NAPLÓK: A vádlottak padján Legutóbbi olvasó: 2026-03-03 20:53 Összes olvasás: 89020| 834. | [tulajdonos]: Az én füveskönyvem 79. | 2024-05-04 14:09 | A készenlétről
Lekapcsolom a villanyt, békésen betakar a sötét, bár az utcai lámpa enyhe fénye bepislant a hanyagul bezárt spaletta résén, mint egy hangulatvilágításra szolgáló lámpafény, még akkora sincs, mégis látom, este van. Ha nem lenne este, nem lenne a spaletta hanyagul bezárva, és az utcai lámpa enyhe fénye nem pislantana be a résén, mint egy hangulatvilágításra szolgáló lámpafény. Akkor a Nap erős, lankasztó fénye tűzne be a nyitott spalettájú ablakokon, hogy felmelegítse a szobát s az épp benne tartózkodók lelkét, és tudnám, hogy nappal van, és az éjszaka még csak eztán jön, ha a Nap lenyugszik a horizont alá, a Börzsöny 400-500 méteres hegyei mögé, hogy betakarózzon, és a máma végzett hatalmas munkáját holnapig kipihenje. Ha este van, a Nap átadja a munkáját az utcai lámpáknak, és azok örömmel veszik át tőle a feladatot arra kis időre, míg újra reggel nem lesz, és a Nap fel nem kel a Cserhát dimbes-dombos lankái fölött, és el nem kezdi mindennapos munkáját. Ez akár unalmas is lehet, hiszen minden nap ugyanolyan, talán csak akkor nem, ha felhős az ég, bár az éjszaka akkor is ugyanilyen, csak a nappal más, mert nappal a Nap fényét csak haloványan láthatjuk, szinte csak tudjuk, hogy ott van az égen, és végzi a munkáját, mert a fényét talán nem annyira mint máskor, de a melegét érezzük ilyen esetben is. Igen, unalmas is lehet ez és így. Minden nap ugyanazok történnek, persze csak akkor, ha felületesen szemléljük a napokat. Mert minden nap más és más. Tagnap például a kis rigó még a fészkében ült a félhomályban a tiszafa ágai között, mára már lenn ugrál a fűben és ösztönösen igyekszik elkerülni a felé kaffogó kutyapofát. Van olyan rigó sok, akiknek ez sikerül, vagy sikerült, hiszen évek óta fészkelnek az udvarunkon a tiszafa ágai között és a borostyánban, de sok kis rigót találunk elpusztítva, és mindegyiken látszanak a kutyafogak, a kaffogó kutyapofa nyála a tollukon, a fogak helye a lábukon, nyakukon, szárnyukon. Mind elaludt még azelőtt, hogy élt volna. Hogy cska egyetlen napot megélhetett volna teljesen RIGÓVÁ kifejlődve, repülve, megtapasztalva a szárnyalás örömét és végtelen nyugalmát, a gravitáció és erőlködés nélküli repülést, a magasságot, és azt, hogy AKKOR repül vissza a fészkére, amikor csak AKAR.
Sem a Nap, sem a felhők, sem a fény, sem a meleg, sem az este, sem a nappal, sem a reggel, sem az ég, sem a fészek, sem a rigó, sem a tiszafa, sem a kutya nincs felkészülve arra, hogy EGYSZERCSAK végük lesz. Erre talán csak azt ember képes felkészülni, de az ember meg NEM AKAR erre felkészülni, mert az ember RGASZKODIK az élethez, és a NAPPALHOZ, és az ÉJSZAKÁHOZ, és az UNALOMHOZ, szóval mindenhez, ami az élete.
Készen lenni talán nem is lehet. Mindig adódik egy VALAMI, ami félreviszi a felkészülést, a készenlétet, és azt mondja ilyenkor az ember, „na, ezt még megcsinálom”, vagy azt, hogy „na, még ezen legyek túl, és akkor”. Persze az ember nem gondolja ezt komolyan, illetve nagyon is komolyan gondolja, így nyer időt, a végtelenből így szerez magának még egy pár percet idelenn, mert nem a cselekedet a fontos, ami miatt még időért könyörög, hanem a LÉT, az ÉLET, a LENNI. Ez azért van így, mert az ember bár hisz, de soha sem hisz feltétel nélkül, és hite soha sem alakul át TUDÁSSÁ. Amint a hite tudássá alakulna át, nem kellene félnie semmitől, mert készületlenül is érhetné a VÉG, akkor is BEFEJEZETT lenne az élete. Az élete épp attól lesz befejezetlen, ha húzza az időt, ha nem tud, nem akar, nem mer felkészülni a KÉSZENLÉTRE, a pillanatra, amit sem ő, sem más nem ismer, és senki sem tudja, mikor jön el. Ha tudnánk mikor jön el, unalmas lenne, és semmi értelme nem lenne készen lenni rá, és semmi értelme nem lenne felkészülni rá. Mert érdektelenné lenne így, ha nem tudjuk a MIKORT, akkor viszont van RIZIKÓ, van TÉT, van veszíteni valónk, hiszen mennyi dolgunk befejezetlen még!
Készen vagy?? Nem hiszek neked.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
