DOKK

 
2782 szerző 35410 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Czifrik Balázs
  Szerelmem egy totemállat
Új maradandokkok

Vajdics Anikó: Falak, ajtók, ablakok
Francesco de Orellana: Két izé 1996-ból
Petz György: Széppoétika hozott anyagból
Iványi Mónika: anyu szerint
Tiszai P Imre: Szufiták fénye
Bakkné Szentesi Csilla: kéregidőm-
Zsuzsanna Grande: Haikura hangolva (2/1)
Láncz Eszter: Lépés #
M. Kiss Gábor: gomoly
Bátai Tibor: viszonylatok
FRISS FÓRUMOK

Nagyító 17 perce
Vezsenyi Ildikó 21 perce
Oláh Imre 16 órája
Mórotz Krisztina 20 órája
Pálóczi Antal 23 órája
Balogh Robert 1 napja
Kosztolányi Mária 1 napja
Bara Anna 1 napja
Tiszai P Imre 1 napja
Szikora Erzsébet 1 napja
Gyors & Gyilkos 1 napja
Albert Zsolt 1 napja
Zsuzsanna Grande 1 napja
DOKK_FAQ 2 napja
Seres László 2 napja
Kiss Anna Mária 2 napja
Szakállas Zsolt 2 napja
Francesco de Orellana 2 napja
M. Szabó Mihály 2 napja
Tóth Gabriella 2 napja
FRISS NAPLÓK

 Gyurcsi 18 perce
az utolsó alma 56 perce
Kendé, bizony az árnyéka 1 órája
Graffiti 1 órája
A VERS LEGYEN VELETEK 1 órája
JÓ ÉJT! 2 órája
efmintszerint (Sági Ferenc) 3 órája
Volt egy pillanat 3 órája
Conquistadores 10 órája
Baltazar 15 órája
Zúzmara 16 órája
mix 17 órája
Bátai Tibor 18 órája
Apa levelei 19 órája
Seholsincs 1 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK


NAPLÓK: Apa levelei
Legutóbbi olvasó: 2018-08-16 12:46 Összes olvasás: 1293

Korábbi hozzászólások:  
33. [tulajdonos]: Oláh Imre, gondolat2018-08-15 19:15
Kard a krumpli alatt

Még a folyószabályozás előtt, a Tisza egészen közelről ölelte a falut. Egyek zömében katolikus, nádban és vályogban gazdag, dohánytermesztésben bőséges.
Számomra mindig vidám hely volt. Nem tudtam magtanulni, elemezni sem különlegesen kiejtett szavait: a "gyere le" valahogy "gyárá lé", az "iskola" ott "oskola" volt, vagy legalább is így hangzott.
Itt egy óriási kertben, gyümölcsfákkal, egy nagyon-nagy eperfával a kis hosszanti, fehér ház mellett, melynek egy csodás kuckós részében aludtunk, ha ott voltunk... itt éltek nagyszüleim. Apám itt volt gyerek, s ha néha itt is aludtunk, nagyon szerettem, belső örömmel és megnyugvással töltött el, hogy szüleimmel egy ágyban fekhetek. Ilyen apró mozzanatokból éreztem, hogy fontos lehetek nekik.
Óriási "dunnyát" ott láttam először. Az összes toll reggelre mindig a lábfejemre nehezedett.
Mamám messzi földről híres húslevesére és "mákos csíkjára", mely sütés után konyharuhával takart óriási adag bejgli volt, még jól emlékszem.
Két gyermeke az első házasságából, s négy a nagyapámmal kötött házasságából született.
Nagyapámnak csak fehér hajára, s vékony vonásaira emlékszem, s fotókon élesen előtört orrára, s hegyes állára. Négy éves voltam, mikor meghalt.
Mamámmal ott élt egy szöszke, kék szemű, velem egy korú fiú, kinek anyja, a lánytestvérével együtt Pesten élt, s ezt a kisebb gyermekét nagybátyámmal itt hagyta. Gyerekként még nem fogja fel az ember, mi történik. A szerint él, ahogy belenő, s úgy fogad el mindent ahogy az van.
Kedves fiú volt Sanyika. Neki kevesebb játéka s ruhája volt, mint nekem... s nem is volt anyja...
Csak most fáj, hogy mindenki úgy nevezte: "bolond gyerek". Pedig nem volt az. Csak arra vágyott, hogy szeressék, s ezért, ha például elküldték, hogy hozzon "fából vaskarikát", ő elment, s mikor visszatért kinevették. Milyen fájó is ez, ha a felnőttek, idősebbek nem tisztelik a gyerekeket! Zaklatott, de szelíd szívű volt. Sokkal értékesebb és kedvesebb, mint én. Egyszer lelöktem az ágyról, s mamám csak nézett rám meredten, de nem szólt, s nem is védte meg. S mikor egyszer az autó hátsó ülésén vártuk a felnőtteket, hogy a kisméretű, púpos Orosz Bözsitől kijöjjenek, Sanyika nekem ajándékozta a kis hegedűképpel berakott egyetlen körömcsipeszét, csak azért, mert nekem az tetszett. Ilyen kedves volt. Tőle tudom azt is, hogy mikor Egyekre értünk, sokáig be sem mentem a házba, a disznókat, tyúkokat, kacsákat és bogarakat néztem hosszasan a fűben... úgy látszik már akkor is a természet ejtett rabul.
Ebbe a nagy kertbe, édesapám gyerekkorában régészek jöttek, mindent felástak, és elszállították a honfoglalás kori leleteket, kardokat, csontokat.
Nagymamám temetésének a napján is kint jártam itt. Jól emlékszem ahogy a Nap erős fényét tükrözte vissza a Hold. A felhők meg úgy sétáltak előtte könnyű szélben, mint urak és dámák szelíd karfogásban, mint nagyapám és nagyanyám, kik most végre ismét egymásra találtak. A nagyobb lányok külön csoportokban beszélgettek az élet dolgairól, a többi unokabátyám együtt, a férfiak egy része már a pohár mélyére nézett a halotti toron..., de Sanyikára nem emlékszem, hogy láttam volna.
Gizi néni azon az éjszakán a gyerekekre bízott egy titkot, s még azt is mondta: "Ha egy anya meghal, elszélednek a gyerekei."
Reggel, mikor eljöttünk, tizennégy évesen, már nem térdeltem a hátsó ülésen visszafelé nézve... Csak most gondolok arra, hogy édesapám akkor temette el anyját, gondolatban ifjúkora munkahelyéről az összes szentendrei rózsáját itt, most földbe tűzve... Elment ismét valaki, aki fontos volt. S én ott hagytam Gizi néni titkát a krumplik alatt. Nem hoztam el semmit, csak ezeket a mostani szavakat.

32. [tulajdonos]: .,.2018-08-01 21:36
A mű audio formátuma:



Forrás: https://www.pieris.hu/irodalom/olvas/mu/109669
Pieris.hu - interaktív művészeti portál

31. [tulajdonos]: Vers, dal2018-08-01 21:34
Szabadító


Forrás: https://www.pieris.hu/irodalom/olvas/mu/109669
Pieris.hu - interaktív művészeti portál

Thoma László előadásában, s zenéjével.

Szabadító

Még vannak a múltnak kapui
Még vannak kulcsai az idegennek
Elsüllyednek még a föld vadonjai
Valakit temetnek

Van már új életem, csak még
a múltnak a köntöse árnyék a számon
Emelkedjetek fel Seregek Ura kapui
Szabadulásom várom


30. [tulajdonos]: Oláh Imre, vers2018-07-29 22:15
Az Admirál'

Olyan vagyok, mint egy Admirál'
Ki hajóra szállt,
S kezébe kapott egy földet.
Megégették ott, majd megmentették lányát,
S most eldöntheti hogyan ítélhet,
E földön lakó kicsinyke nép felett...

Szívem, ha rájuk néz: mennyire félnek,
Kegyelmet kívánna adni...
De mégis, ha lányomra nézek,
Mit tudhatnék még őérte kapni?
Hisz sebekben fekszik májusa,
Fájdalom ágya, s asszonyom is csak távoli fény

Ha fele királyságukat kérném el
Az is üres, akkor is hasztalan...
Kevés, hogy ép legyen!
Fiam is elvittem hazámba,
Hogy ott óvják meg Atyai kezek
S vár most a nép... Megint kiált!

Várják, hogyan ítélek...
"Sarcot rá!" "Sarcot rá!" "Kegyelmet!"
Víz most nincs mibe kezemet mosnám.
Száraz a rét, már rég esett...
Most várjon a nép! Az Admirál'
vajon miként ítéli meg?

2018. 6. 4.

29. [tulajdonos]: Oláh Imre, gondolat2018-07-28 23:24
Gofri spagettivel

Pál Feritől hallottam, a férfi és nő gongolkodásbeli külömbségével kapcsolatosan ezt a két szót, mi természetesen az egész életdeszkába másmilyen színt ereszt. Azt jelenti ez, hogy a férfi gondolatvilága a gofri rácsaibani van, a nőé pedig egy spagettiszálon sorbarendezve.
A férfinél a gyerek, a munka, a feleség, a pénz stb. külön rublikákban. A férfi hajzatával, s ruhával nem sokat törődve, belebújik tegnapi, a 4-5 napja hordott nadrágjába, a legfelső gatyát, zoknit már kiválasztotta. Az sem baj, ha egy kis színárnyalattal eltérnek a zoknik, ma ez is belefér. Még felső ruhát keres, s utcára lép. Ott mozgásokat, írányokat néz, célirányt keres, esetleg mikor köszön, csak az emberek tekintetét látja. Bekapcsolja a biztonságiövet, körülnéz meg van e mindenki, mond esetleg egy-két szót, indít, elindul. A nő már fennt az ablakból látta a szomszédot is, miközben 20 percig tűnődött azon, hogy mit is vegyen fel. A férfi azt sem tudja, ki lakik a szemközti házban, ilyen gofri rekesz kategóriája nincsen, mivel nappal nincs itthon, s később sem az ablakban áll. A nő azt is tudja egy pillanat leforgása alatt, a szomszédnak ki a férje, s sejti foglalkozását külleméből. Tetőtől-talpig látja az embereket. Pontosan tudja mikor, hányszor látta a szomszéd nő ruháját. Ha ezen a napon nem érzi magát biztonságban, vagy nem látja magát szépnek, ez maghatározza reakcióit. Arogánsabb a gyerekekkel, úgy érzi férje sem szereti már, fejében felvillan hol látott hasonló ruhát, hol lehet esetleges leárazás, s mikor autóba ül, levontatva a gyerekeket, feledékeny bekapcsolni az övet, a kanyarban egy megmaradt bögre kávéval lavírozva, csak az autószignál miatt kapcsolja be. És még beszél édesanyjával vagy egy fontosnak hitt tanácsadónak kicsöngő, de fel nem vett telefonját hallgatja a vállán. Úgy vezet, hogy nem az irányra koncentrál. A házak, függönyök, emberek teljes ruházatát látja, anyagi teljességben a fejébe íródnak, s változtatják reakcióit, miután mindenkivel összehasonlította férjét, önmagát, gyerekeit, ruhatárát s otthonát. Mikor lelkileg rendben van, különben, segíti az egy spagettiszál, hogy egy időben tudjon vállán gyereket büfiztetni, miközben levest kavar, lábaujjával porszívót kapcsol ki, tart a mosógép felé, ablakot nyitva, s mindeközben telefonon beszél lelki témákról.
A férfi nem ilyen nyitott, mikor hazaér neki kell 10-20 perc magány a zsivalygó gyerekek között az ágyon, hogy az aznapi eseményeket a gofri rácsaiba rendezze. A feleség azért várta őt, hogy azonnal munkára bírja otthon, szerelni vagy a gyerekeket átvenni... Kérdez es meghatároz, telefonon új bútort, új házat, biciklit, ruhát mutogat... A férjnek egy maréknyi csend kellene még, hogy újra felálljon, s saját tempójához mérve, felelőséggel, mindent átgondolva kezdjen az újhoz. Mert koncentrálva él.
A nő azt gondolja, unatkozik a férje, s ennek hangot is ad, bolygatva a méhkas ajtaját, pedig neki is van ilyen formatálási ideje, csak az más... Akkor történt meg, mikor negyvenöt percet beszélt telefonon, kisírva aznapi terheit egy barátnőnek. S e barátnő tanácsai elsimították ráncait. Csak mivel ez nála nem a csendes ágyonülés közben következett be, úgy képzeli az a szerencsétlen férj a pamlagon ép a hattyú halálát játsza, s vége mindennek.

28. [tulajdonos]: Oláh Imre, vers2018-07-27 22:47
Anyáknapi Köszöntő

Ez a kis virág, oly pici hála,
De elmondani mással sem lehet,
Hogy akit anya szült a világra,
Az ölelni miért őhozzá siet.

Az anya, mindenéből a mindent adja,
Ezt őrzöm meg csontomban legtovább,
Szeretete mélyen átfűzet,
Mint szél lengte illatos ruhát.

A legjobbat adja szájából, mint a madár,
Kútjából, mint az élet!
Útra repít, mint tobozból a mag,
Szíve szerint csak magához ültet,

Együtt akar látni, mint az erdőt,
Mit nem választ el soha semmi már,
Azt is eltűri, ha közöttünk a bozót,
De ő csak mindig, mindig haza vár.

Az anya a napfény! Kalászban a mag!
Az anya az öröm! Az anya az ég!
Nyári szellő hűs legén az élet!
A köszönöm! Az étel! A soha sem elég!

Ébredő reggel könny mosta arcon!
Az anya a bársony! S a kimondhatatlan!
Gyertyán a kanóc, s vér a kardon,
Feltartott fehér (békítő) fonattal!

S ki érti ezt meg? Ki érti?
Csak Isten adhat ily nagyot!
Semmiért mindent! Önmagát!
Csak Isten adhat Csillagot.


27. [tulajdonos]: Oláh Imre, vers2018-07-27 20:50
A ház mögött, a baromfiudvaron egy nagyon öreg eperfa állt. Ott volt ez az "éneklő hinta". Kisgyerekként ez a sok ismétlés, "előre-hátra" hangzott. Ezért is tettem bele a versbe. Van akinek ez monotonnak tűnhet, de nekem akkor így működött, ismételgetve, belefeledkezve mindenbe... Később az unokatestvéremtől, ki öt évvel idősebb, rengeteget énekeltük "A börtön ablakába soha nem süt be a Nap..." kezdetű éneket.

Ez a vers, azért ilyen egyszerre vidám és szomorú nekem, mert ezeket éreztem visszaemlékezve.


Hinta

Előre- hátra, előre- hátra
előre- hátra, előre- hátra
ring a hinta szállva

nyári napsugárban játszva
előre- hátra, előre- hátra
énekel, zenél, mint hárfa

Eperfa ágáról lóg le a hinta
előre- hátra csapkodva- ingva,
száll, röpül a magasba vágyva,
előre- hátra nevetve, szállva

Régen volt.
Talán meg sincs már az a hinta,
az a díszes, az a csöpp kis inga,
mi felszállt a magasba.
Akkor nevetve.
Most sírva.

26. [tulajdonos]: Oláh Imre, vers2018-07-27 20:35
Csendesen

Cserepeket gyűjtők a Dunán
Mint tükörbe úgy kutatva
letűnt korok tört hatalmát

hagymahéjként hámozom
kanyargó ívükön számolom
lecsurgó tej s bor porát

És...

érzem, hogy mennyire nem
lakik bennem jó
furcsa, most a múlttal
ezt könnyezem

Látni milyen tört is az
élethajó
S mi van, azt köszönni kell
Egyszer elsuhan csendesen

25. [tulajdonos]: Oláh Imre, vers2018-07-27 20:29
Ez egy olyan egyszerű vers, amin eltűnődtem egyszer... Olyan, amit csak a papírtól kérdez meg az ember, az édesanyától nem vár erre választ..,
Ezek a miértek, már úgy sem találhatóak meg, csak az édesanya szemben ragyoghatnak tovább...


Anya! Itt vagyok! (1975.05.08.)

Fájdalmak térdei közt
a kezedre vágytam,
hogy tavaszízű legyen a szád,
s párna legyen kebled.

Mit láthattál bennem,
mikor becézve vittél zárt karodban?
Könnyes vonalán tudtad- e akkor,
miből lettem?

Elhitted- e akkor, hogy ég és föld hozott
e torzult világ rácsai közé?

Lehajoltál- e csöndes hálával?
Ahogy a májusi lombok feletted, lobogva?

2011.

24. [tulajdonos]: Oláh Imre, vers2018-07-27 20:19
Gyakori kérdés, miért nem megy azt tenni mindig, amit szeretnénk.
Sajnos, feledékeny az ember, amit elveszít, aztán nem találja... Ez egy darabig, gyász. Aztán jó esetben ezekből a darabokból, összeállítja ugyanazt, csak arannyal ragasztja meg, mint a japánok az eltört csészéket. Nem dobják ki, hanem megragasztva, így sebekkel együtt még értékesebbnek tartják...

Találtam egy verset, Mama halálának idejéből..,

Pedig szeretni jöttem!

Szeretni jöttem az útra,
puha köd- ég- légen át.
Testbe bújtam, hogy
látszat karjaimmal
megsimogassam kezed,
s szívem adjam át.
Sajnos feledékeny az ember,
már nem tudja, miért van itt,
s már nem tudja, hová lett kezed...

2000.


Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!




Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2018-08-14 19:14 Bátai Tibor szubjektív
2018-08-11 07:26 Bakkné Szentesi Csilla
2018-08-10 18:27 Szemezgető/Ivànyi Mònika
2018-08-10 18:21 Szemezgető
2018-08-10 12:13 kedvenceimből
2018-08-06 22:46 hmm
2018-08-06 11:26 kedvenc versek
2018-08-03 11:00 KMara
2018-07-27 18:57 Vezsenyi Ildikó
2018-07-25 09:48 Kosztolányi Mária
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2018-08-16 14:34   NAGYÍTÓ /Czé:ja!/
2018-08-16 14:32   Napló: Gyurcsi
2018-08-16 14:22   NAGYÍTÓ /Czé:mániákus ragaszkodás/
2018-08-16 13:55   Napló: az utolsó alma
2018-08-16 13:45   Napló: Kendé, bizony az árnyéka
2018-08-16 13:44   Napló: Graffiti
2018-08-16 13:35       ÚJ bírálandokk-VERS: Szalay Károly A legcsodálatosabb
2018-08-16 13:16       ÚJ bírálandokk-VERS: Szoboszlai Judit ...
2018-08-16 11:53   Napló: JÓ ÉJT!
2018-08-16 11:35   Napló: efmintszerint (Sági Ferenc)