NAPLÓK: rabbit Legutóbbi olvasó: 2024-12-22 05:17 Összes olvasás: 25479Olvasói hozzászólások nélkül| 21. | kovácske: üdv. | 2008-01-17 17:48 | | a van nem annyira önmagáért jobb a nincsnél, inkább a "lehet" miatt. | |
| 20. | [tulajdonos]: dokk reloaded | 2008-01-17 17:15 | Jó, hogy van, bár éltette valami kollektív hiányérzet. Az azóta mégsem végnapok elmulasztott tragikumát nem tudom utánátérezni. Az újjászületés tartalmilag elmaradt. De van, és ez nem is kevés.
Előkukáztam a naplóm. Az archiválási kedv, vagy mi. Menteni, ami menthető, és emlékezni arra, ami menthetetlen. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 19. | rabbit: Jogos észrevétel | 2007-09-26 07:51 | | Én mindig az RSS-ben kezdek és igyekszem minden bejegyzést legalább átfutni. Örömmel látom, hogy a gy&gy-be kezd visszatérni az élet. RobotKa elképzelése akár működhetne is. A Mi történt veled? alkalmas lehetne szöveggraffitis ötletelésre. Mintha a Dokk házfala volna. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 18. | kovácske: mi történt oldal | [tulajdonos]: apály | 2007-09-26 02:06 | | ha megengeded. személy szerint nem látok fantáziát a mi történt veled"" egysoros bejegyzéseiben, ezért nem is olvastam őket. mondod modt nem jók. volt valaha jó? én azt az oldalt max feszltsg levezető szelepnek tudom tekinteni, épp a nadrágletolók részre. | |
| 17. | [tulajdonos]: íráskép | 2007-09-24 12:05 | Elszörnyedtem az írásképemen. Kisiskolás ákombákomok jobbra dőlő sorokban. Mintha az írás mechanikus műveletéhez való viszonyom megváltozott volna. Viselkednek a betűim, mégsem szépek a formák. Balkezes lévén mázgás pacákat is hagyok a takart szövegrészen. A grafológusok megannyi Rorschach-tesztet is kaphatnának egy sajtpapíromon. Ez is egyfajta evolúció. Amit nem használok, elcsökevényesedik. Vissza szoktatom magam a kézírásra.
Olvasás közben megtaláltam Gémes Jánosnak egy 80-as évekbeli forgatókönyvötletét, amit egy stanicliféle felületre firkantott fel. Más kuszasága megnyugtat. Nem vagyok egyedül.
Sikerült megszereznem a Jam egyik albumát. Nagyon kedvelem Paul Wellert, ráadásul ez a post-punk, mod revival, new wave korszak hihetetlenül termékeny volt. A Joy Divisiont szememben nem múlják felül, de Bruce Foxton basszusjátékát mindig is magasra tettem magamban. Ebéd után meghallgatom, aztán megyek az irodába. | |
| 16. | [tulajdonos]: apály | 2007-09-21 20:30 | Legjobban a gy&gy és a Nagyító elkorcsosulásában érhető tetten a lassú kimúlás. Az előbbi olyan, mint amikor az átlagmenzán svédasztalt csinálnak és senki sem lakik jól. Ehetek kézzel, mennyit illik venni? Nincs konyhai személyzet. A koszt kevesebb, mert az átlátható kiszolgálás és kiszolgáltatottság megszűnt. A réginek volt egyfajta tétje. Eltérő mértékben kanonizált költők odavetettek néhány benyomást. Őket is építő (részben szerepcsere miatt, részben mert a költőnek minden más írásbeliség is gyakorló terep), kritikai érzéküket, sőt, olykor emberségüket próbára tevő önkéntes rögtönbíráskodásuk (nyilván nem mélyen kihordott, sokszor átszűrt ítéletek ezek) adott egy irányt, vagy illúziót oszlatott a beszédmódról, a nyelvi és stiláris eszközökről. Legalább háromszor eltapostak ott, és most a kudarc méltósága is hiányzik. Elveszett, sorsára hagyott a szöveg, ha egykori vágóhídjára téved
nosztalgiából.
A Nagyító iránti általános érdektelenség szembeszökő. Ha a szerző maga némi orientáló témabökdöséssel saját boncolásához nem társul - Toroczkay megteszi és igaza van -, 2-3 rövidke hozzászólás után a verselemzés befullad.
Önkorlátozásból is hasznos volna tankolni (nem parainesis, csupán észrevétel). Hatalmas a dömping, ezért infláció van. Kóros jelenlét-túlsúly tört fel (jogom van a képzavarhoz nekem is), ami a figyelem természete miatt láthatatlanná teszi a csöndesebb többséget. A figyelem ugyanis óhatatlanul a rikítóbba ütközik.
Ebben a felületuralási pszichokomédiában sok tisztáldozat esett, nekem leginkább anti távozása fáj. Kukorelly nevével visszaéltek, ezzel kapcsolatban kishíján én is a "vádlottak padjára" kerültem jószándékúnak tűnő félreértés miatt.
A Mi történt veled? silányságai, "szartam" kategóriás "tréfái" a kikötő szellemiséget legfeljebb a matróz fingóverseny szintjén teremtik meg.
Nekem ez a dokk-aggregátum, mivel nem kocsmázom, felolvasni nem járok el, és ma már nem is levelezek innen senkivel. Biztosan igazságtalan. Kicsit remélem is. De ahol szabad a manézs, mármint ennyire szabad, ott előbb-utóbb (inkább előbb) valaki letolja a gatyáját. A szarszag viszont közös. | |
| 15. | [tulajdonos]: veszélyes üzem | 2007-09-19 07:48 | Esik szét a dokk, mint a tescós keksz. Van, aki Titanic-zenészt játszik, lágy dallamra süllyeszti magát. Van, aki saját antológiát spejzol össze. De számomra legbizarrabb reakció, hogy néhányan verseikkel áldoznak a technika ördögének. Frau Goebbels is ezzel a gesztussal mérgezte meg lányait. A vég legyen végletes.
Persze meglehet, hogy mindez átmeneti gigszer. Kukorelly "visszatérése" komikus mozzanat. Olvasok tovább. | |
| 14. | [tulajdonos]: Rozihoz | 2007-09-12 08:47 | | Az utolsó mondatodhoz kapcsolódva elindult bennem egy nyelvi játék, aminek akár valóságmagja lehet. Van-e a léleknek morfológiája? Pl. a nagylelkű testében nagyobb térfogatot tölt meg a lélek? Minél tudatosabban érzéketlenedünk, annál jobban összeszűkül, vagy ellenáll és védi határait? Van-e színe az aurafotók analógiájára? Nem véletlenül, abban az évben, amikor komoly fogyásom történt, apám és anyai nagyapám meghalt. Apám agyvérzést kapott, majd kómába esett. Akkor már szinte idegen volt, ugyanis 8 éves koromban hagyott el minket, 15 éves koromtól fogva pedig egyáltalán nem találkoztunk. Látszólag nem viselt meg. Az üzenetrögzítőnkre mondta a hírt a második felesége, akitől rég elvált. A temetéséről megléptem, népes új családjával nem toroztam. Nagyapám december 25-én halt meg. Egy filmet néztem éjszaka (A tolvaj és a bírák című kisregény (?) filmfeldolgozását), amikor a karácsonyfadíszek sorra lepotyogtak. Január elején tudtam meg, anyukám eltitkolta egy előttem álló erőpróba miatt talán rosszul felfogott kíméletből. Három hónap múlva követte nagymama, bár ő magatehetetlen és akaratnyilvánításra képtelen volt, azaz tulajdonképpen évek óta halott. Anyám rejtegette előlem, én hibásan beletörődtem. Aznap megállt az órám. Csakúgy, mint a karácsonyit, ezt a jelet is utóbb hoztam összefüggésbe a halállal. Szóval, a lélek első gesztusa kiszabadulása után a búcsú. Valaki kedvestől. Nagymamaé más vonatkozásban is jelleméhez hűre sikerült, ha vigyorral szájamon arra gondolok, hogy halála napján összedőlt az egykori családi félházunk lépcsőfeljárója köré épített zöldüveges kalitka, amit ő mindig utált, és feleségi dacának egyik vesztett (feladott?) állása volt. Az új tulajdonosok bosszankodva mesélték anyámnak a szél okozta károkat. Mostanában bennem is sokat dörömböl közönséges furdalásos állapotaimban, úgyhogy fogyókúrára fogtam. Karcsú legyen és fotogén, ha egyszer kijön belőlem. | |
Olvasói hozzászólások nélkülOlvasói hozzászólások nélkül| 12. | dióhéj: nahát | 2007-09-06 22:46 | | nahát...örölök, hogy nem tűntél el teljesen rabbit...:-) | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
