NAPLÓK: CROATIAI NAPOK Legutóbbi olvasó: 2026-08-15 10:38 Összes olvasás: 7055| 1. | [tulajdonos]: 1. nap | 2007-08-26 19:16 | KATAMARÁNON MALI LOSINJ FELÉ
Horizonton. Szép a hajó, ha aszondom. Mint egy szobor. Tűzfekete.
Gyertya lángja vitorlája, ég az ég együtt vele.
Láthatáron magasodik, ahol a nap kapaszkodik: lefele.
Horizonton végiggurul, mint a barnult két forintos
járda szélén Szombathelyen nyolcvanban vagy nyolcvanegyben.
Haragszik vagy szomorkodik: beleköt a semmibe, beleköp a semmibe.
Nagy csapatban láthatatlan vad paripák, vágtáznak a tengeren,
sok millió pata csobban, lábuk nyomán a habokban tajtékzik a víziporban fel a tenger, nem pihen,
nem pihenhet, ha ez a vadlósereglet vágtázik át mindenen,
minden kertet, sivatagot, tengert, erdőt széttapos.
Nem látszanak, hogy kik ezek, nem tudja azt senki sem,
csak mi ketten, senki-senki rajtunk kívül, rajtad s rajtam,
nem tudhatják, hogy ebben a vad csapatban réges-régen ott nyargaltam,
én is, bizony, voltam táltos a seregben, csatakosan csatangoltam,
még a világ része voltam, ura voltam, nem raboltam,
egy tudattal, mint az engedékeny fák az erős szélben, úgy nyargaltam.
Senki-senki, senki sem.
Nagyon gyakran az én patám szikrájából pattant ki a tenger dísze:
a lemenő napnak útja, aranyjárda, amin a vízi tündérek haza jártak.
Volt, hogy egy-egy el-elkésett, lement a nap, s nem járdára: vízre lépett,
őt kaptam fel a hátamra, vágtáztam a horizontra, onnan dobtam ki az űrbe,
hogy a többi gyenge tündért még időben, még a fényben utolérje.
Csak mi ketten. S alig hisszük, te se, én se. Még te sem.
Csak, ha részeg a mi szívünk. Akkor hisszük. Részegen.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
