NAPLÓK: Mátyus Attila
Legutóbbi olvasó: 2025-09-10 06:24 Összes olvasás: 30465Olvasói hozzászólások nélkülOlvasói hozzászólások nélkül| 14. | karaffagye: Attila! | 2007-02-09 17:43 |
| Azért ezzel vitatkoznék. Hol van akkor a zene, a népzene, a festészet, szobrászat, a művészetek? Nem hiszek a vers egyedülvalóságában. A világ bonyolultabb. Üdv, karaffagyé |
|
| 13. | [tulajdonos]: re:re | FűM: re | 2007-02-09 09:25 |
| A szerepünket nem mi választjuk. A mi lehetőségünk „csak” annyi, hogy vállaljuk vagy sem. Én úgy döntöttem igen, de nem a megváltóét, mert az már foglalt 2000 éve, de a költészet prófétája bárki lehet, aki elfogadja azt, hogy a Vers az utolsó szakralitás ebben a világban. |
|
Olvasói hozzászólások nélkül| 12. | FűM: re | [tulajdonos]: re | 2007-02-08 21:29 |
| Csak a világmegváltó szerepből kellene kilépned. És akkor már majdnem nyert ügyed lenne. |
|
| 11. | [tulajdonos]: re | FűM: re | 2007-02-08 19:13 |
feladni...?
hiszek a Versben a Költészetben...és magamban is...csak néha tele van a hócipőm...
(tudom ki kell rázni...és felvenni újra...nem másokért, hanem önmagamért...mert nem tudok már nem írni...de a feladatom csak ennyi...a publikálást csinálja más...én befejeztem...) |
|
Olvasói hozzászólások nélkül| 10. | FűM: re | [tulajdonos]: miért? | 2007-02-08 17:37 |
| Két alapszabály: Ha nem benned van a hiba, akkor is magadban kell keresni, és ha benned van, akkor sem szabad feladni. |
|
| 9. | [tulajdonos]: miért? | 2007-02-08 14:54 |
Hm...vajon hányan olvassák majd el ezt itt...?
Na mindegy...
Jó négy éve kezdtem ismét verset írni...és azt hiszem mára megfogalmazódott bennem a konkluzió...teljesen fölösleges...mert kis hazánkban az aki nincs benne a "brancsban" nem az ELTE irodalom szakán végzet...és ráadásul még olyan műveket is farigcsál melyekben van érzelem...és ezt nem is szégyenli...az jobb ha csak az asztalfiók mélyére süllyeszti műveit...
|
|
| 7. | [tulajdonos]: egy vers | 2006-09-02 16:04 |
tegnap olvastam egy verset...
Börzsönyi Erika:
Lázadás
Az ember egy napon
arra ébred, hogy
fellázad benne
az önérzet.
Azt hiszem most valami hasonlóra várok.... |
|
| 6. | [tulajdonos]: Tiszavirágnak | 2006-07-15 15:20 |
ez egy vers a múltból...akkor még talán tudtam volna írni...
Úgy kínoz…
Úgy kínoz, hiteget engemet
millió érzés.
Szívemben perzsel a végtelen
jéghideg tüze.
Nézem a kérészek gondtalan
rövidke röptét.
S lelkemben érzem az időtlen
idők homályát.
(1983)
...mindenre emlékezhetek és mindenkire...
még azokra is akik elöttem éltek...
de akarok-e emlékezni, valamire egyáltalán...?
talán egy mosolyra...egy szóra, érintésre...
de ennyi pont elég...
többet úgysem adhat ezer évnyi lét sem... |
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
