DOKK

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2792 szerző 35791 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Szakács Eszter
  Életéjek, halálnapok
Új maradandokkok

Farkas György: Transzcendencia
Petz György: Elbeszélés
Kiss Anna Mária: Szavakkal megajándékozva ( Juhász Tibor szerkesztőnek)
Standovár Ágota: láblóbázva
Standovár Ágota: lakótelepi kerengő
Bakkné Szentesi Csilla: Idejétmúlt attrakció
Vajdics Anikó: Bulimia
Wesztl Miklós: nem adom a láb
Farkas György: Csapdák (jav.)
Tiszai P Imre: Egyetlen szentség (vált)
FRISS FÓRUMOK

Várkonyi Miklós 4 órája
Duma György 7 órája
Szilágyi Erzsébet 10 órája
Tamási József 18 órája
Zsuzsanna Grande 1 napja
Gyurcsi - Zalán György 1 napja
Bakkné Szentesi Csilla 1 napja
Gerle Kiss Éva 1 napja
Türjei Zoltán 1 napja
Pálóczi Antal 1 napja
Tóth Gabriella 3 napja
Francesco de Orellana 3 napja
Wesztl Miklós 4 napja
M. Szabó Mihály 4 napja
Nagyító 4 napja
DOKK_FAQ 5 napja
Kiss Anna Mária 5 napja
Berki Barbara Izabella 6 napja
vezsenyi ildikó margit 6 napja
Mórotz Krisztina 6 napja
FRISS NAPLÓK

 Jó, ha a vége jó 21 perce
Bátai Tibor alkotói naplója 5 órája
Játék backstage 10 órája
leállósáv 17 órája
Kicsi Ólomkatona 20 órája
nélküled 22 órája
Sorrento 22 órája
Seholsincs 1 napja
mix 1 napja
weinberger 1 napja
Minimal Planet 1 napja
Bátai Tibor 1 napja
Gyurcsi 2 napja
Conquistadores 2 napja
Szerdánként, kávé helyett 2 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK


NAPLÓK: Apa levelei
Legutóbbi olvasó: 2018-12-19 03:15 Összes olvasás: 1782

Korábbi hozzászólások:  
34. [tulajdonos]: Oláh Imre, gondolat2018-08-17 02:54
Fiamnak

Amikor babakocsival kivittelek az utcára, hosszasan nézted a felfelé törő betonoszlopokat, a magasba menő házfalakat. Mikor mászni, járni tudtál, abban is más voltál, mint a nővéred, hogy ő a hasamig szeretett mászni, s a szemeimet kutatta, Te pedig nem álltál meg itt, egész a nyakamig, fejem tetejéig szerettél felmászni. Ott tartottam meg felnyújtott kezemmel a derekadat, s éreztem, hogy még tovább vágyakozol.
Megértettem ebből, egy lánynak inkább szép, figyelemteljes kapcsolatot kell adnom, neked pedig lehetőséget, erőt, hogy magasabbra juss, mint én, vagy bárki más. Olyan magasra, hogy önmagad félelmeit is le tudd győzni. Örültem, s most is örülök ennek. Öt éves vagy, mikor ezeket a sorokat írom. Szeretném neked adni a tapasztalásaimat ajándékul.
Hiszem, hogy egy fiúban benne van az a tulajdonság, hogy egy felnőtt férfira tud és szeret hallgatni, s szüksége is van arra, hogy kapcsolatban legyen ilyen személlyel. Ezért úgy gondolom, nem lesz olyan nehéz dolgom, hogy tiszteld és megfogadd ezeket a szavakat.
Fordíts majd sok időt arra, hogy megismerd magad. Kipróbáld sportban, könyvek olvasásában. Látogasd meg a múzeumokat, s ha tanácstalan vagy merj beszélni, írni... Ismerd meg mi ad neked nyugalmat.
Vigyázz az olyan barátnővel, aki hízeleg neked, hogy a híd alá is elmegy veled, s mindig, mindenhová követ. Tedd próbára az ilyet, hogy nem találkozol vele több hétig, s meglátod majd, talál magának mást, akinek hízeleghet, mert az ilyen nő nem tud megállni a maga lábán. Nem tartja magát értékesnek, s tőled várja, hogy tökéletességet adj neki. De tudd mindvégig, hogy nem vagy tökéletes, senki sem tökéletes.
Olyan nőkkel és olyan barátokkal ápolj inkább kapcsolatot, akik értelmes dolgokat szeretnek. Könyveket, túrákat, sportot, zenét. Beszélgetéseket, ami nem mások kibeszélése. Az ilyen embereknek kiforróban lévő, vagy kiforrott céljaik vannak, ami nem a zülléshez, italhoz, drogokhoz és számítógépes játékokhoz vezet.
Olyan nővel lehet csak egy férfi igazán boldog, aki barátod is, s nem tart téged tökéletesnek, nem akar mindig rajtad csüngeni, s nem is akarja minden pillanatban megmondani, mit hogyan tegyél. A buta nő sokat kínál, de mégtöbbet akar tőled elvenni. Minden felelőséget a nyakadba fog ruházni, mindenért hibáztatni fog, ki fog beszélni téged, becsap, csakhogy az ő céljai megvalósuljanak, s nem látja, hogy rosszat tesz neked, mert az ő céljai nem tisztességesek és nem bölcsek.
Olyanokra is vigyázz, és tudd, ha két ember kibeszél egy harmadikat a háta mögött, mikor nem vagy ott, veled is ezt fogják tenni. Keress olyan embereket, aki nem beszél ki mást mások előtt. Mindig szól a lelkiismeret, hogy nem jó ez. Te inkább csak törekedj azt mondani, amit ha az illető eléd kerül a szemébe is meg mernél mondani. Legyél őszinte, de szeretettel. Gondold végig először a jó tulajdonságait, s amit szeretsz benne, mielőtt szólnál. Látod, ha olyan emberekkel barátkozol inkább, akik értelmesek, ezekre a kibeszélésekre sem lesz majd szükséged. És egy okos, ha elmondják neki szépen, hogy mivel bántott meg, meg fogja érteni.
Úgy teheted próbára az igazi nőt, hogy kérdezed... Mit gondol a szüleiről és más emberekről? Hogyha panaszkodik és rosszat mond róluk, tudd meg, hogy veled is ezt fogja majd tenni.
Az a nő pedig, aki szeretettel beszél a szüleiről és a többi emberről, csak olyannal leszel majd boldog. Az ilyenben megvan a tisztelet. Téged is tisztelni fog.
A tisztelet nagyon fontos a világon! Főleg egy férfi érzi azt, hogyha munkáját, tetteit elismerik, ezzel őt tisztelik. Légy olyan, akit tisztelni lehet.
Azért azt is tudd, hogy az ember nem tud mindig tiszteletre méltót cselekedni, de ha törekszik rá és szem előtt tartja, akkor sikerülni fog. Mindvégig tudd, hogy hibázhatunk, s ezért van szükség a megváltásban Jézus tökéletes tetteinek ismeretére. Egy példát hozok most ide, a Noé és fiai történetét. Azért, hogyha elfelejtenéd a szavaimat, e történet képi világa, ha eléd kerül, szavaim is eléd fognak. Noé berúgott az új szőlő, új borától, s meztelen állt a sátra közepén. A legkisebb fia kinevette és kibeszélte bátyjainak. A két nagyobb fiú háttal közelített apjuk felé, és egy takaróval takarták be, hogy ne lássák meg apjuk meztelen testét. Ők tisztelték. A legkisebb nem tisztelte, mert kinevette és kibeszélte.
Látod, egy apát sem lehetne mindig normál ésszel tisztelni, ha nem tudjuk, hogy senki sem tökéletes. Én sem voltam soha tökéletes, s kerülhetek olyan helyzetbe is, amikor nem lehetnél büszke rám, de kérlek, add a tiszteletedet az emberek felé, s a gyerekek felé is, és minden élőlény számára is. Érdekes ez a történet, mert épp e miatt nem voltam soha előtted teljesen meztelen. Mindig arra gondoltam, ha egy fiatalabb ily módon hasonlítgatja nemi szerveit, szolgalelkűvé válik, mint ahogy vállt később a legkisebb fiú, s talán épp a mostani világ egyik legnagyobb baja ez, hogy olyat is mutogat, amit nem szabadna az egészséges élethez.
Fontos, hogy tisztelni tudd magad, a többi embert, és őseidet. A hibákból tanulhatsz, ha elesel, újra örömmel felállhatsz.
Ha a többi embert tiszteled, nem akarsz uralkodni rajtuk, az ő kárukra. És megértész majd például egy mások számára elveszett alkoholistát, vagy egy börtönben lévő embert. Nem olyan tisztelet ez, hogy azonosulni kellene velük, csak annyiban, hogy hajlandó vagy megérteni őket. Azzal, hogy mi miért történhetett az életükben, ami miatt ide kerültek. Mert biztos vagyok benne, hogy nem tudták, hogy nem mondták nekik, hogy szerethetők. Az ember nem akar alapvetően rosszat tenni, sőt gyerekként azt kutatja, mit tehet úgy, hogy legjobban elfogadják. Minden sejtje azt várja, hogy szeressék érezhető, érthető módon. A csalódások és kilátástalan dolgok, a féligazságok és ahogy a Biblia mondja: "a pénz szerelme" vezet a rossz felé.
Magadat pedig azért tiszteld, hogy ne uralkodjanak rajtad mások. Ne engedj a hazugságoknak és féligazságoknak. Vizsgáld meg magad és értékeidet, s ne légy semmiben felfuvalkodott, hanem a csendet tedd sokszor fontossá, naponta magadban. Erről írtam a "csend fegyvereiben" neked.
Attól is óvnálak, hogy olyan nővel táplálj kapcsolatot, aki nem tudja megvárni a kezdeményezésedet. Aki nem tud megvárni téged, hogy te fogd meg előbb a kezét, hogy te csókold előbb. Az nem tud várni másban sem rád. Türelmetlen, elégedetlen az ilyen, bárhogyan is leplezi. Nem tudsz mellette azzá válni aki vagy. Ő akar majd dönteni és irányítani, és sokszor semmi sem elég az ilyennek.
Ezért is tudd mindig, hogy értékes vagy! Tudd, hogy szerethető vagy! Ha tudod, hogy szerethető vagy, tudhatod, hogy az értékes emberek hibáiddal együtt is szeretnek. Az irígyek, rágalmazók soha sem fognak tudni szeretni, de ez nem a te hibád. Ne higgy mindenkinek el mindent.
Légy boldog a bölcsesség kikutatásában; a beszéd szeretével; a züllés nélküli élettel; az okos, magát szerető és másokat tisztelő nővel; a rajtad csüngő gyerekekkel!
Ha most úgy zárom: szeretlek... kevés. Úgy, amennyi csillag van az égen. Megszámlálhatatlan szeretettel szeretlek!
Apa

33. [tulajdonos]: Oláh Imre, gondolat2018-08-15 19:15
Kard a krumpli alatt

Még a folyószabályozás előtt, a Tisza egészen közelről ölelte a falut. Egyek zömében katolikus, nádban és vályogban gazdag, dohánytermesztésben bőséges.
Számomra mindig vidám hely volt. Nem tudtam magtanulni, elemezni sem különlegesen kiejtett szavait: a "gyere le" valahogy "gyárá lé", az "iskola" ott "oskola" volt, vagy legalább is így hangzott.
Itt egy óriási kertben, gyümölcsfákkal, egy nagyon-nagy eperfával a kis hosszanti, fehér ház mellett, melynek egy csodás kuckós részében aludtunk, ha ott voltunk... itt éltek nagyszüleim. Apám itt volt gyerek, s ha néha itt is aludtunk, nagyon szerettem, belső örömmel és megnyugvással töltött el, hogy szüleimmel egy ágyban fekhetek. Ilyen apró mozzanatokból éreztem, hogy fontos lehetek nekik.
Óriási "dunnyát" ott láttam először. Az összes toll reggelre mindig a lábfejemre nehezedett.
Mamám messzi földről híres húslevesére és "mákos csíkjára", mely sütés után konyharuhával takart óriási adag bejgli volt, még jól emlékszem.
Két gyermeke az első házasságából, s négy a nagyapámmal kötött házasságából született.
Nagyapámnak csak fehér hajára, s vékony vonásaira emlékszem, s fotókon élesen előtört orrára, s hegyes állára. Négy éves voltam, mikor meghalt.
Mamámmal ott élt egy szöszke, kék szemű, velem egy korú fiú, kinek anyja, a lánytestvérével együtt Pesten élt, s ezt a kisebb gyermekét nagybátyámmal itt hagyta. Gyerekként még nem fogja fel az ember, mi történik. A szerint él, ahogy belenő, s úgy fogad el mindent ahogy az van.
Kedves fiú volt Sanyika. Neki kevesebb játéka s ruhája volt, mint nekem... s nem is volt anyja...
Csak most fáj, hogy mindenki úgy nevezte: "bolond gyerek". Pedig nem volt az. Csak arra vágyott, hogy szeressék, s ezért, ha például elküldték, hogy hozzon "fából vaskarikát", ő elment, s mikor visszatért kinevették. Milyen fájó is ez, ha a felnőttek, idősebbek nem tisztelik a gyerekeket! Zaklatott, de szelíd szívű volt. Sokkal értékesebb és kedvesebb, mint én. Egyszer lelöktem az ágyról, s mamám csak nézett rám meredten, de nem szólt, s nem is védte meg. S mikor egyszer az autó hátsó ülésén vártuk a felnőtteket, hogy a kisméretű, púpos Orosz Bözsitől kijöjjenek, Sanyika nekem ajándékozta a kis hegedűképpel berakott egyetlen körömcsipeszét, csak azért, mert nekem az tetszett. Ilyen kedves volt. Tőle tudom azt is, hogy mikor Egyekre értünk, sokáig be sem mentem a házba, a disznókat, tyúkokat, kacsákat és bogarakat néztem hosszasan a fűben... úgy látszik már akkor is a természet ejtett rabul.
Ebbe a nagy kertbe, édesapám gyerekkorában régészek jöttek, mindent felástak, és elszállították a honfoglalás kori leleteket, kardokat, csontokat.
Nagymamám temetésének a napján is kint jártam itt. Jól emlékszem ahogy a Nap erős fényét tükrözte vissza a Hold. A felhők meg úgy sétáltak előtte könnyű szélben, mint urak és dámák szelíd karfogásban, mint nagyapám és nagyanyám, kik most végre ismét egymásra találtak. A nagyobb lányok külön csoportokban beszélgettek az élet dolgairól, a többi unokabátyám együtt, a férfiak egy része már a pohár mélyére nézett a halotti toron..., de Sanyikára nem emlékszem, hogy láttam volna.
Gizi néni azon az éjszakán a gyerekekre bízott egy titkot, s még azt is mondta: "Ha egy anya meghal, elszélednek a gyerekei."
Reggel, mikor eljöttünk, tizennégy évesen, már nem térdeltem a hátsó ülésen visszafelé nézve... Csak most gondolok arra, hogy édesapám akkor temette el anyját, gondolatban ifjúkora munkahelyéről az összes szentendrei rózsáját itt, most földbe tűzve... Elment ismét valaki, aki fontos volt. S én ott hagytam Gizi néni titkát a krumplik alatt. Nem hoztam el semmit, csak ezeket a mostani szavakat.

32. [tulajdonos]: .,.2018-08-01 21:36
A mű audio formátuma:



Forrás: https://www.pieris.hu/irodalom/olvas/mu/109669
Pieris.hu - interaktív művészeti portál

31. [tulajdonos]: Vers, dal2018-08-01 21:34
Szabadító


Forrás: https://www.pieris.hu/irodalom/olvas/mu/109669
Pieris.hu - interaktív művészeti portál

Thoma László előadásában, s zenéjével.

Szabadító

Még vannak a múltnak kapui
Még vannak kulcsai az idegennek
Elsüllyednek még a föld vadonjai
Valakit temetnek

Van már új életem, csak még
a múltnak a köntöse árnyék a számon
Emelkedjetek fel Seregek Ura kapui
Szabadulásom várom


30. [tulajdonos]: Oláh Imre, vers2018-07-29 22:15
Az Admirál'

Olyan vagyok, mint egy Admirál'
Ki hajóra szállt,
S kezébe kapott egy földet.
Megégették ott, majd megmentették lányát,
S most eldöntheti hogyan ítélhet,
E földön lakó kicsinyke nép felett...

Szívem, ha rájuk néz: mennyire félnek,
Kegyelmet kívánna adni...
De mégis, ha lányomra nézek,
Mit tudhatnék még őérte kapni?
Hisz sebekben fekszik májusa,
Fájdalom ágya, s asszonyom is csak távoli fény

Ha fele királyságukat kérném el
Az is üres, akkor is hasztalan...
Kevés, hogy ép legyen!
Fiam is elvittem hazámba,
Hogy ott óvják meg Atyai kezek
S vár most a nép... Megint kiált!

Várják, hogyan ítélek...
"Sarcot rá!" "Sarcot rá!" "Kegyelmet!"
Víz most nincs mibe kezemet mosnám.
Száraz a rét, már rég esett...
Most várjon a nép! Az Admirál'
vajon miként ítéli meg?

2018. 6. 4.

29. [tulajdonos]: Oláh Imre, gondolat2018-07-28 23:24
Gofri spagettivel

Pál Feritől hallottam, a férfi és nő gongolkodásbeli külömbségével kapcsolatosan ezt a két szót, mi természetesen az egész életdeszkába másmilyen színt ereszt. Azt jelenti ez, hogy a férfi gondolatvilága a gofri rácsaibani van, a nőé pedig egy spagettiszálon sorbarendezve.
A férfinél a gyerek, a munka, a feleség, a pénz stb. külön rublikákban. A férfi hajzatával, s ruhával nem sokat törődve, belebújik tegnapi, a 4-5 napja hordott nadrágjába, a legfelső gatyát, zoknit már kiválasztotta. Az sem baj, ha egy kis színárnyalattal eltérnek a zoknik, ma ez is belefér. Még felső ruhát keres, s utcára lép. Ott mozgásokat, írányokat néz, célirányt keres, esetleg mikor köszön, csak az emberek tekintetét látja. Bekapcsolja a biztonságiövet, körülnéz meg van e mindenki, mond esetleg egy-két szót, indít, elindul. A nő már fennt az ablakból látta a szomszédot is, miközben 20 percig tűnődött azon, hogy mit is vegyen fel. A férfi azt sem tudja, ki lakik a szemközti házban, ilyen gofri rekesz kategóriája nincsen, mivel nappal nincs itthon, s később sem az ablakban áll. A nő azt is tudja egy pillanat leforgása alatt, a szomszédnak ki a férje, s sejti foglalkozását külleméből. Tetőtől-talpig látja az embereket. Pontosan tudja mikor, hányszor látta a szomszéd nő ruháját. Ha ezen a napon nem érzi magát biztonságban, vagy nem látja magát szépnek, ez maghatározza reakcióit. Arogánsabb a gyerekekkel, úgy érzi férje sem szereti már, fejében felvillan hol látott hasonló ruhát, hol lehet esetleges leárazás, s mikor autóba ül, levontatva a gyerekeket, feledékeny bekapcsolni az övet, a kanyarban egy megmaradt bögre kávéval lavírozva, csak az autószignál miatt kapcsolja be. És még beszél édesanyjával vagy egy fontosnak hitt tanácsadónak kicsöngő, de fel nem vett telefonját hallgatja a vállán. Úgy vezet, hogy nem az irányra koncentrál. A házak, függönyök, emberek teljes ruházatát látja, anyagi teljességben a fejébe íródnak, s változtatják reakcióit, miután mindenkivel összehasonlította férjét, önmagát, gyerekeit, ruhatárát s otthonát. Mikor lelkileg rendben van, különben, segíti az egy spagettiszál, hogy egy időben tudjon vállán gyereket büfiztetni, miközben levest kavar, lábaujjával porszívót kapcsol ki, tart a mosógép felé, ablakot nyitva, s mindeközben telefonon beszél lelki témákról.
A férfi nem ilyen nyitott, mikor hazaér neki kell 10-20 perc magány a zsivalygó gyerekek között az ágyon, hogy az aznapi eseményeket a gofri rácsaiba rendezze. A feleség azért várta őt, hogy azonnal munkára bírja otthon, szerelni vagy a gyerekeket átvenni... Kérdez es meghatároz, telefonon új bútort, új házat, biciklit, ruhát mutogat... A férjnek egy maréknyi csend kellene még, hogy újra felálljon, s saját tempójához mérve, felelőséggel, mindent átgondolva kezdjen az újhoz. Mert koncentrálva él.
A nő azt gondolja, unatkozik a férje, s ennek hangot is ad, bolygatva a méhkas ajtaját, pedig neki is van ilyen formatálási ideje, csak az más... Akkor történt meg, mikor negyvenöt percet beszélt telefonon, kisírva aznapi terheit egy barátnőnek. S e barátnő tanácsai elsimították ráncait. Csak mivel ez nála nem a csendes ágyonülés közben következett be, úgy képzeli az a szerencsétlen férj a pamlagon ép a hattyú halálát játsza, s vége mindennek.

28. [tulajdonos]: Oláh Imre, vers2018-07-27 22:47
Anyáknapi Köszöntő

Ez a kis virág, oly pici hála,
De elmondani mással sem lehet,
Hogy akit anya szült a világra,
Az ölelni miért őhozzá siet.

Az anya, mindenéből a mindent adja,
Ezt őrzöm meg csontomban legtovább,
Szeretete mélyen átfűzet,
Mint szél lengte illatos ruhát.

A legjobbat adja szájából, mint a madár,
Kútjából, mint az élet!
Útra repít, mint tobozból a mag,
Szíve szerint csak magához ültet,

Együtt akar látni, mint az erdőt,
Mit nem választ el soha semmi már,
Azt is eltűri, ha közöttünk a bozót,
De ő csak mindig, mindig haza vár.

Az anya a napfény! Kalászban a mag!
Az anya az öröm! Az anya az ég!
Nyári szellő hűs legén az élet!
A köszönöm! Az étel! A soha sem elég!

Ébredő reggel könny mosta arcon!
Az anya a bársony! S a kimondhatatlan!
Gyertyán a kanóc, s vér a kardon,
Feltartott fehér (békítő) fonattal!

S ki érti ezt meg? Ki érti?
Csak Isten adhat ily nagyot!
Semmiért mindent! Önmagát!
Csak Isten adhat Csillagot.


27. [tulajdonos]: Oláh Imre, vers2018-07-27 20:50
A ház mögött, a baromfiudvaron egy nagyon öreg eperfa állt. Ott volt ez az "éneklő hinta". Kisgyerekként ez a sok ismétlés, "előre-hátra" hangzott. Ezért is tettem bele a versbe. Van akinek ez monotonnak tűnhet, de nekem akkor így működött, ismételgetve, belefeledkezve mindenbe... Később az unokatestvéremtől, ki öt évvel idősebb, rengeteget énekeltük "A börtön ablakába soha nem süt be a Nap..." kezdetű éneket.

Ez a vers, azért ilyen egyszerre vidám és szomorú nekem, mert ezeket éreztem visszaemlékezve.


Hinta

Előre- hátra, előre- hátra
előre- hátra, előre- hátra
ring a hinta szállva

nyári napsugárban játszva
előre- hátra, előre- hátra
énekel, zenél, mint hárfa

Eperfa ágáról lóg le a hinta
előre- hátra csapkodva- ingva,
száll, röpül a magasba vágyva,
előre- hátra nevetve, szállva

Régen volt.
Talán meg sincs már az a hinta,
az a díszes, az a csöpp kis inga,
mi felszállt a magasba.
Akkor nevetve.
Most sírva.

26. [tulajdonos]: Oláh Imre, vers2018-07-27 20:35
Csendesen

Cserepeket gyűjtők a Dunán
Mint tükörbe úgy kutatva
letűnt korok tört hatalmát

hagymahéjként hámozom
kanyargó ívükön számolom
lecsurgó tej s bor porát

És...

érzem, hogy mennyire nem
lakik bennem jó
furcsa, most a múlttal
ezt könnyezem

Látni milyen tört is az
élethajó
S mi van, azt köszönni kell
Egyszer elsuhan csendesen

25. [tulajdonos]: Oláh Imre, vers2018-07-27 20:29
Ez egy olyan egyszerű vers, amin eltűnődtem egyszer... Olyan, amit csak a papírtól kérdez meg az ember, az édesanyától nem vár erre választ..,
Ezek a miértek, már úgy sem találhatóak meg, csak az édesanya szemben ragyoghatnak tovább...


Anya! Itt vagyok! (1975.05.08.)

Fájdalmak térdei közt
a kezedre vágytam,
hogy tavaszízű legyen a szád,
s párna legyen kebled.

Mit láthattál bennem,
mikor becézve vittél zárt karodban?
Könnyes vonalán tudtad- e akkor,
miből lettem?

Elhitted- e akkor, hogy ég és föld hozott
e torzult világ rácsai közé?

Lehajoltál- e csöndes hálával?
Ahogy a májusi lombok feletted, lobogva?

2011.


Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!




Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2018-12-07 20:19 u.a.
2018-12-07 14:21 szép
2018-11-14 11:19 Bara
2018-10-14 07:50 Kosztolányi Mária
2018-09-28 23:41 furim
2018-08-27 10:16 Vajdics Anikó -- kedvencek
2018-08-21 09:29 Vezsenyi Ildikó
2018-08-21 09:17 vim
2018-08-17 21:42 válogatott versek
2018-08-16 18:22 kedvenceimből
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2018-12-19 16:40   Napló: Jó, ha a vége jó
2018-12-19 14:44       ÚJ bírálandokk-VERS: Kiss Anna Mária ___
2018-12-19 12:43   új fórumbejegyzés: Várkonyi Miklós
2018-12-19 12:36   új fórumbejegyzés: Várkonyi Miklós
2018-12-19 12:26   új fórumbejegyzés: Várkonyi Miklós
2018-12-19 11:32   Napló: Bátai Tibor alkotói naplója
2018-12-19 10:34   új fórumbejegyzés: Várkonyi Miklós
2018-12-19 10:14   új fórumbejegyzés: Várkonyi Miklós
2018-12-19 09:44   új fórumbejegyzés: Várkonyi Miklós
2018-12-19 09:24   Új fórumbejegyzés: Duma György