NAPLÓK: nélküled Legutóbbi olvasó: 2024-03-29 10:48 Összes olvasás: 167695530. | [tulajdonos]: butty | 2017-08-09 17:45 | Kotyog bennem a félelem, mint vmi butykosban. Ha nekilökődöm, billenek, akkor veszem csak észre. Nézem a matt járólapokat, várok, elsőnek jöttem, utolsónak fogok távozni, és emelkedik bennem a pánik. Ahogy a kocsiban is a vidám embereket ábrázoló plakátok, azok a mosolyok, nagyokat harapunk a mából, csorog le kétoldalt a szánk szélén, bennem meg ettől a páni félelem. Azt hiszem, legszívesebben nem is látnék embert. Legszívesebben nem is látnám a ma keze nyomát, maszatos, nyegle, magabiztos ujjnyomait. A többiek menetelnek, szökdécselnek, sírnak, depressziósak, frusztráltak, magányosak, bánatosak, figyelmetlenek, miközben igazuk van. Nekem nincs. Én rácsodálkozom a dolgokra, észleléseimre. A 'verseim' többsége elé oda lehetne tenni azt, h 'milyen furcsa...'. De hétköznapi megnyilvánulásaim éppígy félresiklanak, mert azt hallják, h menetelek, szökdécselek, mérges vagyok, sírok, bánatos vagyok és igazam van. Még a szüleimnek is folyton fordítok.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|