NAPLÓK: nélküled Legutóbbi olvasó: 2026-04-17 04:22 Összes olvasás: 223510| 533. | [tulajdonos]: miről | 2017-08-18 07:22 | Sz., alkoholista és depressziós barátnőm szerint vele az volt a baj, h nem volt életstratégiája. Meg, h most mennyire nincs senkije. Mert pl felhívhat régi, huszonéve nem látott barátokat, mint pl engem, de azoknak munkájuk van, meg családjuk, neki meg egyik sincs most, ezért nincs miről beszélni. Már nem ismeri a másikat az ember.
Én meg azon gondolkozom, h de azért mégse egészen a munkám meg a családom vagyok csak. Ezek valamilyen szinten az alibi körök egy beszélgetésnél. A beszélgetések, amin a barátságunk alapult valaha, valahol azon túl kezdődtek. De nem mondom rögtön, aztán elmúlik a pillanat. Hallgatom és nem sikerül semmit mondanom, ami segít. | |
| 532. | [tulajdonos]: for the record: dream | 2017-08-17 18:42 | | Múlt éjjel: benn vagyok az iskolában, a szemem le van takarva vmiért törülközővel, történnek a dolgok. Egyszer csak észre veszem/veszik, h az előttem levő papírra, mint az eleredő eső elkezdenek potyogni a cseppek. A könnyeim. Meg vagyok lepve. Nem is tudtam, h sírok. | |
| 531. | [tulajdonos]: váltás | 2017-08-17 08:27 | Új munkahelyen fogok dolgozni, egy általános iskolában, 30 ezerrel kevesebbért. Bejárós is leszek, a szomszédos zsákfaluba, 13 perc buszon, nem vészes.
24 évig tanítottam egy helyen, egy középiskolában, ahol anno én voltam az első angol tanár, az első, aki nyelvvizsgáztatott, és sorolhatnám. Tegnap volt a főnökömmel az (egyik?) utolsó beszélgetésünk, telefonon. Nagyon buta voltam tavaly, mikor nem a végkielégítést választottam, hanem azt, h maradok. "Letérdeljek?"- kérdezte akkor. Én meg elég bolond voltam azt hinni, h ez a 24 év szakmai munkának szól.
Most is kifejtette, h 'nehéz helyzetbe kerülünk ezáltal'. Azért, fejtegeti, mert nehéz lesz neki megmagyaráznia, miért mentem el. Itt esett le, h tavaly se attól félt, mit veszít az iskola a távozásommal, hanem , h 'mit fognak (róla, mindig csak róla) mondani'. De hiszen ez volt az egyik vezérelv mindig is. Igazán összerakhattam volna tavaly. Hogy nincs más.
Ahogy írtam, itt telt el felnőtt életem. Beleadtam, ami belőlem a legjobb volt. És úgy hullok ki belőle, ahogy egyébként már sokan előttem, mintha sose lettem volna.
Beszélgetésünk közben meg-megloccsant a telefonban a víz. A kádból beszélt így utoljára velem. | |
| 530. | [tulajdonos]: butty | 2017-08-09 17:45 | Kotyog bennem a félelem, mint vmi butykosban. Ha nekilökődöm, billenek, akkor veszem csak észre. Nézem a matt járólapokat, várok, elsőnek jöttem, utolsónak fogok távozni, és emelkedik bennem a pánik. Ahogy a kocsiban is a vidám embereket ábrázoló plakátok, azok a mosolyok, nagyokat harapunk a mából, csorog le kétoldalt a szánk szélén, bennem meg ettől a páni félelem. Azt hiszem, legszívesebben nem is látnék embert. Legszívesebben nem is látnám a ma keze nyomát, maszatos, nyegle, magabiztos ujjnyomait. A többiek menetelnek, szökdécselnek, sírnak, depressziósak, frusztráltak, magányosak, bánatosak, figyelmetlenek, miközben igazuk van. Nekem nincs. Én rácsodálkozom a dolgokra, észleléseimre. A 'verseim' többsége elé oda lehetne tenni azt, h 'milyen furcsa...'. De hétköznapi megnyilvánulásaim éppígy félresiklanak, mert azt hallják, h menetelek, szökdécselek, mérges vagyok, sírok, bánatos vagyok és igazam van. Még a szüleimnek is folyton fordítok.
| |
| 529. | [tulajdonos]: miközben | 2017-08-08 21:47 | Miközben álltó helyemből ki se mozdulok folyamatosan változik az álltó hely. Elrohan a világ melletem, szédületes tempóban változik az, ahogyan magamat látom. Ülök, mintha vonaton és kirohan alólam a föld. Folyamatos perspektíva váltás, mind a másé zúdul egyhelyemre. Kisebbedem, mintha a horizonton. Félelmetes, mennyi változás a mozdulatlanságban.
*
Ladik Katalin. A Három veréb hat szemmel előtt semmit se tudtam kezdeni vele. Azóta meg 'értem', vhogy úgy, mint az ősköltészet roncsait. Kiviláglik bennem. Besötétedik. | |
| 528. | [tulajdonos]: miközben | 2017-08-08 21:47 | Miközben álltó helyemből ki se mozdulok folyamatosan változik az álltó hely. Elrohan a világ melletem, szédületes tempóban változik az, ahogyan magamat látom. Ülök, mintha vonaton és kirohan alólam a föld. Folyamatos perspektíva váltás, mind a másé zúdul egyhelyemre. Kisebbedem, mintha a horizonton. Félelmetes, mennyi változás a mozdulatlanságban.
*
Ladik Katalin. A Három veréb hat szemmel előtt semmit se tudtam kezdeni vele. Azóta meg 'értem', vhogy úgy, mint az ősköltészet roncsait. Kiviláglik bennem. Besötétedik. | |
| 527. | [tulajdonos]: füfyörészem | 2017-08-05 10:39 | | A munkahelyem megesz. Én vagyok a családfenntartó. Helyben nincs másik munka. Utálok itt élni. A férjem annyit keres, amiből nagyjából eltartja magát. Ő máshol nem fog munkát kapni. Tehát itt maradok, ahol utálok élni, a munkahelyen, ami egyrészt echte mérgező munkahely, másrészt száguld lefele a lejtőn, aminek a sikertelen megakadályozásában őrlődöm fel évek óta. Mit lehet itt tenni? | |
| 526. | [tulajdonos]: burok | 2017-08-03 20:26 | | Remélem, nem nálam van a kincs. Mert akkor cseszhetjük. | |
| 525. | [tulajdonos]: 2. félidő | 2017-07-30 10:11 | Megtévesztő. Mert ugyanazokat a szavakat használják. Az emberélet útjának felén túl, h ő arra jutott, h más nem érdekli, pl az, h nyomot hagyjon (ezt úgy mondja, mintha érdem lenne), csak, h boldog legyen. Ha már a házasság szar, a szerelem nincsen, akkor varr, köt, abban talál örömöt, és mki mindennel hagyja őt békén.
Szorosabbra fűzné kettőnk közt a szálakat, ha ezzel azonosulni tudnék. De ez bár látszólag hasonló, mint amit élek, csak nálam ez a kert, meg a hulladékmentes háztartás, ez vhogy az ellentéte annak. Annyit mondok, h évekkel ezelőtt, mikor majdhogynem utoljára beszéltünk öcsémmel efféle 'mélyebb' dolgokról, akkor arra a kérdésre, h melyikünk mitől fél, mire jön rá a halálos ágyán, ő azt mondta: "arra, h nem voltam boldog". Én viszont azt: "arra, h nem úgy éltem, ahogy kellett volna."
Hát, van különbség, mondja erre. És mindkettőnknek úgy tűnik, h ő és öcsém ugyanazt gondolják. Pedig nagyon nem. Csak azért tűnik úgy, mert a 'boldogság' szót használja. Pedig csak annyit ért rajta, h őneki olyan szar, h az ő komfortzónáját most már ne bolygassa senki.
Az öregedéssel kifogyok a barátaimból. Nem mintha nem keresnénk egymást. De egyre kevésbé választanám őket a barátaimnak most. Megdöbbenve látom őket áldozathibáztatónak, rasszistának. Sosem voltunk egyformák, de az alapértékekben, valaha. És hát régesrég nincs már meg az sem, amivel kezdődött, h azokat a legbelső gondolatokat ki lehetett egymásnak mondani.
Befut V., aki gazdag lett. Elvált tőle a fiatalabb felesége, erre szó szerint a félvilágot bejárta keresvén önmagát. El Camino, egy hónap Kuba, Kolumbia, amerikai fesztiválok stb. Furcsa is, h most itt, a kis vajdasági faluban, 15 éve nem látogatta meg barátaimat. Az énkeresés része, ahogy utólag rájövök. Mit talált? 'Everything happens for a reason." Vow. | |
| 524. | [tulajdonos]: tenyerembe | 2017-07-22 21:56 | most eszmélek
hogy a célt magam mögött hagytam régen
kinyúlt ujjú pongyolában
maszatos ujjakat fogva
várva, hogy majd egyszer
leszek szabad
nem sejtve, hogy
anya a nap, apa a kert,
és ha felnövök
nincsen több nyaram | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
