NAPLÓK: csega2 Legutóbbi olvasó: 2026-08-15 11:56 Összes olvasás: 26349Olvasói hozzászólások nélkülOlvasói hozzászólások nélkül| 14. | egy igazi: hős :) | [tulajdonos]: Túl sokat nézünk tévét | 2007-04-20 10:14 | | Van, aki képregényfigura szeretne lenni. Háztetőkön ugrálni, állon vágni a gonoszot... Titkolózni a nő előtt, rejtegetve igazi képességeit, pancser képében udvarolva tudni, hogy sosem fedheti fel magát, mert a hős elbukik, megsemmisül, ha leleplezik. Sebezhetővé válik. Hazug egy élet, de a hős kezében gyűlnek a marionettet rángató damilok, a nők meg úgyis leginkább vágyakozni, álmodozni szeretnek, pedig hát: megalkuvásra születtek. | |
| 13. | [tulajdonos]: Túl sokat nézünk tévét | 2007-04-20 10:02 | És azt látjuk benne, hogy mindenki hazudik, senkinek nem szabad bedőlni. Viszont a nyomozó, a felügyelő, vagy egy szemfüles élettárs apró jelekből kitalálja, hogy a főszereplőnek vaj van a füle mögött. Követjük a példájukat, és mi is ilyen jeleket keresünk, hogy kiderítsük, a másik most éppen boldog, vagy valami bántja, esetleg mérhetetlenük padlót fogott. Igen, mi magunk is nyomozunk az életünkbe kerülők után, ahelyett, hogy szemtől-szembe megkérdeznénk: "Mi a probléma?"
De ez fordítva is igaz, ahelyett, hogy azt mondjuk a másiknak, hogy "ez és ez a problémám", jeleket küldünk a másiknak, elvárjuk, hogy nyomozzon utánunk. Elvárjuk, hogy kitalálja, mi a bajunk. És ha a rejtvény túl nehézre sikerül, vagy az ismerősünk nem elég szemfüles, akkor hozzávágjuk, hogy figyelmetlen, nem foglalkozik velünk, csak saját maga érdekli.
És örülünk a veszekedésnek, mert akkor kibákülés lesz, és minden pont olyan szappanoperaszerű, mint a tévében. Úgy alakítjuk a mindennapi életünket, mintha tévészereplők lennénk. Mert mindig is tévészereplők akartunk lenni... | |
| 12. | [tulajdonos]: hepinesz | 2007-04-19 14:09 | Az az ember, aki éppen azt csinálja, amit szeret - akár megéri, akár nem -, az boldog. De vajon meddig képes nélkülözni érte? De vajon meddig tudja eltűrni, hogy mások semmibe veszik a munkáját?
Mindenki világuralomról álmodik. Egy icike-picike, saját, külön világ uralmáról, ahol igazán érvényesülni tudnak.
Persze minek fáradozni egy új világon? Megteszi a régi is. De ehhez nem elég a régit formálni, átalakítani, ezt nem lehet a végtelenségig. Másként kell látni a világot. Irigylem azt, aki ezt meg tudja tenni, és élvezettel olvasom írásaikat, hallgatom a beszédeiket, mert uraik egy hatalmas világnak. | |
| 11. | [tulajdonos]: Kontra vélemény | 2007-04-03 15:59 | Á. írta:
A templomos sztori és a modernitást feszegető beszámolód szerintem nem aktuális párosítás! A művészet fejlődik, legalábbis Kéne, hogy fejlődjön, és a költészet egyik fontos feladata például az, hogy kifejezze a saját korát. Persze, jómagam is úgy gondolom, hogy hasznos megtalálni a helyes középutat. Azaz, mert az utcagyrekek anyáznak, te, vagy a költő ne éppenséggel anyázzon,csak azért, mert így a trendi, mert így beszél mindenki. Viszont!
2007ben úgy vélem, nincs helye a régies kifejezéseknek sem, mint pl. a midőn, oly csillogó, mátkám, magány dalolászik szívemen és így tovább :)) És az, hogy a versekről esetleg klasszikus stilisztika jut az eszedbe, akkor - kérlek, ne haragudj meg- neked olvasónak vagy versirogatónak van esélyed működni, de semmiképpen se lehetsz költő ilyen hozzáállással. A költészet számomra nem csak hűsítő pancsolás a medencében, hanem igenis, egy kemény, egy egész életet és teljes odaadást követelő, napi 24órás meló! Nekem... [...] A modernitás mindig ide illő. Az nem jó, véleményem szerint se, ha túlfokozzák, túl kifordítják magából a művet, ha megmarad a provokáció szintjén, ha zagyva stb. csak azért, mert hát ilyet még nem csinált előttünk senki. Éppen ezért kértem meg P. Antalt is,magyarázza el nekem légyszíves, ez meg ez a vers miért JÓ?...
Templomos izére visszatérve, meglátásom szerint a folyton változó művészetet ne keverjük össze a vallás területével. A kereszténység, a tanítások le vannak írva, le vannak szögezve, ősi szokásokon alapul, így kell elfogadni és követni az igéit. Ezért nem igazán tanácsos, ha supermannel jönnek meg ilyesmi. A vallás egyes ágai mindig ugyanolyanok lesznek, vagy élnek tovább sértetlenül, max. a felfogás lazulhat, veszíthet görcsösségéből, vagy így fog eltűnni örökre, amit azért igen kétlek :) Bár, ki tudja... a költészet is előbb-utóbb képtelen lesz már jól lépést tartani a társadalom rohadásnak indult értékeivel. Hiszen kinek beszéljünk majd, ha már senki nem lesz arra kíváncsi? Érdekes feltételezés... | |
| 10. | [tulajdonos]: Modern | 2007-04-03 09:50 | Gyakran hallom a verseimre, más verseire, hogy nem elég modernek. De mitől lesz régies egy vers? A szerkezetétől? A benne használ szavaktól? Vagy attól, hogy ezerszer boncolgatott témáról szól?
Egyszer templomban voltam (nem túl gyakori esemény), Karácsonyi istentiszteleten ültem. A tisztelendő nő valami modernet, valami újszerűt szeretett volna előadni prédikációként, azonban nehéz minden évben valami újjal előrukkolni, ha egyszer mindig ugyanazt ünnepeljük. Végül egy furcsa beszéd született meg, ahol a kis Jézust a bébiként földre érkező Superman-hez hasonlította. Mondanom sem kellene talán, a templomban főként idős nők és férfiak ültek, akik valószínűleg, ha nem követték, hogy unokáik mit néznek nap mint nap a tévében, nem értettek semmit.
Hogy ügyes próbálkozás volt-e a beszéd, vagy sem, az egy dolog. Nekem az iránnyal volt a legfőbb bajom. A templomról mindig a régi, a klasszikus jut eszembe, és ami XXI. századi, futurista, valahogy elüt számomra, nem odaillőnek találom. Mint a halogén izzót egy kőkori barlangban. Mert kizökkentenek abből a kellemes időutazásból, ami akkor fog el, ha véletlen odatévedek.
Amikor először foglalkoztam versekkel, talán mert minden tanárom megfeledkezett a kortárs művészet bemutatásáról, mindig ugyanilyen időutazásban találtam magam. A "vers" szó hallatára egy régies, klasszikus stilisztika jutott eszembe, és elütőnek találtam minden modernet.
Ma már azért másként látom a helyzetet, és örülök, hogy rám szóltak, hogy legyek nyíltabb az aktuális irányzatokkal szemben. De olykor-olykor, ha a versekre nézek, eszembe jut ez a kérdés:
Miért kell mindig erőltetni a modernitást, akkor is, ha az nem odaillő? | |
| 8. | [tulajdonos]: re: dolgok gyökere | Pálóczi Antal: a dolgok gyökere | 2007-04-02 14:42 | Szeretem, ha igazam van, de nem csalással akarom elérni. Nem szeretek ferdíteni, nem volt szándékos.
[De még mindig nem haragszom rád, "mert nem tudod mit cselekszel".]
Rengetegen vannak, akiket tisztelek, de nem kedvelek. Azzal, hogy ezt ideírtad, egy lettél közülük. Azt kívánom, bár meg tudnám cáfolni, de sajnos tényleg balul sül el minden dolgom, hiába teszem őket jó szándékkal. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 7. | Pálóczi Antal: macska-kutya | 2007-04-02 14:23 | | A mondani valód súlyos, a téma fontos: mondhatni alapkérdés. A vers és a szabadvers (vagyis a költemény) olyan, mint a macska és a kutya. Másképp kedveskednek de mindkettő "házi kedvenc" - ebben az én már régebbi értelmezésemben. Erről vitatkozni KELL és LEHET. Lezárni a vitát nem. | |
| 6. | [tulajdonos]: Verstan | Pálóczi Antal: verstan | 2007-04-02 14:20 | | Köszi, hogy vállaltad nevedet, és elnézést a ferdítésért, nem volt szándékos. De ezek után csak még jobban érzem a mondanivalóm súlyosságát, hiszen a vers - mint olyan - értelmezhető formaként és tartalomként is, itt most már egyértelműen a tartalomról van szó, ami a lényeg az én szempontomból. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
