Belezokog a telefonba: Nagyon boldog születésnapot utólag is!. Alig tudja befejezni, a végén kitör belőle a sírás. Gondolom, nem ettől hatódtál meg ennyire. Sikerült kicsit megnevettetnem. Akkor mitől? Bandi most hozott el a körzeti orvostól, pánikrohamom van. Október 3-a óta nem hívott fel. De azért ugye tudom, h ő engem nagyon-nagyon szeret. Nem tudok mit mondani. Vmi olyasmit azért mégis, h biztos vannak kint a nagyvilágban ilyen rólam szóló szeretetek, csak az a baj, h ezekből semmi nem ér el hozzám. Egyedül vagyok, no, még jó, h szültem 3 gyereket, akiktől megkapom a szeretetadagomat. Meg, jut eszembe, naponta, megölelget a fél alsó tagozat. Életemben még ennyi ölelést egy féléven belül. Hát ő nem szült gyereket (de, csak ő most költözött össze a barátnőjével) és egyedül van ebben a nagy lakásban. Itt megint erősebben zokog. És így tovább. Nem tudom, mit tehetnék. A fiam biztos ki nem ejtené száján, h szeret, de ha felhív, akkor szeretve vagyok. Itt meg tehetetlennek érzem magam. Olyan, mint a Commedia del'art, újabb karakter nem kerül be, vagy segítő vagyok, vagy gonosz. Ő meg áldozat. Életvitelszerűen. ...
A mellettünk lévő telken, ahol kiskecskék ugráltak valaha egy keretétől fosztott ajtón, új ház épül pár hónapja. Szól a rádió munka közben. Csupa mai sláger. De mikor tegnap jövök haza azt hallom, hogy 'Ájj, csiki, csiki...'. Palya Bea. Elindul a szám mosolyra, de még nem ér el odáig, mikor az egyik munkás határozott mozdulattal lecsavarja a rádiót. 'Nekem ne csikizz itt' Mindennemű kultúrát kivet a nép egészséges immunrendszere.
** 8. osztályos lányomék elkezdték Radnótit. Időmértékes verselés, hexameter. Az utóbbiról azt mondja a tanár úr, akit tavaly ki is tüntettek, helyben meg zseniként van számon tartva: "És ezt is elvennék tőlünk a migránsok."
a sok belehalás után arra jöttem rá már egy ideje, hogy szégyen, nem szégyen én nem is szerettelek tudod, persze, dehogy, minden társalgásunk képzelt most épp szívességből 5 évvel ezelőtti fotók közt kellett keresnem ki se nagyítottalak annyira nyilvánvaló hogy közöm semmi annyira nem érdekel de ez azt hiszem valamennyi szerelmemről elmondható nagyon tudtam volna szeretni, ennyi tény, igen, mint az a Bovary spiné, szar ügy, tényleg, hogy ennyi lett belőle.
Tegnap voltam állásinterjún. Két tannyelvű képzés, csak szakgimnázium, legalább egy év, kölcsönös elégedettség esetén hosszabbítanak. 10-re érettségi, 11-re nyelvvizsga, 12-re 60%-os emelt érettségi az elvárás. Mármint hogy hozzam ki belőlük. Merőben más, mint amit most csinálok. És minden tényleg tök jó is lenne, ha a testemnek nem pont tegnap kellett volna már megint jelezni, h lehet, h meg se érem.
+++
a furcsán kifényesedett utcán a sötétben ébren kihallani a sorsom dobbanásait
