NAPLÓK: Vezsenyi Ildikó Naplója Legutóbbi olvasó: 2026-03-20 16:01 Összes olvasás: 69808| 175. | [tulajdonos]: DOKK FAQ-os | 2020-01-22 10:33 | Kedves Tamás!
Nem ez lenne az első eset, hogy egy szerkesztő nem tartja be a DOKK egyik-másik szabályát.
+ A három napon belüli válasz egy kérésemre, ami udvarias volt, egy alapvető kommunikációs szabály, amit szintén megszegett.
A törvény nem tudása mint tudjuk, ha erről van szó, nem mentesít...
De tudjuk, "jó oka" volt rá. Megmagyarázta. És, Ön, azt is megteheti, hogy valakit diszkriminál .
Már majdnem el is fogadtam, de ez az elfogadás, nem volt rám jó hatással. Sajnálom!
Na de, hol a határa ezeknek?
Sajnálom, mert továbbra is kedvelem Önt, tisztelem, kiváló költőnek tartom, és a hozzászólásait nagyon hasznosaknak.
Mindegyik egy külön élmény, amíg meg nem sértődik valamin.
De nem lehetne egy kicsit kevésbé sértődékeny? Egy kicsit kevésbé "tekintélyszemély"? Vegyen példát, ... !
Engem boldoggá tenne vele!
Egy Ön által "diszkriminált":
Vezsenyi Ildikó | |
| 174. | [tulajdonos]: tele a szubjektívem | 2020-01-22 09:34 | Kedves Olvasóim!
Tudjátok honnan tudom, hogy szerelmes lettem?
Onnan, hogy piszkosul el kezd viszketni a bal fülcimpám,.
Ha meg jó verset írtam, a jobb, és olyan mintha épp szerelmes akarnék lenni.
S honnan tudom, hogy rosszat?
Jó kérdés!
Hát, hogy jókora "kielégülést" okozott.
De!
Legutóbb, egy ilyen, véletlenül, belekerült az Irodalomismeretbe.
S most nem tudom, mi a szaf, akarom mondani, hernyó van?
Na neeeeem!
Csak vicceltem! :-))) | |
| 173. | [tulajdonos]: vágy | 2020-01-21 09:49 | A Szeretlek csak egy szó…de hatalmas ereje lehet, hiszen van, hogy mindent megadnál érte.
De nem mindegy ki mondja, mikor, hol és hogyan.
Azt hiszem nálad a „ki” -vel volt a baj.
Azt olvastam, mindennek olyan a vége, amilyen a kezdete.
Nálunk egy félreértéssel kezdődött, s egy félreismeréssel is végződött. (Szerintem.)
Van egy titkos, perverz vágyam. Szeretnék még egyszer, legalább, újraegyesülni a kedvenc, fekete, kényelmes, meleg, (azt hiszem) laksztex, talpalós gatyámmal. A választékosság kedvéért hívhatom, nadrágnak is.
| |
| 172. | [tulajdonos]: gondolkodom, tehát vagyok | 2020-01-20 16:46 |
Tudtam, hogy van hamisság benne! Csak nem tudtam hogy hol.
„Itt senki nem beszél semmi olyasmiről, hogy bárki is rossz ember lenne. Hiszen az ember jó esetben nem azonos(ul) a szövegeivel.” - írta egy szerkesztő a dokkon.
Csakhogy: A szó tett, s a tett karmát teremt. Ezt nem tudom hol hallottam, de hogy megtapasztaltam, az biztos.
Ilyen formán a vers, az írás tett, s minél nagyobb és szétterjedtebb a hatása, annál nagyobb az általa okozott karma súlya.
Úgyhogy vigyázz mit írsz, vagy mit beszélsz!
A lelki, szellemi törvények alól, senki nem tud felmentést adni.
"Az írás veszélyes műfaj"
A könyvnyomtatást pl. Ahrimánnak köszönhetjük.
Aki lehetővé tette a karma íly módon való megsokszorozódását.
Azóta nagyüzemi a jó, a hasznos, és a rossz, a haszontalan, az ártalmas terjesztése.
A médiában ez tovább hatványozódik.
Az én vezérem bensőmből vezérel!
Emberek, nem vadak -
elmék vagyunk! Szivünk, mig vágyat érlel,
nem kartoték-adat.
Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet,
jó szóval oktasd, játszani is engedd
szép, komoly fiadat! -JA-
Ez, még, az a "SZABADSÁG"!
A kígyó a farkába harap.
A mitológiából jól ismert a saját farkába harapó kígyó vagy uroborosz, amely az örökkévalóságot vagy az örök körforgást jelzi. Egy ausztrál hüllőközpontban valóra vált a jelenet. Egy vedlő kígyó alig tudott kikeveredni a saját bőréből.
Az ausztrál Alice Springs-i Hüllőközpont Stimson-pitonjának (Antaresia stimsoni) olyan szerencsétlenül sikerült, azaz inkább nem sikerült levedlenie a bőrét, hogy teljesen körbezárta magát.
A farka a vedlés végén valahogy a szájába került, és a levedlett bőr tökéletes kört formálva magába zárta a hüllőt.
A hüllőközpont beszámolója szerint a mintegy egyméteres, Ausztráliában őshonos, nem mérges kígyó több mint három órán át járkált körbe-körbe a régi bőre belsejében, míg végre sikerült kiszabadulnia.
https://www.origo.hu/tudomany/20160623-kigyo-harapas-kulonos-eset-video.html
| |
| 171. | [tulajdonos]: Pontosan ez történt velem | 2020-01-17 08:03 | „Azt hiszed, hogy megtapasztaltad azt, hogy másvalaki vagy, pedig legtöbbször egyszerűen azt tapasztaltad meg, hogy valaki másnak az okozata voltál. Értitek a különbséget? ...
De a »lenni« nem más, mint ok, a »nem lenni« pedig nem más, mint okozat. És így ahhoz, hogy a dinamikákon »legyél«, oknak kell lenned a dinamikákon. És amikor felveszed valaki más valenciáját – amikor felveszed egy másik személy valenciáját –, azt mondhatod magadnak: »Igen, én az a másik személy vagyok.« Nem, nem vagy az. Ha az a másik személy lennél, akkor azt tapasztalnád, hogy az a másik személy megváltozik, amennyiben te vagy az ok. Ehelyett azáltal, hogy felveszed az ő valenciáját, egy kissé okozattá válsz, és te változol, értitek? Ez különbség.”
—L. Ron Hubbard
| |
| 170. | [tulajdonos]: saját (közlés magamról) | 2020-01-15 09:32 | Mikor a céljaimról beszélek, az azért van, mert úgy érzem, van a számlámon annyi.
Neked is a sajátjaidhoz, legfeljebb nem férsz (mindig) hozzá. De jó, ha tudod, hogy ott van.
Csak célokra tudod felhasználni. Úgyhogy legyenek céljaid!
Keresd a kódot, keresd a hozzáférést! -vim-
| |
| 169. | [tulajdonos]: Lenni vagy nem lenni | 2020-01-15 09:29 | „Saját szabad akaratából hirtelen azt mondhatja: »Leszek.«
Biztos vagyok benne, hogy nagyon kevés ember van itt, aki nem tapasztalta meg azt, hogy megrángatták, és leütötték, az élet átgázolt rajta, lábnyomok voltak a testén, és sokáig beteg volt, majd egyszer csak, minden ehhez kapcsolható ok nélkül, hirtelen azt mondja: »Nos, leszek.«
És hirtelen már nem beteg, és elkezd hatékonnyá válni, és elkezd elérni dolgokat, és aktivizálódik. Fantasztikus.”
—L. Ron Hubbard
| |
| 168. | [tulajdonos]: Még jobbat találtam | [tulajdonos]: Né, mit találtam? | 2020-01-14 10:37 | A vereségtől való félelem
„Másik oldala annak a képességnek, hogy valaki játszmát játsszon, a nyerésre való hajlandóság és a veszítésre való hajlandóság. Az egyénnek hajlandónak kell lennie arra, hogy ok legyen, vagy arra, hogy okozat legyen. A játszmák szempontjából ez arra egyszerűsödik le, hogy hajlandó nyerni és hajlandó veszíteni.
Az emberek félni kezdenek a vereségtől és a kudarctól. A kudarc teljes anatómiája mindössze annyi, hogy az egyén posztulátumainak, illetve szándékainak az ellentéte történik. ...
Látható ebből, mint ahogy más dolgokból is, hogy a létező legjelentősebb terápia a vélemény megváltoztatása. Minden úgy van, ahogy az ember tekinti, hogy van, és nem másként.
—L. Ron Hubbard
| |
| 167. | [tulajdonos]: jókedv | 2020-01-14 07:31 | Ereszd el a hajamat
Főbe lövöm magamat.
Temessetek sebtibe,
A temető végibe.
Hej, danába-danába,
Szú perceg a falábba.
Kakasszóra kelj fel,
Aranytallért ejts el!
Hej, Juliska, Mariska,
Bőg a tarka BoRiska.
Felrúgta a sajtárt,
Legolcsóbb a far-hát.
Gyere kedves Nagy apóka,
Unokád a Kele kótya.
Mérgelődik apja-anyja,
hiába, ha meg nem hatja.
Adj neki egy jó tanácsot,
felejtse el a harácsot.
Titok lengje körbe,
ne hányjon vödörbe.
| |
| 166. | [tulajdonos]: Riport (részlet) | 2020-01-13 17:44 | – Ön a kultúra napszámosa, ír, szerkeszt, kiad. Milyennek látja a könyvek sorsát?
Sajnálatos tény, de ez igaz, hogy világszerte egyre kevesebbet olvasnak az emberek. Ezt mutatják a statisztikák is. Ez elsősorban a vizuális kultúra előretörésének köszönhető. Kényelmesek lettünk. Van televízió, van számítógép. A legtöbben úgy gondolják, hogy szellemi igényüket mindez kielégíti. Egy ember átlagosan naponta négy órát televíziózik, és mindössze 10-15 percet olvas, itt nem a számítógépes információgyűjtésre gondolok. Az arányok ilyen mértékű eltolódásának azonban lesznek következményei.
– Milyen következményekre gondol?
Az ember készen kap egy képi világot, nem kell gondolkozni, elképzelni, nem kell összefüggéseket keresni. Márpedig ezek nélkül nem tekinthető teljes értékű embernek senki. Emberi voltunkhoz hozzátartozik, hogy képesek legyünk logikai összefüggéseket felállítani, tudjunk kommunikálni írásban, szóban egyaránt. Az irodalom segít teljes értékű emberré válni. Ez az út a teljesség felé, hiszen az olvasás nem csak arról szól, hogy felütünk egy könyvet és végigolvasunk egy történetet. A könyvek tanítanak minket. Tanítanak arra, hogy lehet eligazodni a világban, miként kell konfliktusokat kezelni. A legtöbb könyv alakít élet- és világszemléletünkön. Könnyen belátható, ha bárkinek az életéből ez kimarad, szegényebb lesz a személyisége. Megragad a kizárólag materiális értékrend világában, kereskedelmi szempontból könnyen manipulálható, fogyasztói embernek.
– Mi lehetne a megoldás?
Érezhető, hogy rossz irányba mozog a világ. Czakó Gábor említette egy tévébeszélgetésben, hogy – akár tudjuk, akár nem – szinte a III. világháború folyik: a pénzdiktátum és a munka között. Ehhez már én teszem hozzá, hogy értékes életrecept és a talmiság között. Mit lehet tenni? Sokat is, keveset is. De tenni kell a gesztusoktól a mindennapi életen át a kultúra rendszeres „fogyasztásáig”. Biztos, hogy kiemelten fontos. Az embereket vissza kellene vezetni a könyvekhez, vagyis az igazi kultúrához. Ehhez persze akár segítségül hívható a modern technika valamennyi vívmánya is. A televízió, számítógép által kínált lehetőségekkel élve népszerűsíteni lehetne a nemes irodalmat, a különböző művészeteket, a kultúrát.
– Hogyan telik egy napja?
Változó. Van, hogy egész nap rohangálok, van, hogy egész nap csak ülök és szervezek, olvasok, netán írok. Azt szoktam mondani: az élet alapvetően szervezés és rangsorolás. Akármilyen zsúfoltan vagyok: írásra, olvasásra, a másik emberre és nem utolsósorban gimnazista lányomra, Helgára mindig van időm!
– Melyik kiadványára büszke?
Mindegyikre! És minden szerzőre. De ha valamit ki kellene emelnem, azok inkább a vonulatok. Költészetre ínséges időnkben nagyon sok verseskönyvet jelentettünk meg. Örülök az olaszos vonulatnak, néha viccesen Italovoxnak hívnak minket, a sok olasz témájú kötet miatt. Külön öröm a Hungarovox antológia, amelyben a végzős műfordítók és íróiskolások elfogadott vizsgamunkáját zártuk könyvfedél közé.
– Hogyan sikerül támogatást szerezni a könyvekhez?
Mindenfajta kulturális vállalkozás lavírozni próbál a vágyak és az anyagi lehetőségek között, jó, ha futja reklámra is. És persze olykor támogatót is kell szerezni. A Hungarovoxnál van olyan könyv, ami önerőből jelenik meg, és van, ami pályázati pénzből. Rendszeresen pályázunk, a Nemzeti Kulturális Alapnál, önkormányzatoknál. Szükség van erre a zsarnoki statisztikai mutatók miatt, vagyis tény, hogy Magyarországon a könyvek összességét tekintve a szépirodalom mindössze 16-18%. Nem sok.
Kaiser László
Irodalom
Ha összefutok egy írótársammal
– mesélte tollforgató barátom –
arról ejtünk szót:
ki hol publikál?
S aztán kérdésem
végtelenül egyszerű:
ha folyóirat
hová temeted
új írásodat?
Erre mondom én:
igaz
halotti csend
a művek körül
temetőben a művek
de legalább vannak
ahogy a könyvek is
s azok legalább kripták
Forrás: https://rekreator.hu/kolto-iro-kiadovezeto-beszelgetes-kaiser-laszloval/ | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
