NAPLÓK: A vádlottak padján Legutóbbi olvasó: 2025-12-04 05:49 Összes olvasás: 84889| 939. | [tulajdonos]: Az én füveskönyvem... 163. | 2025-03-20 10:20 | A szuverén emberről
Beszélhetünk még szuverén emberről? Mondhatjuk, hogy bárki is „rendelkezik kritikai szemléletmóddal és azt érvényesíteni is tudja társas kapcsolataiban? Van kutatói attitűdje, egyéni adottságait érvényesíteni tudja, egyenrangúként képes együttműködni bárki más szuverén emberrel, értékrendjeit képes szándékoltan megválasztani és újraválasztani, identitásait képes megválasztani és újraválasztani, döntéseiért magától értetődően vállalja a felelősséget, erőteljes személyes ethosszal rendelkezik, erőteljes hajtóerővel rendelkezik személyes ethosza beteljesítéséhez?” Ha a társadalom tagjait megvizsgáljuk, bizony a nagyon nagy többségre nem jellemzőek ezek a tulajdonságok, így azt sem mondhatjuk el, hogy a társadalom tagja szuverének lennének.
Ha másfelől közelítünk a kérdéshez, kijelenthetjük, hogy nem is lehet manapság az ember teljesen szuverén, hiszen olyannyira determinálják a körülményei, munkája, környezete, akár családja, rokonsága is életét, hogy önálló életre szinte alkalmatlanok lettünk. Nehéz ezt bevallani, de meglátásom szerint sajnos így van.
A világot egészséges esetben globálisan látnánk. Úgy, egészen, mint otthonunkat, és a Földgolyón élőket mind társainknak, testvéreinknek. Túlzás ez a kijelentés? Egyáltalán nem, bárhogy is nézem. Az életről, a teremtésről még a legképzetlenebb és legtanulatlanabb embernek is van elképzelése, és az akár teremtésmítosz, akár véletlen-mítosz, mindkét esetben rádöbben (már ha veszi a fáradságot, hogy végig gondolja a kérdést), hogy így is, úgy is kellett egy ELSŐ, EGY ŐS, EGY KÖZÖS SZÜLŐ, aki aztán továbbadta az életet és a szaporodással szétszórta önmagát a földkerekségen. (Logikusan tehát mindannyian vérfertőző viszonyból származunk.) De nem így látjuk a világot, nem globálisan, mert az ember mindig csak azt a kis égdarabot látja/ismeri, ami épp a feje fölött van. Ha önmagunkat mások testvéreként, közös család gyermekeiként fogadnánk el, sokkal nagyobb esélyünk lenne a NORMÁLIS életre. Így viszont az egyén szuverenitása azért sem lehet tökéletes, mert a másik ember mindenképp és mindenáron URALKODNI akar rajta, mindenkin!
Egyszerű dolog: Szuverenitásunk hitében bemegyünk vásárolni egy boltba, de arról, hogy amit veszünk, nem tudunk szinte semmit. Nem tudjuk, mi van benne, mit tartalmaz, az egészséges-e, nem okoz-e valamilyen függőséget, valamilyen betegséget, és végső soron kiszolgáltatjuk magunkat a termelőnek, az előállítónak (nem a kereskedőnek). Életünk minden apró részén tapasztalhatjuk, hogy a szuverenitás csak álom, a mai világban a kontraszelekció működik igazán, az evolúciós folyamatok (ha ebben hiszünk) ellentettjükre változtak, tehát a minőségi fejlődés is hatalmas minőségi romlásba „ment át”.
Volt-e valaha szuverén az ember? Talán Éva anyánk, és Ádám apánk, mielőtt hozzányúltak a tiltott gyümölcshöz. Azóta csak álmodjuk az életet, a szabad, szép, testvéri, nyugodt, békés és kiteljesedett életet.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
