NAPLÓK: ANA hamvai Legutóbbi olvasó: 2024-11-21 20:01 Összes olvasás: 26020| 8. | [tulajdonos]: élet és halál | 2004-04-09 03:21 | Az értelmemre bunkósbottal csapott le a hajnali félelem. Hajnalban, amikor megáll az idő, visszájára fordul minden, a múlt királyai kacsintanak reám, s mellém ülnek bárgyúságokat beszélve. Ősi pompák romjai énekelnek a gyűlölet báltermeiben.
Ah, kit is gyűlöljek? - gondolkoznak a táncosok az idő keringőjére forogva örök körforgásban De önálló létre kel a nyolcadik, a kéretlen potyautas, csillagzáport hint szerteszét marka és elmossa őket mind.
Elmossa az egész történelmet, a vérrel írt jogainkat, az elgőzölgött kommunistákat és zsidókat, a hitet, a vallást, a tömegesen haldokló arabokat tömegsírjaikkal együtt. Az amerikai elnök és az éppen éhen-haló millió fekete kiskölyök soha nem is létezett.
Csak Én és a Félelem. Szemtől szembe. Csak egy szó, de a szó mögött ott van milliók rettegése, s mintha bennem egyesült volna egységes Egésszé, mit szó el nem mondhat, s betű meg nem festhet. Alakja Picasso fantáziáját megszégyenítve változik, szétfolyik és porrá omlik, ahogy hozzáérek, s közben röhög. Medvetánc, medvetánc, s ki tudja ki a medve és ki a lánc és ki a láncos gazda? Ő és Én, Ő és Én, láncunk Prométheusz láncait megszégyenítően erős és örök és Ő pörög, pörög velem, míg a földre zuhanok ájultan, s közben felülről nézem ájulásba menekülő testemet - fölülről a képernyő mögül. Szikrák a képernyőből. Szikrákból rakott töviskoszorú jár az elmeosztályon, elektromos feledéssel behintve. De még az sem lett jussom, hát emlékezem most és mindörökké.
Fogorvos, fogorvos kopog a fejemben- üres vödör - nem értem, nem értem. Elibém ugrik a saját temetésem, ahol végre központban vagyok, egy ideig, utoljára s először. Arcok hajolnak fölém, ismerem őket valahonnét, torzók, ahogy fordítva akarnak nevetni kényszeresen lefelé görbülő szájjal. Saját magam is ott látom közöttük. A másik fél önmagam rettegve próbál olyan torz lenni, mint ők, a szent család és a barátság nevű pokol őrzői.
| |
| 7. | [tulajdonos]: élet és halál | 2004-04-09 03:19 | Enni kell. De hogyan?Kirúgott orvos csakmenjen havat lapátolni, arra való.De ha nincs hó, könyörgöm, s az asztma nem enged. Micsoda baromság. Anya csak egy van, ennivaló nincs. Az anya közli a gyermekével a válogatott káromkodásokat amit az apa mondott a gyermek háta mögött.A szemét állat az abszolút minimum. Fáj. De kinek mondjam el. Kétszer voltam öngyilkos két nap alatt. Az utolsó pillanatban eldobtam a bogyók felét és így még élek. megy a blues, bűnöző vagyok, kimondatott, kimondta a bíróság, a család. Ennyi.
Hátakkor tényleg az leszek, mi köt még ide? az ég világon semmi. bűnöző leszek.Leszek. És verselek. Másként máshogy mert unom a magyar "divatot".
eZ NEM IS VERS. Csak egy kis éjszakai fantázia...
| |
| 6. | [tulajdonos]: élet és halál | 2003-10-02 00:44 | Éjszaka föltámad bennem az élniakarás, 0.19 de el kell mennem kocogni. Érted te, ezt kedves olvasó, én nem. megszakadt egy fontos kapcsolatoma külvilággal,
nem működik a kiskacsa, a drót az élethez. Nekem biztosan nincs drótom az élethez. Jön egy levél és nem merem elolvasni, röhej.A maffiozóktól akiket meg akarok fogni, én a napóleoni senki, aki imádkozik a drótpostagalambhoz, hogy azonnal keljen fel végre és repüljön már, mert nem bírom a szónélküliséget. A csend a legmocskosabb dolog, különösen ez az őszi fröcsögős csend. Igen ha basznál egy jót, akkor biztos nem ilyen szomorú verseket írnál - mondá a rádiós.
Igen és hol, az utcán? Bocsika de hideg van. Éhesen meg pláne nincs kedve az embernek ugye érted? Ne, ne értsd félre kedves olvasó nem magamban beszélek,
hanem a rádiósról aki felvette a verseimet és kukkot se értett az egészből. Én nem
kiírom magamból a szomorúságot , a dühöt az ölni vágyást, hanem vagyok olyan humánum, akinek írni kell. Mert egyetlen, megismételhetetlen, tükör, van rajongótáborom és van utálótáborom. A zseniális tehetségtől az abszolút hülyéig szól a skála. De melyiket higgyem el? Mert, ha másoknak hiszek akkor én már nem én vagyok. Én én akarok lenni, egyetlen, megismételhetetlen, jogom van énnek lenni, s ha nem tetszik a műsor kikapcsolom magam. De szerintem csak meghülyültek az emberek attól, hogy valaki szokatlanul ír, megdönti hatalmukat, kezemre vernének minden régi mesterek, ha még élnének. De nem ez számít, hanem az hogy nagybecsű diplomámmal elő tudom-e holnap majd adni, hogy adjanak munkát WC-pucolóként egy ostoba gyorsétteremben. Meg az számít, hogy
félek-e már annyira az emberektől, hogy ne merjek kimenni az utcára. A meg nem született gyermek akitől elvették az életet az elmebeteg ősök, alássan jelentem akkor nincs életem nem is létezek. Hopplá de írok és bőgök, akkor még vagyok, mégha ez nem is nyilvánvaló egyetlen kívülálló számára sem. nem volt jogotok elvenni az életem mocskos gazemberek, gyilkosok, évekre bezárni, elzárni a világtól gyerekként. ha bezártatok egész gyerekkoromban, akkor miért mernék most bátor lenni, bármiben is. Miért mernék odamenni valakihez is, hogy segítsen szeressen barátkozzon velem. Kultúrált országban ez gyerekkínzásnak felel meg,
de magyarázdd ezt mocskos tetves elmebetegeknek. MC-Dona-lds , KFC vagy isten tudja micsoda, az egyetlen reményem, hogy három, négy vagy a büdös isten se tudja hány év után újból ember legyek és állásom legyen. Éljen a jövő! A tiszta WC!
Fő a diploma és a tiszta WC!! Másoknak. és ONE SHOT HEROIN tisztán és örökre vége. Pont ott szokták a jobbak az ilyesmit elintézni, gyorséttermi klozetekben
2003 október.1
| |
| 5. | [tulajdonos]: élet és halál | 2003-09-30 23:02 | Higgy, hogy elmehetsz
Higgy, hogy megjöhetsz,
s játszhat még benned a gyermek ,
kósza őszi szél, mindentudó tudóst,
szakadékba léptem, új és végtelen,
akárcsak én, ki tudja már ki is vagyok,
A sziklaorom árnyékot dob reá ,
oroszlánként üvölt a fagyhalál,
Rám is ő vár, egy leszek csak
a tömegben, ami télben felreppen
és menekülne délnek vagy akárhova
de a tömeg is csak üvölt,
a lárma eget ostromol
az űrítés mámora az egyetlen dallam ,
kapálódzó kezek semmit érintenek,
a remény hőmérőt játszik és ing a jégkocka
és a lázongó láz között
Hadd sírjak már, engedj már végre sírni,
te aki nem vagy, soha meg nem született gyermek
mások szétégnek , s te csak nézed
Ugorj már a halálnál nincs szebb,
Jöjjön egy Csernobil újból , hogy végre
észhez térjen valaki és azt mondja nem,
az élet forró hallhatatlan szerelem
Te aki nem vagy, eldobtad a bőröndöket,
Bámulnak senkik és falak, kukákból
Egy-egy szelet kenyér rád kacsint utolsó
üdvözlőként. Szüless már végre meg,
De nem lehet.
ágyhozkötözik a kezeim , nem tudom
mi az amit ilyenkor tenni kell, elfelejtettem
megőrülni, hogy ne érezzem és ne tudjam
mi következik, egészében..
| |
| 4. | [tulajdonos]: élet és halál | 2003-09-29 23:43 | Ejnye a dokk nem működik? Vagy én nyomtam rossz gombot. Az utóbbi mondjuk valószínűbb, bár az sem elképzelhetetlen, hogy kicenzúráztak. Egyáltalán kérem
tisztelt szerkesztőség, itt cenzúráznak? Nem kellene. ITT CENZÚRÁZNAK.Vagy
egy kérdőjel. Nekem a pénz nem azért kellene, hogy heroint nyomjak, hanem azért,
hogy egy lövéssel eltegyem magam láb alól. De nem érdekes. Eltűnt egy értékes
bejegyzés arról, hogy mit akar, az akinek már nincs senkije és semmije csak ez a napló. Igazi drámai volt. Már akinek. Tisztelt szerkesztőség! Nektek se lenne
tovább egy fikarcnyi gondotok se velem, ha végleg eltűnnék bármely módon is.
Hát tehetek én arról, hogy anyám és testvérem elmebeteg? Az én hibám?
Ők akarják megölni egymást állandóan, meg engem is , ha nem úgy teszek mindenben, ahogy ők kívánják. Nem én tehetek róla, hogy ők azok, én meg még nem! Engem csak a halál meg a hullaszag kerülget, semmi egyéb,hisz nincs egy fillérem se. Még a Mcdonaldsba sem vesznek fel WC-pucolónakHát én tehetek róla? 3 nyelv egy diploma és a szarpucolás. Az egyetlen kábítószerem ez a billentyűzet, figyelmesebben hallgat, mint bármely ember, akit valaha ismertem.
2003 szeptember 29 | |
| 3. | [tulajdonos]: élet és halál | 2003-09-27 00:38 | Merre vagytok fehér galambok. Fehér galambok, fehér csillagok kik elvinnétek oda,
ahol valaki mindig gondol rám.Vicces kis idealista . Vén pasikra vágyik, akiknek a szemében még van tűz, hogy higgyenek valamiben. Az már tök mndegy, mi az,
csak legyen az az eget-vakoló hit őszinte.
kiszáradt minden hitem,
óceán takarja tüdőm,
sáros vagyok, nincs
kedvem fölkelni és
keresni egy templomot,
hogy imádkozzak a
a vakablakoknak.
Vakok és süketek
aggok és menhelyek,
heroin és éhhalál
egy fehér holló időnként
megtalál,
aztán elreppen, s itthagy
hitetlen, a Dunaparton,
s tengermormogást álmodok.
| |
| 2. | [tulajdonos]: élet és halál | 2003-09-26 17:40 | Bűnözőket akarok fogni. Megkerestek az interneten, hogy vegyem fel a pénzüket.
Azt mondták amerikai katonák, akik mesés kincsek birtokába jutottak. nevetnem
kell,már a harmadik levélváltásnál vagyunk és be akarták adni nekem, hogy az amit a képen látok kincs. Kincs a frászt, kuwaiti élelmiszer -depó s abban ládák.
hahó! valaki van odakint? Én itt vagyok, keresem az interpolt és a Unicef-et.
Organized crime - maffia - hülyék maffiája legföljebb. Miért pont én kellek nekik?
Egyáltalán hogy jutottak be a számítógépembe? Megérkezik egy levél a postaládámba, amit nem nekem címeztek? Vajh hogyan? Egy igazi misszió egy igazi
öngyilkosjelöltnek, jót választottak kedves bűnöző urak. A maffia kopogtat, de a
hamvaiban oly mindegy. Hát öljetek meg, Öljetek már végre meg! Ti sem tudtok mást kedves tisztelt költőtársaim... Unalmas versek, unalmas életekről egy vágy,
egy igazi mély vágy és egy igazi mély érzelem nélkül.. Érzelemgyilkos versek végig
a dokkon, s egyebütt viszkető tökű ostoba kritikusok magánszámai. Tulajdonképpen egész unalmas. Uncsi. Jó ez a napló. Ennek legalább értelme van.
A szenvedély, az élet az hiányzik. No itt legalább van.Ha nem jöttem megöltek, vagy FBI elvitt. Milyen röhejes kimondani, MÉG NEM VAGYOK őrült.
2003 szeptember 26
| |
| 1. | [tulajdonos]: élet és halál | 2003-09-25 22:45 | 2003. szeptember. 25
Nevethetnékem támadt. Kinyitom a dokkot és a két versem nincs sehol. Se múlandó, se maradandó. Akkor kérdem én micsoda?Halan-dokk. Mint én .Eltűnt.
Jégvirágos téli éjszaka rajzol őszi fagyokat az éjszakai ablakomra. Pofon, még egy újabb. Felmondom a verseimet CD-re a nevesincs rádiónak. Remeg a hangom,
elfelejtettem beszélni, s úgy mutálok a roncsbútorokkal telipakolt stúdióban, hogy öröm nézni. Menekülök, hisz használhatatlan a felvétel tudom, pedig a fiú bátorít,
nem is olyan rossz. De jobb a mentolos cukorka hatféle változata hazafele, megnyugtat, igazi kábítószer. Kinyitom a dokkot olvasgatok, s legnagyobb meglepetésemre találok egy darab verset ami tetszik. Aztán elhatározom, megkeresem két sajátomat. Eltűnt, mint néger az alagútban ha fázik és nem mer tüzet gyújtani. Nem írok több verset soha, halandó. De nincs más, ez az egy szó ami beszél hozzám, a szó amit én írok. "Igen, kérem forduljon, pszichiáterhez, maga nagyon beteg!" - hallom a sok-sok szólamot - " beteg, hiszen a saját szavaival beszélget" Miért baj az kérem, más, úgysem válaszol emberi szóval, csak a saját billentyűzetem meg talán egy távolban hasonlóan kopogó fájdalom, aki szintén nem ért semmit ebből az egész nagyseggű, rózsaszín világból, ahonnét eltűnt a realitás.A rózsaszín égbolt földreszállt, mert szól a rádió, szól a rádió, szól a dal ;
és a sok szép fiatal lány a plakáton, mindent tud nyujtani önnek , ami csak kielégüléséhez kell tisztelt vásárló.A sok rohangászó,műkörmös, pacsulitól bűzlő dugni vágyónak, de nem nekem. Műköröm, fodrász, kozmetika, dugás, heroin , pia, kaja, extázis nekem meg a Korányi. Korányi a hű barát ki el nem hagy soha.
Elvesztettem a kezed, nem találom, virágzó múlt, nem léteztél soha, párducszemű előző életemben talán, lehúnyt szemű világ, mutatja Taigetos sziklájának mosolyát, hulló falevelek fölseprik gúnyos szerelmedet. Kihúnyt egy nap | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
