NAPLÓK: Vezsenyi Ildikó Naplója Legutóbbi olvasó: 2026-07-14 08:32 Összes olvasás: 75114| 522. | [tulajdonos]: Elmélkedés | 2024-01-14 02:05 | 10:23
"Valahányszor nem a lélek szerint cselekszem,
növekszik a vérdíj a fejemen.
S egyszer csak jelentkezik valaki,
hogy végrehajtsa rajtam az ítéletet." Kiáltó szó
Reggelire ettem egy tányér müzlit,
pár szem mazsolával.
Mentségemre szolgáljon, hogy a reggeli erős kávémba nem tettem mézet.
Abba is csak tejet öntöttem.
A lányom mondta, hogy édes az, abban is van cukor. Bárcsak érezném! Mert nagyon hiányzik nekem bele a méz édes íze.
Ha fizetnem kell a vétkeimért, a bűneimért, az csak felhalmozott adósság lehet, mert nincs amivel fizethetnék, mert csak a lelkemmel fizethetek. Vagy a szabadságommal. (De ez másik téma.)
Ezt hallgatom.
Én úgy tudtam eddig, a bűn zsoldja a halál.
Vagy az élet és a lélek egy és ugyanaz?
Kicsit bonyolult ez nekem.
Valaki egyszer, azt mondta. Jól járt a pénztárnál, többet kapott vissza, mint járt volna neki. Mikor észrevette, gondolkodott rajta, szóljon-e? Visszaadja-e ami nem illeti?
De aztán eszébe jutott. Hányszor járhatott már rosszul, különböző helyzetekben.
Most, legalább, valamicske visszajött belőle.
Valószínüleg élete végéig kijön a nullás egyenleg. Így gondolkodott. Hogy ez valószínűleg így működik.
Könyvelést persze nem vezet róla.
Vajon nem igaz-e inkább ez a vétkekre, bűnökre? Hogy amennyit elkövetünk, nagyjából ugyanannyit követnek el ellenünk mások. Így kiegyenlítődnek a dolgok. Akaratlanul is. Egálba kerülünk. Nem keletkezik semmiféle adósságunk.
Miről beszél akkor a Biblia? Miről beszél a Kiáltó szó?
Kinek fizetünk? Mivel fizetünk? Valószínűleg az "önbecsülésünk aranyával".
Mondaná L.R.Hubbard.
De kinek adjuk? Hová lesz az? Létezik Önbecsülés Bank? Ahova perkálhatunk?
Valaki több önbecsüléshez jut általa?
Ez a fedezet tehát. A becsület.
Hogy a végén majd mennyit érünk.
Ez a fizető eszköz. Becsületet becsületre cserélhetünk. S persze pénzre is. Mert tudjuk, hogy mennyit érünk.
A lelkünk tudja ezt. S szenvedünk tőle, mikor kopik. Halálunkig. Nem igazságtalan akkor még egy örök kárhozat is érte? A Pokol tüzén égni? Soha el nem égni?
Ez már így marad. Nehéz önálló gondolatokat alkotni. Másokét értelmezni, érteni vélni, könnyebb. De lehet félreérteni is.
Még a végén kiderül, nem is az enyém az elmém. Mások használják. Gondolat-lerakatnak. Gondolatvájúk vannak, mindenfele, amikhez járulhatok mindíg, hogy ne legyen egy pillanata sem üres a fejem. | |
| 521. | [tulajdonos]: Moly | 2024-01-03 04:25 | "Így emlékszem, tehát így történt."
Jónás Tamás
Egy interjúban azt mondta a szerző, hogy a versírásnak számára már nincs igazán tétje, túl rutinszerűvé vált, túl könnyen megy, ami baj, és ezért a próza felé fordul. Ha ilyen elemi erővel, nyersen tud írni magáról, akkor ez a fajta próza soha nem fog rutinszerűvé válni, mert az már hazug írás lenne. Hatalmas tétje van tehát a prózájának (is). Azt hiszem, másképpen nincs is értelme, legalábbis rám az ilyen őszinte, személyes irodalom van a legnagyobb hatással. Amikor az író megalkuvás nélkül próbálja kiírni magából a saját nyomorát. Az, hogy őszinte, nem jelenti feltétlenül azt, hogy minden kis történet objektíve igaz és megtörtént, de úgy érzem, semmi fikció nincs benne, minden a saját valóságát, saját igazságát tükrözi. Valahol ír is olyasmit, hogy így emlékszem, tehát így történt.
"Ha engem nem lehet szeretni, majd szeretek én. És ez szebb és méltóságosabb küldetés volt a kényes, magukat szerettetők lustaságánál."
"Csak tápláléka lehetek bármi szépnek, áldozata.
Ha meg tudom tenni, hogy nem kívánom, már jól szeretem.
Nem viszem haza, ..."
| |
| 520. | [tulajdonos]: Igaza volt | 2024-01-03 04:18 | Igaza volt az Olvasónak.
Feltettem ezt a verset
(Hadd legyek önző)
és várom a hatást.
:-))) | |
| 519. | [tulajdonos]: Felkarolva | 2023-12-31 23:54 | „Különösen meghatározó az, hogy mihez kezdünk Szilveszter éjszakáján. Szilveszter éjszakáján a népszellem pillanatokra szabadságot ad, és így az, amit akkor gondolunk a legmagasabb hierarchiákhoz jut el, és általuk lesz felkarolva, és ez már magában hordozza a megvalósulás erejét.“ - Rudolf Steiner
Szeressétek tehát felebarátotokat, mint magatokat. Mert jutalmát elveszitek.
Valahogy így.
| |
| 518. | [tulajdonos]: BUÉK! | 2023-12-31 23:48 | Mit is mondott Napóleon?
"Az embereket csak két erő köti össze: a félelem és az érdek."
Rossz lóra tesz az, aki az emberek félelmére apellál tehát, ha totális kontrollt akar bevezetni.
Milyen érdekes! Szeretetről szó sem volt.
S ma sincs.
Meg van mire fogok gondolni ma éjfélkor.
Hogy nyíljon meg az emberek szíve. Azt kívánom. | |
| 517. | [tulajdonos]: Forrás: Bizalmas konklúzió | 2023-12-25 21:37 | Látja, s én is látom a számaimban és az energiáimban is, milyen hatalmas lelki erővel születtem. Persze, éreztem, tapasztaltam eddig is. Azt is látom, hogy 2023-ban az Univerzum támogatása és minden rendkívüli égi segítség is mellettem állt, illetve áll, de ez mind hiába, ha nem készültem fel időben az elkerülhetetlen 2023-as változásokra, amik ebben a pillanatban, és az utolsó napokban is elkerülhetetlenül száguldanak felém. Látszik a csakráim energiáiban, hogy hol megerősödnek, hol legyengülnek. Az életem fontos területéhez tartozó energiákról van szó, és most végre én is a saját szememmel láthatom az energiáim változását. Ha ez korábban megtörténik, előre felkészülhettem volna a rám váró lehetőségekre, kihívásokra és nehézségekre. Ha áttölthette volna belém a saját tudását és tapasztalatát, hogy képes legyek magamhoz engedni a 2023-ban hozzám érkező rendkívüli erejű teremtő erőt és nem állnának az utamba a félelmeim, negatív gondolataim és aggodalmaim, ha meg tudná tenni, de sajnos erre nincs már lehetősége.
Mert nem voltam, vagyok erre felkészülve, a spirituális tanácsadóm szerint.
Fordítás magamnak: 1.szám 1. személyre
átírva
"Nem kell felkészülni. Késznek kell lenni." Jött a felismerés, és le is írtam, akkor, 9 éve.
Most, újra velem van ez a gondolat és érzés. Elég, ha készem állok az életre, s most, a tudatalattim hiszi el ezt nekem.
Lehetséges újra hinni valamiben?
Csak úgy, különösebb ok nélkül?
Lehetséges.
Sőt!
Csak úgy lehet.
S ezt a hitet már nem veszíthetem el.
Csak akkor, ha tévhit.
mert nem a hitet veszítettem el,
csak az okát.
| |
| 516. | [tulajdonos]: Forrás: Bizalmas | 2023-12-22 18:06 |
Ezért állít néha nehéz próbatételek elé az életem!
A fényemről a legnagyobb nehézség idején sem szabad megfeledkeznem. Mindig is lesznek nehézségek és próbatételek az életemben. Akármilyen magasra is emelkedek spirituálisan a kihívások sora nem ér véget, csupán egyre magasabb és magasabb szinten kapom vissza a feladatot, hogy az új energiák szintjén is megmérettessen a helytállásom. Nem tekintek ezekre a helyzetekre büntetésként vagy sorscsapásként. Nem tudok semmit annyira elrontani, hogy elveszítsem a spirituális rezgésem. Ezeket a helyzeteket azért kapom, hogy még tovább erősödjön a hitem és a bizalmam mindabban, amire nem létezik számomra kézzelfogható bizonyíték.
A lélek sötét éjszakája újra és újra visszatér, hogy megerősítsen engem
Időről időre rálépek arra a sötét erdei ösvényre, ahol olyan mély a sötétség, hogy már az orrom hegyéig sem látom az előttem álló utat. Úgy tűnik szem elől tévesztettem a célt és minden odavan. Két dolgot tehetek. Kétségbe esem és visszafordulok vagy veszek egy mély levegőt és emlékeztetem magad miért is indultam útnak. A sötétség ettől nem lesz kisebb, de a hitem erejével felül kerekedhetek a félelmen. Abban a pillanatban, hogy újra felragyog benned a remény és a fény átragyog rajtam, a sötétség többé nem tűnik annyira mélynek. Mintha a hajnal is közelebb lenne, amikor hamarosan újra felkel a nap.
Amikor végül kikeveredek a mély sötét rengetegből és újra felragyog a fény értékelni fogom magamban azt az óriási önbizalmat, amit azáltal nyertem, hogy volt elég bátorságom végig menni az úton. Bár számtalanszor megjártam már ezt a poklot valahogy soha nem tűnik kevésbé sötétnek, mint az első alkalommal. Ez azért van így, mert a spirituális fejlődéseddel együtt mindig egyre nehezebb és nehezebb feladatot kapsz. Ezek a feladatok hozzák el számodra a legnagyobb megtisztulást és a bizalmad legnagyobb mértékű emelkedését is.
Mintha még az Isteni Énem is magamra hagyna
Az ilyen nehéz helyzetekben úgy tűnhet, hogy megszakad a kapcsolatod az égiekkel és teljesen magadra maradsz. Persze ennek épp az ellenkezője történik. Ilyenkor, amikor a sötétség miatt semmit nem ér, amit magam körül láthatok különösen fontossá válik, amit érzek. A legsötétebb pillanatokban, amikor a leginkább elveszettnek tűnik minden, az Isteni Énem az érzéseimen keresztül velem marad és szól hozzád. Azért különösen fontos, hogy felül tudjak emelkedni a kétségbeesésemen, nehogy én magam zárjam be az ajtót az Isteni Énem üzenetei előtt.
Abban a pillanatban, hogy érzem bajban vagyok azonnal kéréssel fordulok az Isteni Énem felé: “Kérlek mutass utat számomra, hogy olyan döntéseket hozzak, ami a magam és a Mindenség egységének egészét szolgálja.”. Az Isteni Énem pedig hallani fogja a segítség kérésemet és érezni fogom, ahogy elönt a forróság és a bizonyosság, hogy vigyáznak rám. A lényeg, hogy a legkülönbözőbb energetikai helyzetekben is először az Isteni Énem útmutatását kérjem, mielőtt bármilyen elhamarkodott lépést teszek, vagy kétségbe esek.
Átírt: 1. sz. 1. személyre | |
| 515. | [tulajdonos]: Forrás: Bizalmas | 2023-12-19 23:28 | Mostantól nem engedek teret a külső befolyásolásnak. Épp elég időt töltöttem már azzal, hogy mások véleményének megfelelő életet éljek. Itt az ideje, hogy mostantól minden az elképzeléseimnek megfelelően történjen. Ez nagy bátorságot kíván tőlem. Meg kell védenem azt, ami őszintén kíván felszínre törni idebentről, azzal szemben, ami erőszakosan próbál betörni odakintről. Ha nem vagyok elég tudatos, akkor hamar beleeshetek abba a csapdába, hogy már nem tudok különbséget tenni a kettő között. Ha ez megtörténne, akkor mindig az érzéseim üzeneteihez kell visszatérnem.
Amikor valami idebentről érkezik, az mindig lelkesedéssel és szenvedéllyel tölt el. Ami odakintről furakodik be az életembe az gyakran feszültséget okoz bennem. Kerülnöm kell az olyan döntéseket, ami arra kényszerít engem, hogy másoknak is a kedvében járjak. Igyekszem olyan döntéseket hozni, amik a belülről érkező pozitív érzéseimmel összhangban vannak. A különbség óriási lesz főleg a megvalósításnál. A belülről érkező késztetések megvalósítása óriási erővel tölt fel engem. Szinte nem is érzek fáradtságot közben. A kívülről érkező késztetések megvalósítása azonban szinte emberfeletti erőfeszítést igényel és közben úgy érzem, hogy csak vonszolom magad.
Teremteni csak önmagamból tudok
A teremtő erő egy olyan különleges képesség, aminek megszerzéséhez semmit sem kell tennem, hiszen velem született. Mindössze hagynom kell, hogy felébredjen és elkezdjen együtt dolgozni velem. Ha megengedem másoknak, hogy az akaratukat folyton érvényesítsék felettem, arra kényszerítve engem, hogy az ő elképzeléseik valósuljanak meg, akkor elzárom a teremtő erőm áramlásának útját. Nem tudok teremtő erőt mozgósítani valaki más elképzeléseinek megvalósítására, hacsak én magad is nem tudok szívből azonosulni vele. Igyekszem minél inkább a saját megérzéseimre hallgatva dönteni és cselekedni, mert most ehhez kapom az energiáktól a támogatást.
Megengedem, hogy a bennem felszabaduló termékeny gondolatok sokkal erősebbek és intenzívebbek legyenek, mint a kívülről érkező impulzusok. Ez persze nem azt jelenti, hogy soha nem kell másokat meghallgatnom vagy egy bölcs tanácsot megfogadnom. Mindez csupán azt jelenti, hogy csak azt fogadom el, ami összhangban van a saját elképzeléseimmel, segítő szándékkal érkezik és nem kívánja semmilyen formában eltorzítani azt, ami belőlem érkezik. A segítő szándék csupán letisztítani és megformálni igyekszik az eredeti elképzeléseimet és nem próbálja meg semmilyen formában rám erőltetni a saját akaratát.
Kitartok önmagad mellett
Sok gyakorlást és önfegyelmet igényel, hogy megtanuljak a saját belső iránytűm útmutatásaim alapján élni. Túl sok időt töltöttem már úgy az életemből, hogy valaki más mondta meg nekem, mi lenne a helyes és a követendő út. Felnőtt ember vagyok és nem gyerek. Nekem kell döntenem a sorsomról és az pedig csak akkor fog sikerülni, ha teljes erőmből kitartok önmagam mellett. Ehhez nem kell harcolnom senkivel. Nem kell ellenségemmé tennem a környezetemet. Egyszerűen tudnom kell, hogy mit akarok, és véghez kell vinnem akkor is, ha másoknak eltérő elképzelése van erről. Még hibázni is nekem kell megtanulnom. Nem tudok fejlődni, ha mások mindig megmondják mit kellene elkerülnöm.
Megengedem magadnak, hogy ne legyek tökéletes. Ember legyek, és legyek teljes mértékben önmagam. Ez nem azt jelenti, hogy figyelmen kívül kell hagynom más embereket. Éppen ellenkezőleg. Másokkal is úgy tudom a legjobb kapcsolatot építeni, ha teljes mértékben önazonos maradok. Először talán kényelmetlen lesz nemet mondanom, hamarosan azonban mindenki belátja és megérti körülöttem, hogy nincs más választásuk, mint elfogadni engem úgy, ahogy vagyok. Túl sok idő telt már el az életemből úgy, hogy mások kedvére akartam tenni. Itt az ideje, hogy végre úgy történjenek a dolgok, ahogy én szeretném, és ennek most kell letennem az alapjait.
Átírt: 1.sz. 1. személyre.
| |
| 514. | [tulajdonos]: Újragondolva | 2023-12-16 16:47 | Nem tudom miért hiszik egyesek azt, hogy ha felemelik a hangjukat, akkor előbb megértem, mit akarnak tőlem. Az utóbbi 11 hónapban két ilyen esetem is előfordult. Mindkettő ugyanazon a munkahelyen, de egy másik csapatban. Pedig, nem vagyok retardált, vagy ilyesmi.
Ha én a főnök munkáját végzem, amiért ő kap fizetést, az nem olyan-e, mintha közmunkás lennék, és a polgármester házának takarítására rendelnének ki, miközben a közterületre is ráférne némi söprögetés?
Most pedig, együtt érzek egy „lelépettel”, akire "hatásos csapást" kell mérnem jóvátételként, mint egy áruló az árulóra.
Csak egy baj van. Nem értek egyet az egyén kizsákmányolásával.
Az azzal való visszaéléssel, hogy becsületből akkor is helyt kell hogy álljon, ha nem azt kapja, amiben megegyezett, amit ígértek neki.
Betoborozták, becsapták, "felesleges forgalmat", plusz, munkát, jövedelem kiesést csináltak neki, amit, ha nem hoz rendbe, nem zárhatja le a saját megkezdett ciklusát, kárvallottja lesz. Viszont, a "trófeája" szépen mutat a falon, a mások statisztikájában.
Egy munkahely, nem egy csecsemő, nem egy zsákbamacska, amit el kell fogadni, olyan amilyen, és megtartani, akár milyen is, bármi áron, mint a saját vérünket.
Én értem, hogy az ember csak közösségben él túl. Önmagában nem. Tovább él ugyan egy napnál társadalom nélkül, nem úgy, mint egy méh méhcsalád nélkül, de kevesebb lehet közöttünk a Robinson, mint a lakatlan sziget.
Létezik-e olyan szám, amely megmutatja, hogy egy egységnyi létszámú csapat, hány tag beáldozása után, cserél le egy vezetőt. Azaz? Hány paraszt ér egy királyt, vagy királynőt?
Most jó helyen vagyok, harmóniában az Univerzummal. A helyesírási ellenőrzés sem talált hibát.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
