetejéig szerettél felmászni. Ott tartottam meg felnyújtott kezemmel a derekadat, s éreztem, hogy még tovább vágyakozol.
Megértettem ebből, egy lánynak inkább szép, figyelemteljes kapcsolatot kell adnom, neked pedig lehetőséget, erőt, hogy magasabbra juss, mint én, vagy bárki más. Olyan magasra, hogy önmagad félelmeit is le tudd győzni. Örültem, s most is örülök ennek. Öt éves vagy, mikor ezeket a sorokat írom. Szeretném neked adni a tapasztalásaimat ajándékul.
Hiszem, hogy egy fiúban benne van az a tulajdonság, hogy egy felnőtt férfira tud és szeret hallgatni, s szüksége is van arra, hogy kapcsolatban legyen ilyen személlyel. Ezért úgy gondolom, nem lesz olyan nehéz dolgom, hogy tiszteld és megfogadd ezeket a szavakat.
Fordíts majd sok időt arra, hogy megismerd magad. Kipróbáld sportban, könyvek olvasásában. Látogasd meg a múzeumokat, s ha tanácstalan vagy merj beszélni, írni... Ismerd meg mi ad neked nyugalmat.
Vigyázz az olyan barátnővel, aki hízeleg neked, hogy a híd alá is elmegy veled, s mindig, mindenhová követ. Tedd próbára az ilyet, hogy nem találkozol vele több hétig, s meglátod majd, talál magának mást, akinek hízeleghet, mert az ilyen nő nem tud megállni a maga lábán. Nem tartja magát értékesnek, s tőled várja, hogy tökéletességet adj neki. De tudd mindvégig, hogy nem vagy tökéletes, senki sem tökéletes.
Olyan nőkkel és olyan barátokkal ápolj inkább kapcsolatot, akik értelmes dolgokat szeretnek. Könyveket, túrákat, sportot, zenét. Beszélgetéseket, ami nem mások kibeszélése. Az ilyen embereknek kiforróban lévő, vagy kiforrott céljaik vannak, ami nem a zülléshez, italhoz, drogokhoz és számítógépes játékokhoz vezet.
Olyan nővel lehet csak egy férfi igazán boldog, aki barátod is, s nem tart téged tökéletesnek, nem akar mindig rajtad csüngeni, s nem is akarja minden pillanatban megmondani, mit hogyan tegyél. A buta nő sokat kínál, de mégtöbbet akar tőled elvenni. Minden felelőséget a nyakadba fog ruházni, mindenért hibáztatni fog, ki fog beszélni téged, becsap, csakhogy az ő céljai megvalósuljanak, s nem látja, hogy rosszat tesz neked, mert az ő céljai nem tisztességesek és nem bölcsek.
Olyanokra is vigyázz, és tudd, ha két ember kibeszél egy harmadikat a háta mögött, mikor nem vagy ott, veled is ezt fogják tenni. Keress olyan embereket, aki nem beszél ki mást mások előtt. Mindig szól a lelkiismeret, hogy nem jó ez. Te inkább csak törekedj azt mondani, amit ha az illető eléd kerül a szemébe is meg mernél mondani. Legyél őszinte, de szeretettel. Gondold végig először a jó tulajdonságait, s amit szeretsz benne, mielőtt szólnál. Látod, ha olyan emberekkel barátkozol inkább, akik értelmesek, ezekre a kibeszélésekre sem lesz majd szükséged. És egy okos, ha elmondják neki szépen, hogy mivel bántott meg, meg fogja érteni.
Úgy teheted próbára az igazi nőt, hogy kérdezed... Mit gondol a szüleiről és más emberekről? Hogyha panaszkodik és rosszat mond róluk, tudd meg, hogy veled is ezt fogja majd tenni.
Az a nő pedig, aki szeretettel beszél a szüleiről és a többi emberről, csak olyannal leszel majd boldog. Az ilyenben megvan a tisztelet. Téged is tisztelni fog.
A tisztelet nagyon fontos a világon! Főleg egy férfi érzi azt, hogyha munkáját, tetteit elismerik, ezzel őt tisztelik. Légy olyan, akit tisztelni lehet.
Azért azt is tudd, hogy az ember nem tud mindig tiszteletre méltót cselekedni, de ha törekszik rá és szem előtt tartja, akkor sikerülni fog. Mindvégig tudd, hogy hibázhatunk, s ezért van szükség a megváltásban Jézus tökéletes tetteinek ismeretére. Egy példát hozok most ide, a Noé és fiai történetét. Azért, hogyha elfelejtenéd a szavaimat, e történet képi világa, ha eléd kerül, szavaim is eléd fognak. Noé berúgott az új szőlő, új borától, s meztelen állt a sátra közepén. A legkisebb fia kinevette és kibeszélte bátyjainak. A két nagyobb fiú háttal közelített apjuk felé, és egy takaróval takarták be, hogy ne lássák meg apjuk meztelen testét. Ők tisztelték. A legkisebb nem tisztelte, mert kinevette és kibeszélte.
Látod, egy apát sem lehetne mindig normál ésszel tisztelni, ha nem tudjuk, hogy senki sem tökéletes. Én sem voltam soha tökéletes, s kerülhetek olyan helyzetbe is, amikor nem lehetnél büszke rám, de kérlek, add a tiszteletedet az emberek felé, s a gyerekek felé is, és minden élőlény számára is. Érdekes ez a történet, mert épp e miatt nem voltam soha előtted teljesen meztelen. Mindig arra gondoltam, ha egy fiatalabb ily módon hasonlítgatja nemi szerveit, szolgalelkűvé válik, mint ahogy vállt később a legkisebb fiú, s talán épp a mostani világ egyik legnagyobb baja ez, hogy olyat is mutogat, amit nem szabadna az egészséges élethez.
Fontos, hogy tisztelni tudd magad, a többi embert, és őseidet. A hibákból tanulhatsz, ha elesel, újra örömmel felállhatsz.
Ha a többi embert tiszteled, nem akarsz uralkodni rajtuk, az ő kárukra. És megértész majd például egy mások számára elveszett alkoholistát, vagy egy börtönben lévő embert. Nem olyan tisztelet ez, hogy azonosulni kellene velük, csak annyiban, hogy hajlandó vagy megérteni őket. Azzal, hogy mi miért történhetett az életükben, ami miatt ide kerültek. Mert biztos vagyok benne, hogy nem tudták, hogy nem mondták nekik, hogy szerethetők. Az ember nem akar alapvetően rosszat tenni, sőt gyerekként azt kutatja, mit tehet úgy, hogy legjobban elfogadják. Minden sejtje azt várja, hogy szeressék érezhető, érthető módon. A csalódások és kilátástalan dolgok, a féligazságok és ahogy a Biblia mondja: "a pénz szerelme" vezet a rossz felé.
Magadat pedig azért tiszteld, hogy ne uralkodjanak rajtad mások. Ne engedj a hazugságoknak és féligazságoknak. Vizsgáld meg magad és értékeidet, s ne légy semmiben felfuvalkodott, hanem a csendet tedd sokszor fontossá, naponta magadban. Erről írtam a "csend fegyvereiben" neked.
Attól is óvnálak, hogy olyan nővel táplálj kapcsolatot, aki nem tudja megvárni a kezdeményezésedet. Aki nem tud megvárni téged, hogy te fogd meg előbb a kezét, hogy te csókold előbb. Az nem tud várni másban sem rád. Türelmetlen, elégedetlen az ilyen, bárhogyan is leplezi. Nem tudsz mellette azzá válni aki vagy. Ő akar majd dönteni és irányítani, és sokszor semmi sem elég az ilyennek.
Ezért is tudd mindig, hogy értékes vagy! Tudd, hogy szerethető vagy! Ha tudod, hogy szerethető vagy, tudhatod, hogy az értékes emberek hibáiddal együtt is szeretnek. Az irígyek, rágalmazók soha sem fognak tudni szeretni, de ez nem a te hibád. Ne higgy mindenkinek el mindent.
Légy boldog a bölcsesség kikutatásában; a beszéd szeretével; a züllés nélküli élettel; az okos, magát szerető és másokat tisztelő nővel; a rajtad csüngő gyerekekkel!
Ha most úgy zárom: szeretlek... kevés. Úgy, amennyi csillag van az égen. Megszámlálhatatlan szeretettel szeretlek!
Apa

33. [tulajdonos]: Oláh Imre, gondolat2018-08-15 19:15
Kard a krumpli alatt

Még a folyószabályozás előtt, a Tisza egészen közelről ölelte a falut. Egyek zömében katolikus, nádban és vályogban gazdag, dohánytermesztésben bőséges.
Számomra mindig vidám hely volt. Nem tudtam magtanulni, elemezni sem különlegesen kiejtett szavait: a "gyere le" valahogy "gyárá lé", az "iskola" ott "oskola" volt, vagy legalább is így hangzott.
Itt egy óriási kertben, gyümölcsfákkal, egy nagyon-nagy eperfával a kis hosszanti, fehér ház mellett, melynek egy csodás kuckós részében aludtunk, ha ott voltunk... itt éltek nagyszüleim. Apám itt volt gyerek, s ha néha itt is aludtunk, nagyon szerettem, belső örömmel és megnyugvással töltött el, hogy szüleimmel egy ágyban fekhetek. Ilyen apró mozzanatokból éreztem, hogy fontos lehetek nekik.
Óriási "dunnyát" ott láttam először. Az összes toll reggelre mindig a lábfejemre nehezedett.
Mamám messzi földről híres húslevesére és "mákos csíkjára", mely sütés után konyharuhával takart óriási adag bejgli volt, még jól emlékszem.
Két gyermeke az első házasságából, s négy a nagyapámmal kötött házasságából született.
Nagyapámnak csak fehér hajára, s vékony vonásaira emlékszem, s fotókon élesen előtört orrára, s hegyes állára. Négy éves voltam, mikor meghalt.
Mamámmal ott élt egy szöszke, kék szemű, velem egy korú fiú, kinek anyja, a lánytestvérével együtt Pesten élt, s ezt a kisebb gyermekét nagybátyámmal itt hagyta. Gyerekként még nem fogja fel az ember, mi történik. A szerint él, ahogy belenő, s úgy fogad el mindent ahogy az van.
Kedves fiú volt Sanyika. Neki kevesebb játéka s ruhája volt, mint nekem... s nem is volt anyja...
Csak most fáj, hogy mindenki úgy nevezte: "bolond gyerek". Pedig nem volt az. Csak arra vágyott, hogy szeressék, s ezért, ha például elküldték, hogy hozzon "fából vaskarikát", ő elment, s mikor visszatért kinevették. Milyen fájó is ez, ha a felnőttek, idősebbek nem tisztelik a gyerekeket! Zaklatott, de szelíd szívű volt. Sokkal értékesebb és kedvesebb, mint én. Egyszer lelöktem az ágyról, s mamám csak nézett rám meredten, de nem szólt, s nem is védte meg. S mikor egyszer az autó hátsó ülésén vártuk a felnőtteket, hogy a kisméretű, púpos Orosz Bözsitől kijöjjenek, Sanyika nekem ajándékozta a kis hegedűképpel berakott egyetlen körömcsipeszét, csak azért, mert nekem az tetszett. Ilyen kedves volt. Tőle tudom azt is, hogy mikor Egyekre értünk, sokáig be sem mentem a házba, a disznókat, tyúkokat, kacsákat és bogarakat néztem hosszasan a fűben... úgy látszik már akkor is a természet ejtett rabul.
Ebbe a nagy kertbe, édesapám gyerekkorában régészek jöttek, mindent felástak, és elszállították a honfoglalás kori leleteket, kardokat, csontokat.
Nagymamám temetésének a napján is kint jártam itt. Jól emlékszem ahogy a Nap erős fényét tükrözte vissza a Hold. A felhők meg úgy sétáltak előtte könnyű szélben, mint urak és dámák szelíd karfogásban, mint nagyapám és nagyanyám, kik most végre ismét egymásra találtak. A nagyobb lányok külön csoportokban beszélgettek az élet dolgairól, a többi unokabátyám együtt, a férfiak egy része már a pohár mélyére nézett a halotti toron..., de Sanyikára nem emlékszem, hogy láttam volna.
Gizi néni azon az éjszakán a gyerekekre bízott egy titkot, s még azt is mondta: "Ha egy anya meghal, elszélednek a gyerekei."
Reggel, mikor eljöttünk, tizennégy évesen, már nem térdeltem a hátsó ülésen visszafelé nézve... Csak most gondolok arra, hogy édesapám akkor temette el anyját, gondolatban ifjúkora munkahelyéről az összes szentendrei rózsáját itt, most földbe tűzve... Elment ismét valaki, aki fontos volt. S én ott hagytam Gizi néni titkát a krumplik alatt. Nem hoztam el semmit, csak ezeket a mostani szavakat.

32. [tulajdonos]: .,.2018-08-01 21:36
A mű audio formátuma:



Forrás: https://www.pieris.hu/irodalom/olvas/mu/109669
Pieris.hu - interaktív művészeti portál

31. [tulajdonos]: Vers, dal2018-08-01 21:34
Szabadító


Forrás: https://www.pieris.hu/irodalom/olvas/mu/109669
Pieris.hu - interaktív művészeti portál

Thoma László előadásában, s zenéjével.

Szabadító

Még vannak a múltnak kapui
Még vannak kulcsai az idegennek
Elsüllyednek még a föld vadonjai
Valakit temetnek

Van már új életem, csak még
a múltnak a köntöse árnyék a számon
Emelkedjetek fel Seregek Ura kapui
Szabadulásom várom


30. [tulajdonos]: Oláh Imre, vers2018-07-29 22:15
Az Admirál'

Olyan vagyok, mint egy Admirál'
Ki hajóra szállt,
S kezébe kapott egy földet.
Megégették ott, majd megmentették lányát,
S most eldöntheti hogyan ítélhet,
E földön lakó kicsinyke nép felett...

Szívem, ha rájuk néz: mennyire félnek,
Kegyelmet kívánna adni...
De mégis, ha lányomra nézek,
Mit tudhatnék még őérte kapni?
Hisz sebekben fekszik májusa,
Fájdalom ágya, s asszonyom is csak távoli fény

Ha fele királyságukat kérném el
Az is üres, akkor is hasztalan...
Kevés, hogy ép legyen!
Fiam is elvittem hazámba,
Hogy ott óvják meg Atyai kezek
S vár most a nép... Megint kiált!

Várják, hogyan ítélek...
"Sarcot rá!" "Sarcot rá!" "Kegyelmet!"
Víz most nincs mibe kezemet mosnám.
Száraz a rét, már rég esett...
Most várjon a nép! Az Admirál'
vajon miként ítéli meg?

2018. 6. 4.


Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!




Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2019-03-18 09:22 lista
2019-02-11 10:51 Kosztolányi Mária
2018-12-07 20:19 u.a.
2018-12-07 14:21 szép
2018-11-14 11:19 Bara
2018-09-28 23:41 furim
2018-08-27 10:16 Vajdics Anikó -- kedvencek
2018-08-21 09:29 Vezsenyi Ildikó
2018-08-21 09:17 vim
2018-08-17 21:42 válogatott versek
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2019-03-22 23:12   Napló: leállósáv
2019-03-22 21:44   Napló: Sorrento
2019-03-22 21:30   Napló: Sorrento
2019-03-22 21:01   Napló: Játék backstage
2019-03-22 20:53   Napló: Jó, ha a vége jó
2019-03-22 19:47   új fórumbejegyzés: Dobay Katalin
2019-03-22 17:37   Napló: Hetedíziglen
2019-03-22 17:11   Napló: Játék backstage
2019-03-22 15:54   Napló: Készül az album
2019-03-22 15:30   Napló: Játék backstage