NAPLÓK: nélküled Legutóbbi olvasó: 2026-04-10 13:14 Összes olvasás: 222852| 1629. | [tulajdonos]: graf | 2021-11-10 14:28 | Jön az email, h menjünk aláírni a bérjegyzéket több hónapra visszamenőleg. Amíg várom, h kezdődjön a szakköröm, eszembe jut. A névsorban fölöttem mindig az édesanyja aláírása. Jópár könyvet olvastam grafológiából is, utána is jártam, hogyan lehetnék grafológus kb 15 évvel ezelőtt, de természetesen erre sem volt pénzem. Azért érdekelt, mert tudom, h van tehetségem hozzá. Egyrészt a legvadabb tanítványi kézírásokat is ki tudom olvasni rendszerint, másrészt egy csomószor segített már megérteni egy gyereket az, h rájöttem, melyik korábbi diákom kézírására hasonlít az övé.
Szóval ismerem az anyukájáét is. Aztán a harmadik papíron nem az övé volt az én vonalam fölött, hanem a fiáé. És olyan rosszul esett, h teleszaladt könnyel a szemem. Megint maszkot hordunk szerencsére. A kezemből meg kiment az erő, semmi kedvem nem lett odaírni alá a saját nevemet. Aztán a következő papíron megint. Nézem a dátumot, 2021. június. És még egyszer.
Utána kiültem az udvarra meginni a teám, h vmi levegőhöz is jussak. Meglepett a reakcióm, mert egyébként tünetmentes vagyok azt leszámítva, mikor kedvem támad kínosan szar verstelenséget írni erről a semmiről. De lám, elfojtva meg. Mostanában fogtam föl, ami hihetetlennek tűnt júniusban, h nem fogom többet látni. Ami fura, h az anyja arcában meg látom kétnaponta. De lám, milyen szerencse, mert még az aláírása is így hat.
És itt jövök rá, h barom vagyok. Biztos nem jött vissza aláírni. És ugyanaz a toll, mint az anyjáé. És úgy rányomva, ahogy ő soha, az anyja meg mindig. És a J betűn az a hurok. Persze, h az anyja írta alá helyette utánozva az ő írását. Nincs miért sírni. Hát így vagyok. | |
| 1628. | [tulajdonos]: zzz | 2021-11-09 18:29 | a zebra mellett láthatatlan szellem
a folyosó végén vékony alak
nem látható a levegőben megmaradt
mozdulat;
a fal, a kőlapok, a festett boltozat
mind jól látszanak,
tartalmatlan, értelmét vesztett
az egész épület,
bár hogy lehetne varázslat,
ami csak tégla,
márvány, ami festék kőporon,
hogy lehetne szó, ami volt
és amper, megfejthető az,
ami talán teljesen üres,
mégis úgy világított tőle
minden, mint mikor megbotlik
egy isten megbotlik,
és ahol nincs mit keresnie,
odakerül a lábnyoma. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 1626. | [tulajdonos]: történettelenek | 2021-11-07 15:48 | Már tavaly rácsodálkoztam, mikor mondát írattunk a 6. osztályosokkal, hogy az ott megjelenő motívumok nem olvasott szövegekből jöttek, de még csak nem is filmbéli fordulatok voltak, hanem a számítógépes játékokból. Meg is állapítottam akkor, h felcsperedőben egy generáció, aminek egyes (tipikus?) tagjai a történeteit már nem könyvekből, nem filmekből, hanem innen szedi.
Azóta viszont vannak fejlemények. Több alkalommal szembejött azóta, hogy vannak egyre nagyobb számban olyan fiatalok, akik nemcsak, h nem olvasnak, mert azt már megszokhattuk, hanem filmet/sorozatot sem néznek. Na, ha ők nem olyan játékokat szeretnek, mint pl saját sarjaim, ahol erős a történetszál, sőt, gyakorlatilag írod azt játék közben, hanem az egyszerűeket, akkor az az érdekes helyzet áll elő, hogy egyre nagyobb számban lesznek köztünk olyanok, akik nem fogyasztanak rendszeresen történeteket.
Ez egyrészt onnan jutott eszembe, h 2 magyartanár tárgyalta a közelemben, h a gyenge osztályban a 9-esek a görög mítoszok kapcsán a történetekre se képesek visszaemlékezni.
Másrészt a nyelvtanítás arra is jó, hogy ha C1-re, meg afölé készít az ember nemzetközi nyelvvizsgára, akkor a szövegértési feladatoknál egy csomó értelmes cikket olvas népszerű tudomány kategóriában. Most hétvégén pl tudományos megerősítést nyertek saját gondolataim a "szerelem, mint szövegalkotás" témában, mert olvastam egy cikket a 'szerelem taxonómiájáról', ahol aszerint sorolták az embereket 7 kategóriába, h milyen narratívát pörgetnek maguknak, mikor szerelmesek.
Mi lesz azokkal, azoknak az emberségével, érzéseivel, akár moráljával, akik történettelenek?
| |
| 1625. | [tulajdonos]: eh | 2021-11-02 19:11 | Nekem hozzád nincs és nem is volt közöm. Várom, h egyszer túljussak ezen a folyamatos hullámzáson és csend legyen és lássak. De csak ez az állandó morajlás van, közben szembekerülök valakinek a könnyes arcával, és baszd meg, ha ez már megint te vagy, akkor talán elgondolkozhatnál azon, hogy talán NEKED lenne szükséged pszichológusra. Nem azért, hogy neked jobb legyen, mert sztem te jól elvagy, hanem, hogy eközben ne törd már sorozatban össze mindenki szívét, kedves emocionális analfabéta úr. Mert én megérdemeltem, hiszen elárultam a férjem, meg botrányosan öreg voltam hozzád képest, de benned összetörik mindenki, aki megszeret, baszd meg.
Én nem tudom, h neked vannak-e érzéseid egyáltalán, vagy ha igen, hát miből is, de ennyire nem érezni, hogy mit művelsz a nőkkel, hogy mit lehet és mit nem, h nem kurva játék és nem poén, az kriminális. | |
| 1624. | [tulajdonos]: an unexpected benefit | 2021-10-30 12:51 | Reading E.M. Forster polishes one's style. (as well as the clarity of thoughts). A superb, unexpected feeling.
**
An acute lack of freedom. All that beauty seen on the two sides of the road is all in vain if my mind is chained to be elsewhere due to an endless, ever-renewing flow of tasks and hings to arrange, due to constant availability to these and chatter and aggressiveness of others for whom I might serve as a tool to reach some petty aim.
***
I read to breathe. To have that access to thoughts that I am denied in my everyday life as they simply cannot be provided by the people I am surrounded with. When not in a book and that way not in conversation with a mind superior to mine, my head is usually crowded with their ideas, which are, with some notable exceptions, not results of honest, insatiable intellectual curiosity, but half-truths and mainstream recipes about how to make life livable. I have nothing to do with such. Consequently, I have no use of the time spent on them, which, sadly, comprises the majority of my time. What I can learn from them is meagre, not worth or had better not be learnt.
It is a stage I once thought to have left behind and never dreamed not only to become permanent but to dominate the picture of my life. | |
| 1623. | [tulajdonos]: nothing else | 2021-10-21 22:02 | | Úgy tűnik, én sem fogok emlékezni rád, mert nincs minek, hacsak azért nem, h hogy telhetett el majdnem 3 évem vmiben, ami nem is létezett. Két év múlva már a nevemet se fogod tudni, nem kell 5 év és arra se emlékszel majd, h a munkatársad voltam. Nem baj, sőt, de, látod (nem), mi értelme lenne nekem másképp tenni? Az elutasítás marad meg egyedül, végül is az volt az egészben a lényeg. | |
| 1622. | [tulajdonos]: jav | 2021-10-17 18:41 | Azért irigylem azokat, akik az agyukból, szellemükből élnek. Hogy az a dolguk, hogy okos dolgokat olvassanak és írjanak. Az eziránti vágy nem csitult az évek múlásával. Ez volt a bajom már 1998-ban is, azért tudom, mert A Jude the Obscure-t akkor olvastam, s pont ezért talált telibe, ez a bajom most is, h most már biztosan reménytelen, h ilyesmi életem legyen. Amit akartam volna magamnak.
***
Hajfodrász (jav)
Mikor először gondoltam rád,
épp egy kert mellett haladtam el.
Drótháló mögött hosszan elnyúló
terület volt, ház, bokrok, termények,
virágok, egyetlen fa nélkül.
Nem volt benne semmi.
Arra gondoltam, hogy amit rólad
tudok, az is éppen ennyi.
És hogy milyen értelmetlen,
ami bekövetkezett.
Meghekkelt egy szenvedély,
ami belülről teljesen üres. | |
| 1621. | [tulajdonos]: angelic | 2021-10-16 19:24 | Angelic faces of certain hairdressers
Mikor először gondoltam rád,
épp egy kert mellett haladtam el.
Drótháló mögött hosszan elnyúltó
terület volt, ház, bokrok, virágok,
termények, egyetlen fa nélkül.
Nem volt benne semmi.
Arra gondoltam, hogy amit rólad
tudok is éppen ennyi.
És hogy milyen értelmetlen ez.
Meghekkel egy szenvedély,
ami belülről teljesen üres. | |
| 1620. | [tulajdonos]: nyirkos | 2021-10-11 13:45 | Nyirkos, őszi nap. Jó lenne tisztára söpörni belül. Elrakni mindent, aztán újult erővel, ahogy helyes. A boldogság helyesen élni, olvasom már nem először. Amit nem általánosítanék, erőltetnék rá senkire. De engem megszólít. Nem először. Jó megszólítva lenni.
Azt hiszem, elvesztettem. Szorongatom a markomban kettőnk békekötését, mint valami kavicsot, de már se a fénye, se a melege, ami volt, nincs meg. Halott kavics. De nem dobom el, mert az az érzésem, h még így is meg tud védeni ettől-attól.
Megöregedtem. És nem szeretem ezt az öreg magamat. Talán azért is,mert az ember szereti az életét vmi vhonnan valahová dolognak látni, szívesen azonosul azzal, aminek van fejlődési íve, ahol még lehet boldog vég, vmi cél, ami más,mint a halál, vagy az út oda.
Itthon volt az összes gyerekem, és Gy. idézte, mint vmi alapigazságot, h én mit mondtam neki a szellemekkel kapcsolatban valaha. Egyáltalán nem emlékeztem rá. Másrészt, amit ma gondolok, az gyatra árnyéka egykori önmagaménak. Nem vagyok már az az anya, aki benne él. Mit kezdjen az ember a hanyatlással? | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
