NAPLÓK: A vádlottak padján Legutóbbi olvasó: 2025-05-16 16:30 Összes olvasás: 74460| 944. | [tulajdonos]: Az én füveskönyvem 165. | 2025-03-25 11:02 | Arról, hogy égni is kell
Nem vagyok benne biztos, hogy „égni kell”, de hogy adott esetekben hősnek, áldozatnak és önfeláldozónak lenni kell, az biztos. Nagy Imrét manapság „kidobták” a nemzeti Pantheonból, merthogy az 50-es évek elején behajtási miniszter volt, ő söpörtette le a padlásokat a parasztoktól, a szegényektől. Hogy a túlkapásokban mennyi szerepe volt, az tisztázatlan, de biztosan tudnia kellett arról is, hogy vannak olyanok. (Mint ahogy sok német tiszt nem tudott a koncentrációs táborokban elkövetett gaztettekről, nem vagyok benne biztos, hogy Nagy Imre tudott olyan dolgokról, amikor az utolsót vitték el a szegényektől. Neki egy feladata volt, biztosítani abban az időben a városi lakosság élelmiszerellátását, amit csak ilyen megoldással tartottak megoldhatónak.)
De… Amikor 1956-ban a magyar nép felkelt, Nagy Imre odaállt az igazság oldalára. Nem, nem azért, mert „tyúkszaros életét féltette”! Nem! Meggyőződésből, még akkor is, ha nem új rendszert akart, hanem elsőként a jelenlegit megreformálni szerette volna. Akkor amikor komolyra fordult az ügye, szó nélkül vállalta a mártíromságot, és tudta, hogy soha többé nem fogja látni a családját, a gyerekét, a feleségét, nem fog kellemesen olvasgatni egy kellemes ebéd után a karosszékben, nem fog memoárt írni, és nem fog soha többé tudni arról, hogy volt-e értelme annak, amit csinált, amiért harcolt, küzdött. És az életét emelt fővel odaadta a pribékeknek, akik dróttal összekötözött kezekkel-lábakkal arccal a föld felé fordítva ásták el, mint egy „dögöt”, egy felakasztott kutyát.
Égett? Igen, hiszen feláldozta életét is a magyar ügyért, a magyar emberekért. A háládatlan utókor letaszította még emlékét is, merthogy kommunista volt. Megtért kommunista, aki időben, amikor azt kérte a helyzet, tudta, hogy a nemzete mellé kell állnia. Nem lengetett fehér zászlót, nem adta meg magát a szovjet-orosz tankoknak, és ugyanúgy cserben hagyta a Nyugat őt is és az országunkat is, ahogy mi most cserben hagyjuk Ukrajnát.
Ne adja az Isten, hogy hasonló helyzetbe kerüljünk, de a most nagyszájúak könyörögnének segítségért, és hibáztatnák azokat, akik nem akarnak adni.
Most is rossz helyen állunk, mint már annyiszor! Az agresszort pártoljuk, neki gazsulálunk, és a megtámadottat hibáztatjuk, mert a mi érdekeink elleni a segítése!!! Egyszerűen féltjük a pénzünket. Azt mondjuk 26 ország jön szembe az autópályán, csak mi megyünk a forgalomban jó irányban. Ez egy tudathasadt elképzelés. Mind a 26 ország miniszterelnöke, képviselői hülyék lennének?
Nem akarunk „égni”, de fogunk. Nem tudatosan, tudatlanságból. És akkor csikorognak majd a fogak, és sírnak majd az anyák, a szülők, a testvérek, és a téveszméket hirdető politikusaink akkor már régen nem lesznek velünk ebben a kis hazában, mert pénzüket, életüket fogják menteni önző módon, nem úgy, ahogy azt Nagy Imre tette.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
