| KIEMELT AJÁNLATUNK |  |
| Új maradandokkok |  |
| FRISS FÓRUMOK | |
| FRISS NAPLÓK | |
| VERSKERESő |  |
| SZERZőKERESő | |
| FÓRUMKERESő | |
|
NAPLÓK: Nagyító Előszoba Ajánlatok Legutóbbi olvasó: 2024-11-23 13:27 Összes olvasás: 7516Olvasói hozzászólások nélkül| 7. | vajdics: itt-is-ott-is-amott-is | 2020-10-10 23:29 | Talán a legfőbb kedvencem Bátaitól. Abból gondolom, hogy emlékeztem a címére. Így egyenesen ezt kerestem ki:
Bátai Tibor
Szálanként
Tekinteted öröknyarát, tüzét.
Didergésekből vissza: melegedni.
Arcodat — egyedül lehetséges
arcát a szerelemnek.
A fészekrakás nem múló izgalmát.
Szálanként tapasztani hozzád életem.
Közeledből tovább a közeledbe.
Egyetlen belakott földnyelvről
annyi év után is felfedezetlen,
egésznyi kontinensre.
Indulok felderíteni égtájaidat.
Szálanként tapasztani hozzám életed.
Csaknem megtelt e sorokkal,
a papír mégis szűz előttem. Megíratlan,
miként fogjuk egymásban újra
megtalálni érintetlenségünk,
és – nem számít, törvényt betöltve vagy bontva – naponta
szálanként összetapasztani életünk.
https://dokk.hu/versek/olvas.php?id=30882 | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 6. | vajdics: tényleg | 2020-10-08 16:37 | Igen, 2018.07. 23-án lett feltéve. 13 nappal azután, hogy az Árnyékszerkesztőség-ben nagyításra ajánlottam. Hárman szóltak hozzá. Én nem. Valószínűleg nem jártam azokban a napokban a DOKK-ra.
Köszönöm, Furim!
A. | |
Olvasói hozzászólások nélkülOlvasói hozzászólások nélkül| 4. | Francesco de Orellan: Vajdics Anikó ajánlata | 2020-10-07 18:58 | Áthozom Vajdics Anikó ajánlatát is:
Forrás Árnyékszerkesztőség napló 9es bejegyzés, Vajdics Anikó az árnyékból a fénybe 2018.07.10. 14:41
Én pl. ezt a verset sokadjára olvasom újra. Csodálkozom, hogy senki nem lájkolta eddig (rajtam kívül). A lájkhiány még csak-csak. De olvasták-e elegen? Volt-e Nagyítóban?
És ami a verset illeti: "Tudod mit dajkálok/ a térdemen? A narancssárga zoknidat." Engem ezzel fogott meg.
Bártfai Attila Márk: Rengető
Tenyerembe bámulok. Üresnek találom.
Eltűnt belőle a kicsi kéz. Könnyű volt,
mint madárban a csont. Más "kicsikéz"
téged, Barátom. Tudod mit dajkálok
a térdemen? A narancssárga zoknidat.
Idegen lettem, minden képen. Ideges,
mogorva ember. Ki is szúrták arcomat.
Magamat sajnálom? Téged? Anyádat?
Zsolozsmázza pár hülye, hogy vívjam
derekasan a harcomat; majd meglátom!
Mégis mit? A bordairlányt, ahogy kádba
szar? Vagy atyját a sánta jószágot, a bősz,
katolikus mágust, ki üldöz minden jóságot?
A vietnami ficsúrt, a nevetségesre kigyúrt
ázsiait? Az hagyott rám. Téged, Barátom!
Szóval én szeretlek. Tettekkel is vigyáztalak,
amíg hagyták. Emlékszel a két adag mesére?
Egy békésre a papa kedvéért, és az ízlésed
szerint valóra, a jó véresre? Most magamnak
dumálom. A fal felé fordulok. Tele képekkel.
Üres arcommal magyarázom üres arcomnak
A két történetet. Az életről az egyiket, a másikat
a halálról. Képzelheted milyen idiótán röhögök
magamon. Tényleg kaparom kínomban a falat.
Egy~két hónap, és az éjszaka alatt tanyázom.
Álmodj szépeket, Picurka Macurka! | |
Olvasói hozzászólások nélkülOlvasói hozzászólások nélkül| 2. | Francesco de Orellan: Wesztl Miklós javaslata | 2020-10-07 18:43 | Áthozom ide Wesztl Miklós javaslatát hogy el ne vesszen:
Forrás: Árnyékszerkesztőség napló 12+1es bejegyzés: Wesztl Miklós ajánlat 2020.10.06 21:50
Helló. Egy nagy kedvencemre találtam itt a dokkon. Ezt ajánlanám.
/úgy értelmeztem a kiírást, hogy a teljes szöveget is ide kell illeszteni, nemcsak a szerzőt és a címet/
Jó így?
Tóth Krisztina
A Minotaurusz álma
Ismerős vagy nekem, mint levetett kesztyűnek a mozdulat.
Ahogy üresen is megállnak ujjai az asztalon.
Dobolsz bennem, mint kongó testben a figyelő tudat.
Hogy nem, egyáltalán, vagy hirtelen mégiscsak és nagyon.
Ismerős vagy pedig, mint lepkének az esti lámpaláz.
Vagy csonkolt akácnak üres járdán a lombzaj.
Körkörös alagút, szem-száj nélküli ház.
Honnan is kezdjem el. Tudnád folytatni onnan?
Volt egyszer, hol nem volt, volt a gyerekkor senkiföldje.
Telekiabált kert bokrai közt az úttalan éjszaka.
Később az álom is, csöndes, hókásás senkiföldje.
Az állandó telek fagyó, fölengedő, lehulló, összeálló évszaka.
Figyelj. Amit most elmesélek, kezdettől benned is kész.
Hosszú és járhatatlan is, mert így lett kitalálva.
Ne szakíts félbe majd, mint levetett kesztyűben lebegő kéz.
Kanyargós lesz, sötét, mint a Minotaurusz álma.
| |
| 1. | [tulajdonos]: Nyitás | 2020-10-07 18:30 | Ebben a Naplóban gyűjtjük a Nagyítóba szánt versekre az ajánlásokat és támogató szavazatokat.
Az ajánlás tartalmazza a vershez mutató linket vagy a vers szövegét, a támogató szavazathoz elég a szerző+ a vers címe.
Ugyanitt jelezhetik a szerzők ha nem akarnak kinagyítódni.
Minden indoklás/vita/ötletelés a másik naplóban történjen.
Üdvözlettel
Francesco de Orellana a.k.a Székely Ferenc a.k.a A Lusta Pig | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
|
