NAPLÓK: ANA hamvai Legutóbbi olvasó: 2026-09-26 23:56 Összes olvasás: 27098| 5. | [tulajdonos]: élet és halál | 2003-09-30 23:02 | Higgy, hogy elmehetsz
Higgy, hogy megjöhetsz,
s játszhat még benned a gyermek ,
kósza őszi szél, mindentudó tudóst,
szakadékba léptem, új és végtelen,
akárcsak én, ki tudja már ki is vagyok,
A sziklaorom árnyékot dob reá ,
oroszlánként üvölt a fagyhalál,
Rám is ő vár, egy leszek csak
a tömegben, ami télben felreppen
és menekülne délnek vagy akárhova
de a tömeg is csak üvölt,
a lárma eget ostromol
az űrítés mámora az egyetlen dallam ,
kapálódzó kezek semmit érintenek,
a remény hőmérőt játszik és ing a jégkocka
és a lázongó láz között
Hadd sírjak már, engedj már végre sírni,
te aki nem vagy, soha meg nem született gyermek
mások szétégnek , s te csak nézed
Ugorj már a halálnál nincs szebb,
Jöjjön egy Csernobil újból , hogy végre
észhez térjen valaki és azt mondja nem,
az élet forró hallhatatlan szerelem
Te aki nem vagy, eldobtad a bőröndöket,
Bámulnak senkik és falak, kukákból
Egy-egy szelet kenyér rád kacsint utolsó
üdvözlőként. Szüless már végre meg,
De nem lehet.
ágyhozkötözik a kezeim , nem tudom
mi az amit ilyenkor tenni kell, elfelejtettem
megőrülni, hogy ne érezzem és ne tudjam
mi következik, egészében..
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
