NAPLÓK: nélküled Legutóbbi olvasó: 2026-07-13 06:20 Összes olvasás: 4991905| 1207. | [tulajdonos]: más | 2020-04-06 17:48 | Anna Katage 2011. 01.19.
"Meg alakul a maradjak-e tanár pro-kontra. Ha úgy nézem, ma padlóra küldtek, erre utána kaptam két fura visszajelzést, mivel tegnap voltak a fogadóórák-szülőik. Szóval a pro oldalon aláhúzódott, amire múlt héten ügyelet közben jöttem rá (amely tevékenységet nagyon nem szeretek, és nagyon kellemetlenül érzem mindig magam benne). Tehát megint ott mászkáltam, belül meg az a kétségbeesett hang, h basszus A., mi a franc keresnivalód van neked itt, mikor sose voltál menő, se agresszor, s most hogy öregszel ordít rólad, hát mi közük lehet nekik hozzád, nem beszélitek egymás nyelvét ... és leesett. Hogy nem is miattuk vagyok én itt. Hanem a "gyengék" miatt. Azok miatt, akiket kiközösítenek, akiket nem vesznek észre, akik nem hallatszanak a hangosaktól. Akik kilógnak. Hogy reményt adjak. Önbizalmat. Ilyesmi. Pontatlan, mert érzés volt inkább. De segít, mert igaz."
Csak azért, mert csináltam egy ppt-t az osztályomnak Húsvétra, amiben elmondom az eddigi közös történetünket sok-sok képpel, de valahogy úgy, mintha mese lenne, poénokkal. (Tetszett nekik nagyon.) S ezt megnézte az én kisebbik lányom, a Rebi, aki rém kritikus velem egyébként, s azt mondta, h Anya, ott kéne maradnod.
(Szóval, a hitem, h talán lehet ezt másképp is jól csinálni.) | |
| 1206. | [tulajdonos]: Trónok harca | 2020-04-05 22:13 | A Trónok harca utolsó évadának utolsó részét nézték a nappaliban. Én az első kettő évad után abbahagytam, pláne, h könyvben is elolvastam ezt a kettőt, és gigantikusnak, mégis kétdimenziósnak találtam. Később még próbálkoztam vele youtube-on, de feladtam, mert untam.
Nem feltétlenül volt igazam. Mert végül is leültem és végignéztem velük. Ők nem tudták, mi fog történni, én igen, mert azért tavaly elolvastam mindenféle angol portálokon, mi lett a vége, sőt még elemzéseket is, h mi volt jó, és mi indokolatlan, vagy béna.
Mégis lekötött. S nagyon szépnek találtam, h halála előtt több szereplő is azzal került össze, aki jó, vagy rossz értelemben a leglényegesebb ember volt az életében. Az átkozott szerelmes-/ikerpár együtt halt a rájuk zúduló kövek alatt, a Véreb és az őt életre tönkretevő bátyja egymás kezétől estek el. Semmi véletlenszerű nem volt ebben, mindkét esetben az egyik fél úgy döntött, h odamegy, jól tudva, h ez a biztos halál. De amúgy is különös hátteret adott az egésznek, h közben folyamatosan dőlt össze, égett hamuvá a Város, az Élet színtere.
A való életben nem így megy, tudom. Hiába volt vki a fontos, nem fogok vele meghalni, még ha össze találna omlani a világ, akkor sem. A sorsaink hiába fonódnak egymásba, a végén mégis ott maradunk egyedül, a másik nélkül, magunkra hagyatva.
| |
| 1205. | [tulajdonos]: a rosszindulat helye | 2020-04-04 21:53 | "Ma, ellentétben a tegnappal, jó napom van.
Ezt is tudtam, onnantól, h L vmi olyasmit csinált, amivel megbántott. L. ragadozó típus, le akar győzni. Sok mindenből tudom, pl abból, amilyen képet vág, ha véletlen sikeres vagyok. Meg sok egyéb apróságból, amit nincs kedvem idesorjázni. Reggel amolyan kegyelemdöféssel próbálkozott, sikerült is fájdalmat okoznia, csak ültem, mint senkineksekell, semmiresejó. Aztán megláttam, h kárörvend, és váratlan elkezdtem vigyorogni belül: megéreztem, h ennél jobbat nem tehetett volna velem. Mármint, hogy alábecsült. Aktivizált bennem vmit, vmi életösztönhöz hasonlót. Vagy a büszkeséget? Nem, mégse. De megkönnyebbültem, tudtam nevetni, és aztán átéltem, h minden órám jó lett. Ötből öt. (A kudarcaim hajtanak előre, a sikereimmel nem tudok egyebet kezdeni, mint hogy tönkreteszem őket. )
Szóval: a rosszindulatnak is meglehet a helye ezen a világon. Csak olyan elfuseráltak kellenek hozzá, mint én.:-)
És tetszik, h konfliktusom L-lel, amin marcangolódom egy ideje, milyen szépen kigombolyította magát."
(törölt, Anna Katage néven írt blogom, 2011.01.04.) | |
| 1204. | [tulajdonos]: félig mély csönd, félig lárma | 2020-04-04 12:22 | Reggel a konyhában, amíg arra várok, hogy lefőjön a kávé, rájövök, h az utóbbi napokban megint nem hallottam a saját gondolataimat, amiket az iskolabezárás utáni és az első online értekezlet előtti napokban pedig már elkezdtem. Mert megint beterítette a lárma, ami a többiek. Ahogyan az időmet beosztják, ha analóg módon dolgozom, mások, úgy tematizálta a tudatomat a velük való kapcsolat, kényszerpályákra állítva a gondolataimat. (Még a koronavírus is háttérzajjá vált, meg amiben vagyok.)
És hogy, igen, ő is lárma, felkavaró és talán néha szép is, de az. Hiába véltem időnként úgy, h ha csend lenne végre, nem kizárt, h annak a mélyén valahol ott lenne ő is. Az sem kizárt, h ott teljesen magam mögött hagynám. Vagy egyáltalán nem is lenne ott. De ahhoz előbb meg kellene hallanom a saját gondolataimat. | |
| 1203. | [tulajdonos]: Farewell, my lovely | 2020-04-03 13:34 | I bet you don't know what the title of this post refers to.
You have a beautiful brain but certain parts of it are underdeveloped. You are unskilled as to how to deal with emotions, yours and others as well. That's why you rely so heavily on regular patterns, cliches, then you can't get it wrong because otherwise you are clueless.
You take emotions at their face value, you are only sure of yourself while things are going shallow, all smiles, all regular as it is written in the Big Book of Life. As long as they are not questioning anything that is really you.
You don't need this, you say. You may need a female body, a female company that fits your surroundings, who you can be proud of while that tangled web of people you are an integral part of are smiling at the two of you. You have been brought up to be a good boy, and you are, you want to stay that way and goodness has never been defined in any other way than what other people think of you.
Sadly, you are still capable of emotions that are running deep, but they are a threat as if you give in to them you will surely lose control as you have absolutely no idea how to deal with them. So, instead, you ask for advice, and ask a person who considers me a danger. So you deny all that have shaken you. Because your emotions are really a threat. You wouldn't ever be the same if you had looked them once in the face, if you had stayed even once to know what would happen. You would have known something you will never ever know without me, and that is who you really are.
| |
| 1202. | [tulajdonos]: fighter mode | 2020-04-02 21:33 | Akkor tisztáznám, h csak olyannak engedem legyőzni magam, aki okosabb, vagy jobb nálam.
Azért szerencsétlenkedtem ennyit, mert nem láttam tisztán ezzel kapcsolatban (sem). De tényleg sok mindent feltárt az emailem fogadtatása, ami segít, h mit kezdjek én ezekkel az emberekkel.
Mindenesetre abbahagytam, h tekintettel legyek arra, ha vkinek énképe attól sérül, amilyen én vagyok.
Szabó Lőrinc: Az Egy álmai
Mert te ilyen vagy s ők olyanok
és neki az érdeke más
s az igazság idegállapot
vagy megfogalmazás
s mert kint nem tetszik semmi sem
s mert győzni nem lehet a tömegen
s ami szabály, mind nélkülem
született:
ideje volna végre már
megszöknöm közületek.
Mire várjak még tovább, a jövőt
lesve alázatosan?
Fut az idő, és ami él,
annak mind igaza van.
Én vagy ti, egyikünk beteg;
és mégse nézzem a fegyvereket,
hogy szeretet vagy gyűlölet
közelít-e felém?
Ha mindig csak megértek,
hol maradok én?
Nem! nem! nem bírok már bolond
szövevényben lenni szál;
megérteni és tisztelni az őrt
s vele fájni, ha fáj!
Aki bírta, rég kibogozta magát
s megy tőrök közt és tőrökön át.
Ketten vagyunk, én és a világ,
ketrecben a rab,
mint neki ő, magamnak én
vagyok a fontosabb.
Szökünk is, lelkem, nyílik a zár,
az értelem szökik,
de magára festi gondosan
a látszat rácsait.
Bent egy, ami kint ezer darab!
Hol járt, ki látta a halat,
hogyha a háló megmaradt
sértetlenűl?
Tilalom? Más tiltja! Bűn? Nekik,
s ha kiderűl!
Bennünk, bent, nincs részlet s határ,
nincs semmi tilos;
mi csak mi vagyunk, egy-egy magány,
se jó, se rossz.
Rejtőzz mélyre, magadba! Ott
még rémlik valami elhagyott
nagy és szabad álom, ahogy
anyánk, a végtelen
tenger, emlékként, könnyeink
s vérünk savában megjelen.
Tengerbe, magunkba, vissza! Csak
ott lehetünk szabadok!
Nekünk többé semmit sem ad
ami kint van, a Sok.
A tömeggel alkudni ha kell,
az igaz, mint hamu porlik el;
a mi hazánk az Egy, amely
nem osztozik:
álmodjuk hát, ha még lehet,
az Egynek álmait! | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 1201. | nélküled: s | [tulajdonos]: közeg | 2020-04-02 16:39 | Jut eszembe tavaly is azokon a napokon kerültem közel ahhoz, h feladjam, mikor csak a kollégákkal találkoztam és gyerekekkel nem. Az egyes önismereti meg közösségfejlesztő továbbképzések után teljesen hitehagyottan és összetörve. Aztán volt 6 órám és kisütött a nap.
Szóval a tanítástól, még így is, h nagyon be akarnak nyomni az általános iskolai tanár szerepbe, s esélyem nincs emelt szintű, vagy C1-es, de még jó B2-es csoportot sem kapni (ám kifejezetten szórakoztató volt tegnap a tantárgyfelosztás, azok a sunyi próbálkozások, amiket legnagyobb sajnálatomra ezúttal nem hagytam magammal megtenni), maradnék. De. | |
| 1200. | [tulajdonos]: közeg | 2020-04-02 16:21 | Megint volt online meeting. És utalás rám, h 'nem kell online videós órát tartanom, ha abban nem érzem jól magam'. Mert mi másért írtam volna 'azt a hosszú levelet' arról, h nem feltétlen magasabb rendű az olyan óra, meg milyen buktatói lehetnek, ha nem azért, mert "ÉN NEM ÉRZEM JÓL BENNE MAGAM". Lefordítom: azért, mert nem vagyok rá képes. Amiben benne, h azért csak az az igazi, én meg a selejt, aki hosszan magyarázza azt, ami nem megy.
(Nem mintha ne tartottam volna azóta is olyan órát IS. Szarom őket le. A lényeg, h jól csináljam. Nem attól vagyok/voltam/leszek jó tanár, h ők, akik lassan két év alatt egyetlen órám meg nem nézték, mit gondolnak. A másik meg, h csak maradnék 'hű magamhoz'. Megmutattam milyen vagyok. Kurvára nem fogták fel. De attól még nem fogok visszatérni a 'szegény' szerephez. Egy frászt. Van, akinek átment azért, miről írtam. Biztos, h egy törpe kisebbségnek és nem a hangadóknak. De hát mikor is voltam velük egy csapatban? No, ugye.
Egyébként meg azt a cikket, amit Kinemondd átküldött, olvastam korábban. Ezért is agyalunk már egy hete azon a pótofőmmel, h hogyan tudnánk a gyerekeket együtt játszatni. Holnap egyet ki is próbálok, ha a laptopom nem hagy cserben
A közeg meg hányadék. Füzetben fogom levezetni, mert biztos sok betűbe fog telni, de a letisztultat föl fogom tenni. A nagy kérdés, h mit kezdjek egy ilyen hellyel, ami ennyire nem kér a jobbik részemből. Hogy jobb-e ez, mint az agyhalál általános iskola. Vagy mi a túró legyen velem? Van-e annyi hallgatag ember ott, aki miatt adjak még egy esélyt neki? Vagy vmi radikálisan mást, máshol?
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 1198. | [tulajdonos]: return it | 2020-04-01 20:40 | Abbahagyom most már. Az idegállapotomat hűen tükrözi, h sikeresen idepakoltam, amit a másik naplóba szántam.
Hát megvédte tőlem azt a kolléganőt, akinek jóval erősebb a pozíciója, mint az enyém. Meg én vagyok az antiszociális szörny, aki tönkretenné a gyerekek társas életét önző saját érdekből. Kb ennyi jött le neki abból, amit írtam. Mondjuk, első körben azt se gondoltam, h elolvassa, bár gyaníthatóan nem is tette, csak belenézett, levonta, amit kellett és cselekedett.
Szeretném viszonozni az érzéseit. Mert egy fenét nincsenek, azért kurvára nem véletlen, h újra meg újra elintéz akkor, mikor a leginkább sebezhető vagyok. Igenis, h utál, pontosan úgy, ahogy az összes többi ember, akitől itt szenvedek, nem bevallva, jómodorba csomagolva. A modoromon nem fogok tudni változtatni, de azt AKAROM, h ugyanakkora és ugyanolyan megváltoztathatatlan utálat legyen bennem iránta, mint ami az ő tetteit sugallta/sugallja. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
