NAPLÓK: nélküled Legutóbbi olvasó: 2026-02-26 11:27 Összes olvasás: 216479| 1193. | [tulajdonos]: erővonalak | 2020-04-01 17:12 | És tényleg fedi fel.
Este kapok egy üzenetet fészbukon, amiben másik nyelvszakos kolléga megköszöni, h leírtam. Ő egyike a 6-nak, akiben bízni lehetett tavaly, de ő is el fog menni, sajnos. Másik kolléga nyilvános a levlistán örül, h véleményt nyilvánítottam, ő eddig is emberszámba vett.
Igazgatónő sok emailt küld, de erre nem reagál egész nap. Egy kolléganő viszont igen, úgy köszöni meg, h abban van is, nincs is köszönet. Viszont őt követi az a kolléganő, akinek a fia az osztályomba jár és tanárként és szülőként is köszönetet mond nekem.
Aztán igazgatónő mégis, amennyire megismertem ilyen, szerintem ennyi idő kellett neki, h lenyelje a mérgét és megköszönje a véleményem, mert ebben ő őszintén hisz, még ha az érzéseit nem is képes rögtön kikapcsolni. És hogy ő nem akarta erőltetni, félreértettem.
Itt lép be fiatalember egy tanárblogos cikkel, ami a másik oldalról közelíti a kérdést, h a gyerekeknek beszűkülnek a szociális kapcsolatai, ha nem teremtünk nekik online szociális tereket.
Amiért az kolléganő, aki az online órák legnagyobb híve, és sürgetője, nagyon hálás is volt.
Mire váratlan fordulattal az igazgatónő is linkel egy cikket a tanárblogról, pont azt, ahonnan eredetileg az ötleteim kiindultak.
(Tehát megszólalt az az ember is, és arra keresett cikket egy portálon, ahol talált volna olyasmit is, ami engem támaszt alá, h miért nincs igazam. Mert nem fekete, és nem fehér, és egyébként ha ez tényleg eszmecsere lett volna, örülnék is. Mert így lehet fejlődni. Mert igazából ez az egész most először élesben kipróbálva és most csiszolódik, illetve derül ki róla az, h milyen.
De, sajnos, nem erről volt szó. Hanem kiállásról vki mellett, illetve természetesen ellenem. Mint mindig. Egyébként pontosan erre számítottam tőle. ) | |
| 1192. | [tulajdonos]: loom | 2020-04-01 06:44 | Nem mondhatok ki semmi jót magamról. Nem beszélhetek sikerekről, legyenek azok akár szakmaiak, akár magánéletiek. Nem tehetem, mert akkor elvesztem őket. Hogy ez miért van így, azt nemtudom, h ezt én magam teszem magammal, vagy a sorsomat igazgató erők büntetnek/vigyáznak rám e módon, azt nem tudom, de minimum 80%-ában az eseteknek ez történik.
Ami nem könnyíti meg, h 'eladjam' magam. Mert majdhogynem letiltja.
Csak azért, mert tegnap megírtam a véleményemet a videós órákkal kapcsolatban az igazgatónőnek. És hosszas gondolkodás után nemcsak neki, hanem a tanári levlistán keresztül küldtem el. S ebben vázoltam saját talán jó gyakorlataimat is. Ami miatt valószínűleg most az összes csoportomban látványos bukás lesz, és rpityára fog menni minden.
Ami érdekes volt még, h elküldés után ugyanúgy éreztem magam, mint mikor a Fiatalembernek a szerelmes üzeneteket küldtem. Szörnyen, legszívesebben napokra kikapcsoltam volna a telefont, h ne is lássam, mi lesz a reakció.
Ami elgondolkodtatott. Egyrészt, h a f.emberrel nemcsak a szerelemről volt szó az egész tragikus/groteszk történet során. Másrészt, h mi az ördög a közös a kettőben.
Asszem az, h megmutattam magam, kiléptem a rejtőzködő módból és várom a lemészárolást.
Nem bánom. Legalább kénytelen lesz valamennyire felfedni magát a közeg is, ez az iskola, ami nem véletlen nem arra használ, amire, amiben jó vagyok. Nincs keresnivalóm itt.Ez egy zárt, összefüggő belterj. Látom fészbukon a megosztott régi képekből, h még akik újonnan jöttek és kedvesek velem, azok is ezer éve ismerik egymást. Kisvárosi gimnázium. Azt hiszem, én vagyok az egyetlen, aki nem kötődik semmilyen szálon se a városhoz, se az iskolához. Különálló szál, nem része a szövetnek. | |
| 1191. | [tulajdonos]: n | 2020-03-30 00:04 | | Nem tudlak utálni. Nem is akarlak. De úgy visszamennék az elejére, hogy jobban csináljam, h ne ez legyen most, ami van. | |
| 1190. | [tulajdonos]: reflect | 2020-03-28 19:34 | Azért fura, h a reggeli cikkre eléggé reflektált a könyv, amit hirtelen felindulásból elolvastam ma. (Erlend Loe: Leltár)
Az íróról semmit nem tudtam korábban, a Molyon most úgy látom, van bizonyos kultusza, de nem fogok rákeresni, nem érdekel, ki írja a könyveit, bár, ha lehet, fogok tőle olvasni még.
De volt benne egy jelenet, ami rohadt jól esett a lelkemnek, ott volt az az ifjú kritikus, aki lealázóan durva kritikát írt hősnőnk -egyébként jó- verseskötetéről, akinek a szobája csupa férfias irodalommal volt kibélelve, és akiről kiderült, h a versekről a legelemibb tudása sincs, de ahogy ez kiderült, attól szétmentem.
Egyébként rájöttem a könyvbéli idézetek alapján, h több skandináv költőt kéne olvasnom, mert nagyon jók.
Egy lábjegyzetben meg ezt találtam:
„Inger Christensen (1935-2009) dán költőnő évtizedeken keresztül az irodalmi Nobel-díjra jelöltek titkos favoritjának számított. Ábécé című kötete a Fibonacci-sor felépítését követi, ahol minden szám az azt megelőző két szám összege, így két egymást követő szám aránya egyre jobban közelít az aranymetszés hányadosához. Christensen a Fibonacci-sor érvényesülését látta különféle növényfajok felépítésében és növekedési mintázatában is.”
Amiről megint, cseppet sem eredeti gondolatként, mert mintha már vki másnál olvastam volna ilyet, arra jutottam, h "mathematics=the language of God". | |
| 1189. | [tulajdonos]: férfias | 2020-03-28 09:14 | Olvasom reggel Nyényei Pál elemzését az új NAT szerint kötelező olvasmánnyá vált Herczeg Ferenc regényről, Az élet kapujáról. És benne ezt:
"az a férfi (Vértesi Tamás), aki a B-kategóriás Fiamettába lesz szerelmes, nyilván maga is B-kategóriás kissé. Egy férfit – különösen egy regényben – nagyon markánsan jellemez, hogy kibe szeret bele. Nyilván magasztosabb jellem egy regényben az a férfiú, aki az istenek által gyönyörű hajfürtökkel és csodás szellemmel megáldott huszonéves évei elején járó Berenikébe szeret bele, mint az, aki egy egyfogú, kilencvenhároméves, csatornapucoló mámika után eped."
Kicsit később pedig:
"Vértesi Tamás férfias (mert megüli a lovat, illetve tud szakítani Fiamettával)"
Nyényei Pál kortársam és nem hülye. Nem egy idióta írta le ezeket a férfiassággal kapcsolatos közhelyeket, hanem egy világra nyitott, értelmes ember. Szóval, tetszik nekem, vagy sem, de ez van. Ezért kellett a kettőnk köztit széttiporni, s engem, aki komolyan merte venni, szénné alázni, ezért nem szerethetett ő engem semmiképpen, ezért nem tűrhette azt sem, h felmerüljön vele kapcsolatban, h benne lett volna vonzalom, mert ettől ő B, vagy C kategóriás férfi lett volna, és másképp meghallani a gyöngédségemet, mint undorral, nem lett volna férfias.
(A többi férfi szemében, ahogy a nőkről is mondják, h egymásnak öltöznek inkább, a férfiak egymás miatt választanak eldicsekednivaló szeretőt, vagy ölnek meg mindent, amit e szerint az értékrend szerint szégyelniük kellene.)
Egyébként, bizisten, sejtettem. Illetve inkább vmi olyasmit, h fél attól, h nehogy ne tűnjön elég férfiasnak.
Az én fogalmaim erről mások. De én nem vagyok rendesen 'nőies' sem. Zs kategória. | |
| 1188. | [tulajdonos]: lakályos lakájok | 2020-03-27 16:45 | 2017. 11. 13.
"Avagy anti-Német László, Égető Eszter, s minőség forradalma. Nagyon nem bölcs dolog az embernek szellemi szintje alatti munkácskákat elvállalni, s ott szarból próbálni aranyat. Nem mintha nem lenne hatása, ámde kinyír a közeg. Nem, nem a munka, az, azt hiszem, sosem. :(" | |
| 1187. | [tulajdonos]: extroverts | 2020-03-26 17:05 | Megvolt a meeting. Nagy összegben mertem volna fogadni, h az lesz, ami lett: hogy innentől találkozzunk már minden héten így ilyenkor, sőt a tantárgyfelelősök is szervezhetnek ilyeneket, sőt, tegyék.
Különben meg nyomás, h videós órákat tartsunk, úgy tűnik a vonatkozó szakirodalmat nem olvassa más, miszerint az a primitív, legalja megközelítése az online oktatásnak, ahogy azt pl a laikus szülő, aki még a frontális tanítási módszeren szocializálódott, elképzeli: a frontális oktatás áthelyezése a virtuális térbe, ami aztán semmit ki nem használ a helyzet nyújtotta előnyökből, pl hogy a gyermeket autonóm, önálló tanulásra képes emberkévé tudnánk most nevelni.
Persze megszólalni nem bírtam, élőben se tudok előttük, nemhogy így, plána, h hála a jó égnek, így megint láttam azt, aki baromira nem akartam többször látni, és a látványától megint fizikailag rosszul lettem azokat a tüneteket produkálva, amiktől 10 napja mentes vagyok.
Ami jó volt az egészben, h utána rögtön rám csörgött a pótosztályfőnököm, aki szintén egy szót se bírt szólni értekezlet alatt, de már megint pont ugyanazt gondoltuk erről is. Nagyon jól esett, egy ajándék ez a lány nekem, és vele tényleg öröm együtt dolgozni. Mert nemcsak ventillálás lett belőle, hanem egy csomó mindent megbeszéltünk az osztályomról, meg a tanításról is megint. Sőt próba Zoomoltunk is egyet. Lehet így is. | |
| 1186. | [tulajdonos]: m | 2020-03-26 11:18 | Találtam youtube videókat, ahol matekot magyaráz. Pontosabban levezet. És azt vettem észre, hogy nem is az arcát nézem, meg a hangját hallgatom, hanem azt próbálom követni, amit magyaráz. És azt vettem észre, h értem. És ez annyira lekötött, h mikor véget ért a videó, akkor ébredtem föl, h rá se néztem, csak a számokra. Ez így jó volt.
Mondhatnám, h szublimálni mindig tudtam, de nem biztos, h erről van szó. Mindenesetre ez az egyetlen jó, ami erről az egészről elmondható. Mert egyébként gyűlöletes visszagondolnom bármire, ami vele kapcsolatos.
(Hogy rákeresni youtube-on szintén nem normális, annak azért tudatában vagyok. De nem érdekel a személye, attól irtózom. Az agyától viszont nem. ) | |
Olvasói hozzászólások nélkülOlvasói hozzászólások nélkül| 1184. | nélküled: jav | 2020-03-25 19:40 | | 5. A napi chatter, felnőtt kontakt minden kollégával egyáltalán nem hiányzik. Hogy mennyi energiát leszív arra csak most jöttem rá, bár sejtettem. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
