NAPLÓK: Nagyító Előszoba Ajánlatok Legutóbbi olvasó: 2026-08-04 04:28 Összes olvasás: 11498Olvasói hozzászólások nélkül| 12. | furim: re | vajdics: kérés | 2020-10-31 23:17 | | Olyat én nem tudok, csak annyi jelenik meg, hogy már be lett sorolva.2015.11.19-én lett elbírálva. Ez után lehetett valamikor feltéve. Zoltán biztosan meg tudja mondani neked, kb. mikor. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 11. | vajdics: kérés | 2020-10-31 23:05 | Ha nem nagy kérés, Furim, ide másolnád a nagyítós linkjét? Én nem tudom, hogyan kell előkeresni, csak az egészet átnyálazva tudnám. Érdekelnek a hozzászólások. Már csak azért is, mert egyetlen lájkot nem látok a vers alatt az enyémen kívül.
Előre is köszönöm. A. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 10. | furim: re | vajdics: ajánlat | 2020-10-31 22:30 | | Ez a vers már volt a Nagyítóban. És Szokolay Zoltán egy másik verse nem túl régen. | |
Olvasói hozzászólások nélkülOlvasói hozzászólások nélkül| 8. | vajdics: ajánlat | 2020-10-31 21:46 | Ha még nem volt Nagyító-ban, ajánlom Szokolay Zoltán Kivételes találkozások című versét.
Vajdics Anikó | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 7. | vajdics: itt-is-ott-is-amott-is | 2020-10-10 23:29 | Talán a legfőbb kedvencem Bátaitól. Abból gondolom, hogy emlékeztem a címére. Így egyenesen ezt kerestem ki:
Bátai Tibor
Szálanként
Tekinteted öröknyarát, tüzét.
Didergésekből vissza: melegedni.
Arcodat — egyedül lehetséges
arcát a szerelemnek.
A fészekrakás nem múló izgalmát.
Szálanként tapasztani hozzád életem.
Közeledből tovább a közeledbe.
Egyetlen belakott földnyelvről
annyi év után is felfedezetlen,
egésznyi kontinensre.
Indulok felderíteni égtájaidat.
Szálanként tapasztani hozzám életed.
Csaknem megtelt e sorokkal,
a papír mégis szűz előttem. Megíratlan,
miként fogjuk egymásban újra
megtalálni érintetlenségünk,
és – nem számít, törvényt betöltve vagy bontva – naponta
szálanként összetapasztani életünk.
https://dokk.hu/versek/olvas.php?id=30882 | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 6. | vajdics: tényleg | 2020-10-08 16:37 | Igen, 2018.07. 23-án lett feltéve. 13 nappal azután, hogy az Árnyékszerkesztőség-ben nagyításra ajánlottam. Hárman szóltak hozzá. Én nem. Valószínűleg nem jártam azokban a napokban a DOKK-ra.
Köszönöm, Furim!
A. | |
Olvasói hozzászólások nélkülOlvasói hozzászólások nélkül| 4. | Francesco de Orellan: Vajdics Anikó ajánlata | 2020-10-07 18:58 | Áthozom Vajdics Anikó ajánlatát is:
Forrás Árnyékszerkesztőség napló 9es bejegyzés, Vajdics Anikó az árnyékból a fénybe 2018.07.10. 14:41
Én pl. ezt a verset sokadjára olvasom újra. Csodálkozom, hogy senki nem lájkolta eddig (rajtam kívül). A lájkhiány még csak-csak. De olvasták-e elegen? Volt-e Nagyítóban?
És ami a verset illeti: "Tudod mit dajkálok/ a térdemen? A narancssárga zoknidat." Engem ezzel fogott meg.
Bártfai Attila Márk: Rengető
Tenyerembe bámulok. Üresnek találom.
Eltűnt belőle a kicsi kéz. Könnyű volt,
mint madárban a csont. Más "kicsikéz"
téged, Barátom. Tudod mit dajkálok
a térdemen? A narancssárga zoknidat.
Idegen lettem, minden képen. Ideges,
mogorva ember. Ki is szúrták arcomat.
Magamat sajnálom? Téged? Anyádat?
Zsolozsmázza pár hülye, hogy vívjam
derekasan a harcomat; majd meglátom!
Mégis mit? A bordairlányt, ahogy kádba
szar? Vagy atyját a sánta jószágot, a bősz,
katolikus mágust, ki üldöz minden jóságot?
A vietnami ficsúrt, a nevetségesre kigyúrt
ázsiait? Az hagyott rám. Téged, Barátom!
Szóval én szeretlek. Tettekkel is vigyáztalak,
amíg hagyták. Emlékszel a két adag mesére?
Egy békésre a papa kedvéért, és az ízlésed
szerint valóra, a jó véresre? Most magamnak
dumálom. A fal felé fordulok. Tele képekkel.
Üres arcommal magyarázom üres arcomnak
A két történetet. Az életről az egyiket, a másikat
a halálról. Képzelheted milyen idiótán röhögök
magamon. Tényleg kaparom kínomban a falat.
Egy~két hónap, és az éjszaka alatt tanyázom.
Álmodj szépeket, Picurka Macurka! | |
Olvasói hozzászólások nélkül
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
