NAPLÓK: Vezsenyi Ildikó Naplója Legutóbbi olvasó: 2026-01-14 03:01 Összes olvasás: 66872| 401. | [tulajdonos]: Mi lesz a halál után? | 2021-06-28 00:39 | 1.
Hogy miért nem a legalább általam maradásra esélyesnek tartott verseimet töltöm fel elbírálásra?
Pl. a megjelenteket? Mert azon már túl vagyok, hogy bizonyítani akarjak.
Hanem azért, mert félek, kiderül, hogy a - tudjuk -, elfogult dokk-szakmai szűrő nem tartja majd annak.
Ezért, várom, hogy véletlenül, egyszer-egyszer, egyre-egyre, legyen annyi ingerenciám, hogy semmivel sem törődve, felmerészkegjek velük a brrr...vers...vágó...hídra, vagy enyhébben fogalmazva, benevezzek a vers...selejt-ez ő-be.
Aztán, néha, ritkán, ha megteszem, nem bánom meg.
A régebbi, gyégyés, egy jó véleménnyes, javított verseimből azért nehéz
feltöltenem bármit, mert rossz lenne, ha kiderülne, hogy menetközben, az a jó vélemény is megváltozozott.
Volt már ilyen, nem egy, pfj gyégyés idejében, is. És tényleg, itt minden annyira szubjektív, s ha már pénzt nem kapnak a munkájukért a szerkesztők, legalább hadd legyenek szubjektívek. Miért? "MERT MEGTEHETIK".
De akkor én is, hadd tehessem meg, ne kelljen nekik tetszőt írnom.
Hanem olyat, ami meg akar íródni. Vagy én akarom, hogy megíródjon.Hátha lesz közte nekik tetsző is. De ez sajnos így nem igazán fog müködni, mert megsértek olyanokat is, akiket nem akarok. Mert van sok jó is a dokkon. Csak pillanatnyilag egyik sem jut az eszembe. :-(
2.
Tényleg így képzeltem el a halált kamaszkoromban, hogy fekszem holtan a koporsóban, de a tudatom tovább él.
Úgy éreztem magam, mint egy klausztrofóbiás, ha szabad tippelnem.
Nem akartam, hogy eljussak odáig. Éppen ezért, talán élni sem akartam annyira, ha ez a vég. Aztán megfeledkeztem róla, persze, de tudtam még akkor valamit, amit nem tudhattam volna. Csak később olvastam. Például arról, hogy az ateizmus az egyiptomi létünk mumifikálási szokásainak a következménye. Majd előkeresem ezt az olvasmányt.
S hogy a szellem, az Én, a lélek, örök. Stb., stb.
Nem tudom igaz-e, de olyan igazszerűen hangzik, nekem.
| |
| 400. | [tulajdonos]: DOKK-WC | 2021-06-27 20:17 | Ha emelgetjük a buditetőt, büdös lesz, de ha megtelt, nincs mese, ki kell üríteni.
És nagyon úgy néz ki, hogy megtelt.
| |
| 399. | [tulajdonos]: A jegyzeteimből,többmintegyéve | 2021-06-26 15:24 | Még csak csütörtök van, és én már elolvastam a következőt, az 5. Leckét, az analítikus elméről.
+ nem halasztottam az utolsó pillanatra a mosogatást.
+ megtettem dolgokat, nem csak a számítógép előtt ültem, igaz, írni nem sokat írtam
- kapáltam, többször
Még, vagy inkább újra, volt A.
A világhír mint cél homályban, de tudatosan nincs feladva.
A két hónap önkéntes lakásfogság, bizony legyengízett.
A 2. nem kellett volna. Ha teljes egészében Istenre bírnék hagyatkozni, biztosan minden másképp lenne. Szeretném kegyelmét.
-
| |
| 397. | [tulajdonos]: Ez is egy test | 2021-06-19 22:07 | Lista, egy nagyon elfoglalt barátnőhöz: Pető Icához
Bojlert kikapcsolni.
Kukát kitenni.
A másikra cserélni.
(Van benne zsák.)
Két zacskó száraz
macskaeledelt venni
feltölteni az adagolót.
A kiló folyós méz az asztalon.
Ott a tejeskanna is.
Szedjél a szőlőből,
szedd az almát, a diót, a földről.
Csöpögjön a hordóból víz a méheknek.
A kismacskákat, a süldőt
ne engedd leromlani.
A tyúk ne egyen húst,
kutya-macska kaját.
Zárd vissza a kertkaput.
A bicajt a cukrosba tolnád?
Barátnők legkedvesebbike.
Nem leszek hálátlan.
A bojlert kikapcsold.
---
Utóirat:
............tegyél
..............zománcos
..................vödörbe
.....................minden nap
..........................egy kis
............................szépirodalmi
..............................esztétikumot
Hadd érjen össze.
Ha visszamegyek, majd
eldöntöm, mi legyen vele.
Kiöntöm-e a kötött,
kis termőképességű,
szikesedésre hajlamos,
erősen vízjárta,
öntés és réti talajra,
vagy feladom az yrodalmy
khá non-ghurukhnak,
mint a szervát, hadd
csapják le.
Kapcsold ki a bojlert.
Szeleld ki a pelyvát.
Budaörs, 2018.09.24 1:01
| |
| 396. | [tulajdonos]: eszembejutottmennyitmutatottaz | 2021-06-06 12:40 | óra
déli 12 lett volna pár perc múlva.
Sietett, készültünk valahová.
Vezsenyi Ildikó 2 napja (nem jelentkezett)
Mint leláncolt Prométheusz teste,
úgy vonaglik vérző szíve,
s könnyek árja hull arcára." (1961-2.)
Fél évszázad, ha eltelt,
s elszabadult onnan,
ahova láncai kötözték.
A tehetetlenség láncai.
Vezsenyi Ildikó
soha nem gyűlölt még
akkor sem, mikor az anyja halálát kívánta.
Akkor sem, mikor ellenállt a rúgásoknak.
Azt nem mondja el, kinek a lába.
"Ha még egyszer belém rúgsz, eltöröm a lábad!"
"Ha még egyszer ellent mondasz megöllek!"
"Bocsásd meg, bocsásd meg nekem, hogy gyenge vagy a hazugságra!"
Kiderült legalább, mit tud
kiváltani. Milyen a harag,
milyen a test? 83 évig élt.
Nekem dolgom volt vele.
Ki kellett szabadítanom a palackjából.
Egyszer megtörtént,
többé soha nem kellett megtörténnie.
Kibukott az igazság,
amivel szembesültünk,
előbb, mint a szeretettel.
Máskor, mással, a szeretet bukott ki, mint szemből a könny.
Mondd, Te mennyire lettél szerethető, hogy túlélted a gyermekkorod?
| |
| 395. | [tulajdonos]: Írok és olvasok, örvendjetek! | 2021-06-05 18:50 | Már megint abba akarom hagyni az írást.
Évának elküldtem kettőt amennyit kért, plusz ráadásnak egy harmadikat.
1. A Méheket, ami az Irodalomismeretben jelent meg, anno, és Leának kellett elküldenem, találomra. Tizedmagával küldtem. Ő választotta ki az Öregszel cíművel együtt.
2. A Temetőtündért, amit prózából átírtam szabad vers formába.
3. És az Egy fekete születését, ami elismerten jó lett, s a gyében találtam rá ma, megint, mikor a dokkról szóló verset kerestem, ami szintén többeknek tetszett.
A két utóbbi a Napvilágon is fenn van.
A gyében megjelenés, biztosan nem publikálás.
A Napvilág meg nem jegyzett irodalmi berkekben. Úgyhogy, az sem. Itt, most, eldöntöttem.
Nuvellán bajlódtam egy naplóbejegyzéssel.
Többször nekiugrottam, de a címen kívül, amibe hiba csúszott, semmi nem rögzült.
Azt meg kijavítani nem tudtam. Úgyhogy elvesztettem amit 300 karakterben összeszedtem, s a címkéknek szántak is odalettek.
Bosszantó, de a legbosszantóbb az, hogy a Napvilágon a bejegyzésemben rengeteg hibát találtam. S hogy javítva beküldjem, arra nem maradt idő, mert kilökött a rendszer.
Gyakran előfordul. Legtöbbször akkor, mikor túl sokat időzöm valamivel.
A két kudarc annyira leszívta az energiámat, hogy olvasással töltekezem. Talán egy éve is van, hogy a fodrászomtól elfogadtam kölcsönbe az A lány a vonatont.
A Nincs helyed a temetőben című könyv ujraolvasását a 43. oldaltól csak a neten tudnám folytattni.
Félretettem fájó szívvel. Ha érezhet valaki szerelmet könyv iránt, akkor én azt érzek iránta.
Várom a hazautazást, hogy folytathassam. | |
| 394. | [tulajdonos]: Viszlát, holnap! | 2021-05-31 14:40 | Elköszönök, hogy ma már ne nézzek vissza.
A legjobbakat mindenkinek!
Teljes, tiszta szívemből kívánom.
Ha, valaki kételkedne. | |
| 393. | [tulajdonos]: Haldokló madár éneke | [tulajdonos]: De, előbb, hadd válaszoljak | 2021-05-31 14:32 | Egyet feltettem az új versek közé, pedig nem volt egészen új.
de már egy súly leszakadt rólam.
Az átkokról: Egy tiszta embernek nem lehet ártani.
*
Te hogyan képzeled el a halálodat?
A halálban nincs semmi titok.
Születésünknél fogva gyakoroljuk.
A fájdalomtól,
a vele járó testi szenvedéstől félek.
És azt hiszem, azonnal fogom tudni:
Ez már az!
Nem lesz időm félni,
mert minden pillanatomat leköti majd
a haldoklás maga.
Azt nem lehet immel-ámmal csinálni,
mint a többi nem szeretem dolgot.
Semmi esetre sem szeretném,
ha megváltás lenne.
Kényszerkilakoltatásnak képzelem el.
Dulakodásnak.
A végsőkig valónak.
Mikor a lélek nem tudja,
neki nem lehet vége,
nem halandó,
s mégis élni akar,
mint test,
mert nem tudja
hogy Ő, Maga.
Nem a teste.
Nem tudja, hogy mást se tud,
mint élni.
Mert a lélek élet,
és az élet
soha nem hal meg.
De néha ,
nem bírja elengedni a testet.
Ekkor a test kilöki magából.
Ezt hívják kényszer-exteriorizációnak.
Tudom.
Mert van sima is.
Te, hogyan képzeled el a halálodat?
| |
| 392. | [tulajdonos]: De, előbb, hadd válaszoljak | 2021-05-30 13:26 | Érdekes, kedves Tamás!
Az utóbbi időben egyre többet gondoltam arra, hogyan lehetne a képek és hangok mellett, illatokat rögzíteni. De, csak a Parfüm című film jutott eszembe, és felvetődött, hogy tényleg meg kell hozzá ölnöm az illat forrását? De hiszen a képhez, hanghoz sem kell.
Hogyan írhatnám le úgy az orgona illatát, hogy aki elolvassa, az orrával érezze azt az illatot, amit én?
Én ezen gondolkodom most. Nyilván, a nyelvvel tudom arra késztetni, hogy egy orgonaillat emléket felidézzen. De ha éppen a haldokló édesanyját ápolta amikor az orgona virágzott, vagy éppen szerelmes volt abban az időben, ugyanaz lesz-e a felidézett illat árnyalata? Mitől függ, hogy melyikre gondol? Csak sejtem. És mi történik ha elzáródása van az illatemlékek felidézésében? Sejtem.
És, persze, tökéletesen értem amit ír.
Nagyon jól ismerem az olvasás gyönyörűségét.
De sajnos, mint a legtöbb dolgot, azt is szenvedéllyel csináltam.
Fiatal felnőttkoromig,
S félek, ha újra belevetném magam, ismét megszűnne körülöttem a világ.
Azt pedig nem tehetem, amíg részt kell vennem a külső dolgok "megteremtés"-ében.
A benne szerzett tapasztalataimat írom meg ezért.
Azt sem győzöm.
Egy év alatt csak a mobil noteszembe írtam 333 bejegyzést. Sok hosszú van közötte.
S ugyanazt rengetegféleképpen írom meg, hogy túl tudjak lépni rajta.
A legtöbbje nem szalonképes.
Mint pl. ez is:
... | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
