NAPLÓK: nélküled Legutóbbi olvasó: 2025-07-03 03:52 Összes olvasás: 196430| 1216. | [tulajdonos]: bias | 2020-04-15 14:48 | A sablonjaimmal is baj van, amiken keresztül a világot, az embereket. Nem látva látok én sem, mert a látványt takarja, amit látni vágyok, mert attól nekem jó.
Például, h szeretni könnyebb - számomra- az embereket. Szeretni akarom őket, abban jó vagyok, legalábbis abban, h meglássam bennük, meg akarjam bennük látni a jót. Az ellenségeimben is, a azt a szikrát, azt az egyértelmű villanását. Csak az a baj, h annyira akarom, h megvakulok, h ott a kognitív disszonancia, a rossz érzés, h az egész vhogy vhol nagyon nem stimmel, de nem rakom össze, csak nagyon lassan, és nagyon vonakodva.
***
Az én szerelem sorsa nem az ő szívében dőlt el, hanem az édesanyja jellemében. Épeszű nő nem adott volna semmilyen esélyt egy olyan férfinak, aki az anyukájától kérdezi meg, h mit tegyen azzal a nővel, akiben vágyat ébresztett. Ha férfinak nevezhető az ilyen egyáltalán. És mit mondjak magamról, h még ez után sem írtam le? Merő öncsalás, ez az ember nekem semmit nem tudott volna adni, pedofil meg nem vagyok, hogy a nyavalyába tudtam ekkorát hazudni magamnak, h ebbe én szerelmes vagyok? Mibe? Kibe? Magamtól legalább annyira undorodhatom, mint tőle, h ennyi időt, érzést, energiát beleöltem egy ilyen szánalmas, méltatlan dologba.
(Persze, tudom, h pont az addig már befektetett sok minden miatt, mint a szerencsejáték és egyéb függőségek esetében. A testi reakciók is hasonlóképp, hozzáasszociálódtak az arcához, hangjához, a testének a körvonalaihoz, megszokta a szívem, h attól összeránduljon, ez már kikerült a tudatos szabályozás alól, és ugrott, ugrana ki a helyéből még most is, hiába töküres az a porhüvely, amelyen át a minden, mert alább mért is adnám, a mindenség rezdült meg bennem. | |
| 1215. | [tulajdonos]: magyar | 2020-04-14 16:37 | Megkerestek, h tanítsak magyart is az osztályomban jövőre. Ez egyrészt nagyon jó, mert kötődöm hozzájuk, okos gyerekek és jó lenne végre az egész csapattal együtt dolgozni, nemcsak tanórán kívül kínlódni a közösségfejlesztéssel.
Másrészt ezzel megpecsételődök, mint általános iskolai tanár, nem fog beférni a meglévő egyetlenen kívül másik középiskolás csoport.
Most arra felé billen bennem a dolog, h ha a helybeli ált suli tényleg megkeres májusban, ahogy erről még decemberben szó volt, akkor igent mondok nekik, és nem kínozom magam tovább a bejárással (korán kelés+ napi kb 2,5 óra holtidő), meg a hiábavaló küzdelemmel.
Ha mégis maradok, akkor viszont jöhet a magyar. Bár nem értem, h miért akarja ezt olyan nagyon az igazgatónő, h megkérte a kolléganőt, h lobbizzon nálam. Nem értem, miért kell ált iskolás tanárrá lennem, mikor annak ellenére jöttem ide, és semmiképpen nem azért. De ált iskolás tanár tudok lenni helyben is. Sokkal gyengébb, sokkal problémásabb gyerekekkel. Meg ismét nagyot fog zuhanni a társadalmi megítélésem. Szellemileg meg fuldoklás lesz. De -talán- több saját idő. | |
| 1214. | [tulajdonos]: dreams | 2020-04-14 10:58 | Ma és tegnap hajnalban is vele álmodtam.
Tegnap ment épp valahova, ahonnan én épp jöttem el, én vkivel voltam, aki takart, így aztán ő észre sem vett engem. Nyitott kabátban volt, a kékeszöld felsőjében (a tli szünetben is ez volt rajta álmomban), az arcát én sem láttam.
Ma hajnalban két, egymáshoz tartalmilag nagyon hasonló álmom volt róla hajnalban. Először volt nálam egy teleírt a füzet, az övé, amit vmiképpen 'nekem írt' vmiféle szívességből. A füzet vastag volt, több darabra esett a kezemben, féltem is, nehogy vmi baja legyen, aztán azért is én leszek a hibás. Folyóírás volt, viszonylag nagy, nagyon erősen rányomott betűk, egyáltalán nem olyan, mint amilyen az írása a valóságban. A tartalmából semmire nem emlékszem.
Ezt követően meg azt álmodtam, h véletlenül rábukkantam Twitteren, egy élő csatornája volt, a legfrissebb bejegyzés alig 2 órás. És felmerült bennem, h no akkor most megtudom, h mi is van/volt a fejében, de nem tudtam meg semmit, mert a bejegyzések értelmezhetetlenek voltak számomra.
| |
| 1213. | [tulajdonos]: birdie | 2020-04-11 19:39 | azt kívánom, hogy minden
érzés, amit rád aggattam ostobán,
az áhítatos, a gyengéd, a keserű,
a sok-sok, legyen madárrá,
és azt is, hogy minden, amit te éreztél,
de elárultál, abból is legyen kismadár,
és kövessen most már ez a raj,
ameddig te még bennem élsz,
de a szíved csak a saját madaraid csípjék,
és az én madaraim többet sose lásd. | |
| 1212. | [tulajdonos]: józan paraszti | 2020-04-10 22:36 | Nem kell nagyon pontosan, nekem elég a fapados. Ha egy fertőzött 2,6 embert fertőz meg, akkor a 14. napon 2,6 szorozva 14-gyel számú fertőzött lesz.
Nem, hanem 2,6 a 13. hatványon.
De mondom, h nekem nem kell ilyen bonyolultan, elég fapadosan.
De az úgy nem fapados, hanem egy lineáris függvény exponenciális helyett.
De jó lesz az közelítésnek. | |
| 1211. | [tulajdonos]: gy | 2020-04-09 19:46 | Gyűlölöm. Ami egy csúf érzés, de ha őszinte akarok lenni, akkor ez az. Szerencsére egyáltalán nem élem át, el van földelve elevenen, és tudom, hogy ha megadatik, h többet ne találkozzak vele, ne legyek kitéve a lényének élőben, akkor csitulni fog. Aztán kifakul belőle a gyötrő és tanulsággá hamisul, amiről tudni fogom, h nem igaz, de azt is, h többet nem képes bántani.
Hatástalanított bomba, a formája egész szép. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 1210. | nélküled: szutyok | [tulajdonos]: helyi érték | 2020-04-08 08:25 | | Szóval a helyi érték/helyiérték szójátéknak pont a lényegét nem magyaráztam meg. Tehát, ha vki az egyesek helyén áll, ha a maximumot hozza ki magából, eléri a 9-et, míg, ha vki tízes helyiértékű, ha csak közepesen teljesít, az mindjárt 40. Szóval, h én a maximummal (9) se tudok oda eljutni, ahonnan a magasabb helyiértékű eleve indult.(10) | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 1209. | nélküled: unalmas | [tulajdonos]: helyi érték | 2020-04-07 21:23 | | Kimaradt. A helyiértékkel járnak a jogosultságok: kitől fogadja el a közösség, h okosakat mondjon. Kinek lehet tudása, s ki az, akinek nem áll jól. stb stb | |
| 1208. | [tulajdonos]: helyi érték | 2020-04-07 21:10 | Néha mintha regényt írnék, ami pont úgy tükröz, amiben pont úgy felelget egyik szöveg, egyik idősík a másiknak, hogy az a szellemi izgalom bennem, mint mikor vmi kedvemre valót olvasok. Ráadásul tétje van, a bőrömre megy, ha nem csalok, akkor halálosan jó lehet akár.
***
Pedig gyűlölöm a munkahelyem.
Sajnos én másokat akarok a legtöbbször boldoggá tenni, a saját boldogságom nagyrészt abból jön, ha ez sikerül. Ez az alkalmazkodó hozzáállásnak felel meg, az ilyeneken általában taposnak. (lásd fiatalember pl) Viszont ebben az is benne van, h pont ezért szembe megyek bármilyen gonosszal, ami másokat bánt. Nem, nem engem, a magamért kiállás rosszabbul megy, mint szarul. De nem félemlít meg se a hatalom, se a csoportnyomás. Szorongok tőle, mint állat, de ha ki kell vmi kurva igazságot mondani, akkor ki, ha meg kell akadályozni vmi szart, ami elviszi a dolgokat félre, akkor meg legalább megpróbálom.
Szakirodalommal megtámogatva képviseltem egy álláspontot érvekkel alátámasztva, aminek a célja az volt, h ne terjesszék már el a gyerekek körében, h csak az online videós óra az 'igazi', s aki másképp csinálja, az nem végzi megfelelően a munkáját.
Ehhez képest most az van, ahogy egy végzős osztályfőnök megosztotta az osztályától kapott visszajelzést, h negatívumként szerepel, h x tárgyból nincs 'rendes' online óra.
Ezek nem az én gyerekeim, ezen az évfolyamon nem is tanítok. De ezt se tudja a tantestületben pl senki, úgyhogy biztos vagyok benne, h sokan fényesen bizonyítva látják - nem mintha bizonyítaná ez így- hogy marhaságokat írtam.
Azt a levelemből kiszedtem, pedig eredetileg benne volt, h a következtetéseim a 12. évfolyamra nem vonatkoznak az érettségi miatt, ami ott lebeg. Aztán kiszedtem, mert így is annyira hosszú lett, h nevetségesnek találták.
Ami a lényeg, h itt engem soha nem fognak úgy érzékelni, értelmezni, h az számomra kedvező legyen. Mindenki több szálon összefonódik mindenki mással, itt születtek, ide jártak/házasodtak, egy oviba, iskolába, együtt sportoltak stb stb. Itt ami számít, az nem az ész, vagy szakmai tudás, hanem a HELYIérték, h a helyi, kisvárosi hierarchiában mennyit érek. Így külsősként, én az egyesek helyén állok. Azok a kolléganők, akik nem szakmai érvekkel, hanem a személyiségemmel visszaélve lehetetlenítették el az álláspontomat százas helyiértékűek. Ezért nem hallatszottam eddig sem, s most, h kénytelenek voltak virtuálisan meghallani és valószínűleg kognitív disszonanciát okozott eleinte, h az írásomat nem lehetett szelíden lesajnálni, mint engem eddig, kitaláltak egy mögöttes gyengeséget, ami azt velem íratta. Amivel viszont már igen. Így nem kellett a tartalommal bajlódni, se hasonló szintű választ írni (vajon képesek lennének rá egyáltalán? Mert mért nem úgy 'győztek le', ha igen? Illetve mit mond el a szervezetről, h nevetségesnek találják, hogy olvasom a szakirodalmat és alkalmazni szeretném?)
S még ezt sem nyíltan, nekem címezve, csak úgy bele a közös térbe, viccelődve , a viccben implikálva, h ha nincs online óra, akkor a szülő kénytelen a gyerekkel tanulni. (A saját visszajelzéseim szerint ez nincs így nálunk egyelőre, közhelynek ugyan közhely, de ha viccként hangzik el, s másnak van mondva, akkor vitatkozni sem lehet vele.)
Ez ennek a nőnek a sokadik ilyen húzása. Röviden: nem enged érvényesülni, nem akarja, h kiderüljön rólam, h mit érek, ha kiderülne vmi teljesítmény kapcsán, akkor azt nemcsak, h negligálja, hanem rendszeresen megdicsér- vki mást. De nem nyíltan csinálja, és mindig mosolyogva, vmi közös béke nevében. Az ő HELYIértéke magas, minimum százas, hiszen az életműve az, h nem mozdult el erről a helyről, a rokoni, gyülekezeti hálóját már nem is említve, kiérdemelte magának a legjobb csoportokat, s mivel a legjobb eredményeket a legjobb csoportokkal lehet elérni, s az a legjobb tanár, akinek a legjobb eredményei vannak, esze ágában sincs ezt a pozíciót elengedni. Ha ő mond vmit, az százszorosan hallatszik. Ha én, az egyszeresen, és nem számít.
A dolog természetéből következik, h ez nem fog változni. Egyre inkább az az érzésem, h elnézőbbek lennének, ha butább, vagy rosszabb tanár lennék. Nem kell nekik rivális, olyan kell, aki lefedi a nemszeretem csoportokat. De a nem nyelvszakos többséget is zavarja az eszem. Valószínűleg jobban kedvelnének, ha okosabbnak éreznék magukat nálam. De nem igazán van szükségem rájuk munka közben. Akire igen, illetve aki esélyes, h van olyan okos, mint én, azt nem zavarja. (Fiatalembert leszámítva, de őt én irritálom, nem az eszem.)
Még Zsákfalván írtam, h olyan munkahelyet szeretnék, ahol nem kell eltitkolni az eszemet. Hát ez nem olyan. | |
| 1207. | [tulajdonos]: más | 2020-04-06 17:48 | Anna Katage 2011. 01.19.
"Meg alakul a maradjak-e tanár pro-kontra. Ha úgy nézem, ma padlóra küldtek, erre utána kaptam két fura visszajelzést, mivel tegnap voltak a fogadóórák-szülőik. Szóval a pro oldalon aláhúzódott, amire múlt héten ügyelet közben jöttem rá (amely tevékenységet nagyon nem szeretek, és nagyon kellemetlenül érzem mindig magam benne). Tehát megint ott mászkáltam, belül meg az a kétségbeesett hang, h basszus A., mi a franc keresnivalód van neked itt, mikor sose voltál menő, se agresszor, s most hogy öregszel ordít rólad, hát mi közük lehet nekik hozzád, nem beszélitek egymás nyelvét ... és leesett. Hogy nem is miattuk vagyok én itt. Hanem a "gyengék" miatt. Azok miatt, akiket kiközösítenek, akiket nem vesznek észre, akik nem hallatszanak a hangosaktól. Akik kilógnak. Hogy reményt adjak. Önbizalmat. Ilyesmi. Pontatlan, mert érzés volt inkább. De segít, mert igaz."
Csak azért, mert csináltam egy ppt-t az osztályomnak Húsvétra, amiben elmondom az eddigi közös történetünket sok-sok képpel, de valahogy úgy, mintha mese lenne, poénokkal. (Tetszett nekik nagyon.) S ezt megnézte az én kisebbik lányom, a Rebi, aki rém kritikus velem egyébként, s azt mondta, h Anya, ott kéne maradnod.
(Szóval, a hitem, h talán lehet ezt másképp is jól csinálni.) | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
