talán elég lenne, ha nem kellene úgy tennem, mintha boldog lennék mintha elég lenne ha nem kelle azt hazudni, hogy ez házasság hogy van társam hogy ennek bármi köze örömhöz ha a rabság rabság lenne a kényszer kényszer legfeljebb ragtapasszal a láncok könnyebb viselése végett nem kellene színlelnem viselhetném a boldogtalanságom smink nélkül
Kire is emlékszünk voltaképpen? Kit sirat az ember? A trivialitások matematikai esélyének végét? Mindig meglep, mikor sírok. Ritkán esik meg. Tartom magam, észre se veszem. Elmondtam mindent, amit kellett, átadtam? Volt bennem öröme? A szeretetem elég jó volt-e?
Na most az öngyilok szó említése miatt nem lehet érzéketlenül közömbösen itthagyni ezt a bejegyzést. A válás szó sincs rendben, meglátásom szerint túl korán elválnak az emberek, éppen akkor, amikor még lehetne forradalmasítani a kapcsolatot. Az "öngyilokkal" meg az a helyzet, hogy a mulandóságba rejtett végesség idő előtti, jogtalan előidézése szempontjából az öngyilkosság és a gyilkosság között nincs különbség. Mindkettő beavatkozás az idő rendjébe. Az emberen kívül nincs más, aki az idő rendje szerint létezhetne, következésképpen jogtalankodás beleavatkozni. Nyilván nehéz, hogy a mulandóság szembesít a Semmivel, - ahonnan jöttünk és ahová tartunk. No de idő előtt minek???
az a könnyedség például amivel csalsz de valami olyan gráciával olyan gördülékenyen magától értetődik míg engem a kibaszott gyalulatlan tényeimmel a fene se ért meg minek emlékszem attól szálka megy a szívbe a jófej bájosan elfelejt megemlíteni ezt-azt
A főnökeim kispályások. Megélhetési bűnözők. A nép, az istenadta, meg aláír olvasatlan és szavaz egyhangúlag azt se tudva miről. Nagy, mosolygós együttható: hogy mehessenek haza. Mindenkinek jó: augusztusban, mikor szembesülnek a többletmunkával, amit most megszavaztak, majd csalnak és nem végzik el. A főnök meg úgy tesz, mint aki szemet huny. Megéri neki, onnantól kezdve azt csinál, amit akar, mert lesz mivel zsarolnia.
A középszerűség, az intelligencia/értelem hiánya, mint ahogy a bányásznak a szénpor 20 év alatt a tüdejébe ülepszik, nem rögtön öl meg.
A fentit sikerült hasonlatnak tekintem, mert először éreztem azt, h a barátnőmnek talán átment, h mért is akarok elmenni/h miről is beszélek (évek óta).
