NAPLÓK: Maxim Lloyd Rebis Legutóbbi olvasó: 2026-03-12 08:11 Összes olvasás: 4745| 29. | [tulajdonos]: huszonegyedik bejegyzés | 2025-11-03 19:42 | 21.-
Rusnyaságunk foglalta. Nem a politikai-, gazdasági-, kulturális-, spirituális- hatalom korrumpálja napjaink emberét, hanem a saját nárcizmusa. Szinte mindegyiket: politikai-, gazdasági-, kulturális-, spirituális- identitásától, státuszától, kontextusától függetlenül. Az első alku, mutyi, panama mindenkor belső. Valójában ez az a bizonyos gerenda mindünk szemében, ami helyett mások mentális látószervében matatunk szálka-ügyben. A jelen ősbűne ismételten és ismételten így monologizál vita közben: "Na, ne! Azért a másik, mégis kicsit rosszabb mint én, maradjunk ennyiben! És kötelességem ellene szegülnöm, feszülnöm, ha kell a csatában magas lóra ülnöm, olykor elterülnöm! Mert én politikai-, gazdasági-, kulturális-, spirituális valómban formásabb vagyok, még úgyis, hogy a másik festi magát s engem bezzeg előnytelenül ábrázol, s még azt az előnytelen képet is mocskosul kicifrázza, mint a diákok a géniuszok portréit a tankönyvekben! Ezt lássuk be! Ha majd ezt beláttuk, akkor beszélhetünk ezekről a túl gyakorlatias elvontságokról, kérem!"
-.21 | |
| 28. | [tulajdonos]: huszadik bejegyzés | 2025-11-03 18:57 | 20.-
Elegyedés. Például szóba. De engem nem igazán érdekelnek a fennlévő személyiségek történetei. Leginkább azért nem, mert semmi személyes nincsen bennük. Valamikor nyolc éves koromban világossá vált számomra, hogy a nappali személyiséghez köthető sors érdektelen. Harmincöt, negyvenhét vagy nyolcvannégy esztendő nappali eseményei, érzetei és ideái mind felületesek, általánosak, szűkösek, kültelkiek. Mondhatni hátralapoztam az élet könyvének tartalomjegyzékéhez és lebiggyedt az ajkam, mintha szőke kis kobakomat szélütés érte volna. Akkor elhatároztam, hogy az álmok, a fantáziák, a víziók, a világ széttáncolásának és újravarázsolásának beszámolói érdekelnek csak. A vörös könyvek. Na, nem a párt vagy az egyetem viszonylatában vörösek, hanem azok a bíborban születettek mint Jung vagy Tolkien vöröskéi. Amikor valaki az életéről mesél, magával ragad a harag, hogy eltitkolja előlem az élete döntő álmait, ájulásait, képzelgéseit, látomasait amikből megtudhatnám, hogy ki ő valójában, és ehelyett elrejtőzik az általános ember mögé. A papírból "faragott" hiány mögé. Ne, mondd! Megszülettél? Ne, mondd! Felcseperedtél? Ne, mondd! Tanultál? Ne, mondd! Párod lett? Nem lett? Te ilyen jó fej vagy? És így tovább. Három jelentős álmot említs az életedből és megszületik a beszélgetés. A többi. Szinte minden más az elhallgatás, a száraz falevelekkel betemetés egyik módozata. Ma éjszaka a kedvenc macskámról álmodtam. Panni, ez lehetetlen! Harmincöt éves vagy. Mondtam neki. Vigyorgott. És az egyik szemfoga pont úgy hiányzott mint a valóságban. Amikor először gondoltam öngyilkosságra, ő a kézfejemre tette hideg tappancsát és a szemembe bámult. Az egyik jelenség amiért érdemes élni, az a macskák bajuszpárnája, gondoltam akkor és elhalasztottam a kiugró lehetőséget. A második alkalommal az apám jött be a szobámba. Nem volt szokása. Visszarendelt az ablakból. Az ő bajuszpárnájáról nem vagyok jó véleménnyel. Ő is szerepelt az álomban. De minek? Eggyel többen voltunk a kelleténél. Panni nevű kandúr, hol lehetsz? Minek születtél? Mogyorós pelének.
-. 20 | |
| 27. | [tulajdonos]: tizenkilencedik bejegyzés | 2025-11-03 14:28 | 19.-
Pornografikus memóriám van. Obszcénákban idézek fel mindent. Ugyanannak az embernek kellene írnia a leghajmeresztőbb erotikus meséket és a legfaszmeresztőbb metafizikai traktátusokat. A meresztés a lényeg, a kundalini, baszod! A rezet tartalmazó kövek különösen szépek. Például a disznóreligió vagy más nevén a malachit. Na tessék, már megint a malackodás, a Miss Mega Röfi omegazmus. Láttom ahogy tépi Breki lőcsét és visít, mint a fürdő show a kád szélén: "A heréd gyöngyeit úgy is kiszakítom te zöld szardarab, hogy csapott volna szét a fűnyírógép, mint Larkin vérében a sok rusnya pajtásodat!" aztán tűz! Csucsu, már-már horkolás, a többi meg néma csend. Tisztára mint Franciaország. Szent Johanna és Szentségtélen Sade ugyanaz a lélekharang más-más miseidőre kongatva.
-.19 | |
| 26. | [tulajdonos]: tizennyolcadik bejegyzés | 2025-11-03 11:13 | 18.-
Az eltűnt mozgás nyomába eredtem ma. Hiába. Ez a halál. A meg nem talált mozgás. A meg nem találás. Egy szívben, egy tüdőben, egy szemben. A keresési feltételeknek való meg nem felelés a bújócskázó mozgás részéről. Csak ez a halál. AZ, hogy TE nem találod meg AZT a mozgást. De az a mozgás továbbra is az egyetlen valóság, annak számára, akiben lüktetett. Átfogalmazom a magam számára, hogy végre megértsem, miért erszkedtem térdre a tisztességesen kiterített Csövilina, az MIII. Pszichés Tündérke, becenevén Dagi kiterítettsége mellé úgy is - így is; tisztességtelenül! Íme, az átfogalom: az élet átmenetileg mozgásba öltözik, aztán ledobja a ritmus göncét. A meztelen élet nem tartozik rád, csak a mozgásba öltözött. Nyomkodhatod ott a mellkasát, bőghetsz a munkából hazafelé. Csak nem kötik éppen a TE orrodra az Ő életét? Harminckilenc éves marad már örökre. A feljegyzést a halálesetről leszel szíves elküldeni ahova illik!
-.18 | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 25. | maximka: szerzői visszaszólás kettő | nélküled: unalom | 2025-10-20 19:21 | | Mindennek a lencséje olyan éles vagy tompa amilyenre csiszolják. Az adott világban. A csiszolók körmére kell nézni. Megcsapkodni őket a transzcendens unalom metafizikájáról (is) szóló kötetekkel. Összeszedik magukat. Vagy elájulnak. Ez világonként változik. Amelyikben én élek, iparkodnak, hamár van iparűzési engedéjük az unalom szenvedélyes űzésére. Valami Martin nevű német csóka vagy vak varjúcska különösen szereti produkálni magát csiszimiszi közben. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 23. | [tulajdonos]: tizenhetedik bejegyzés | 2025-10-20 15:38 | 17.-
Mellettem várlak. A habos kanapén. Megpaskolom hűlt helyedet mint rezge valagat a tahó, hogy csüccs ide, hahó, csak bátran. Félszeg vagy persze, megértem, hát egyel arrébb ülök és a méregzöld kárpiton püspöklilában áthullámzok a végestelen végig. Annyian vagyok, olyan sokan, hogy ettől a pilanattól fogva, tőlem délre, vége s hossza nem lesz ezután a helycserének. Érted mindent. Mert te, pont te vagy az ízlésem, igen, ez egy rokokót ábrázoló art deco szalon, csak mint a világegyetem, hát te csupa grübedli vagy és fényszag, örülök, hogy a hülye inasom Lubin beszerzett téged nekem. Hogy szólíhatlak? Höhö, ilyen hetykén, szellemesen....; te így mersz felelni, kis flúgos? Rendben, legyen. Van abban valami kibaszott pajkos, már-már haláli báj, hogy a kedvesemet Én-nek becézheztem. Jöjj, Én! Csüccs, kedvesem!
-.17 | |
| 22. | [tulajdonos]: tizenhatodik bejegyzés | 2025-10-18 21:40 | 16.-
Gyakran bámulj az unalom nagyítóján keresztül! Néróról pletykálják, hogy egy smaragdon átkukucskálva követte a színházi előadásokat. Nyílván világossá akarta tenni a színészek és a publikum számára is, hogy Jupiter kegyelméből, égen és földön ő a legvitézebb ripacs. Azért te csak bámulj, mert nincs az unalomnál élesebb és erősebb lencse. Minden részlet ördöggé növekszik a fókuszában, akár egy ósdi, perzsa varázslat hókuszában, az összkép pedig pokollá lesz általa. De meg ne rettenj, csak meredten less tovább; és a sok, töpörtyű démon a tekinteted fényében lángra kap, mintha rájuk zuhant volna a nap, és táncviháncban mind elég. Tudod mi lesz a jól átsütött, a hamuvá porlasztott szörnyeteg? Angyal, fene nagy hatalmú, ki vigyáz rád! Na, erre varrj karneol gombot, édes egykomám!
-.16 | |
| 21. | [tulajdonos]: tizenötödik bejegyzés | 2025-10-17 22:56 | 15.-
Arrább virágok úsznak. Gyöngy gurul arcodon. Napsugarak közé fonta az éj a fürtjeid. Nem tudom színeidet úgy megnevezni, hogy hallgassanak a szavaimra. Némulok, mint kis odvak az ásító fákon, vagy a talajba kapart, sekély üregek. Csak ismételj engem, ha szeretsz! Legyél a papagájom erre az életre, ha rézgálic tollaid alatt vérrel telt szív mozog, ne hagyj magamra! Virágok úsznak arrébb. Nem bírják közelségemet. Halottnak akarnak tudni, akiknek emlékeiben élnem kellene, és most te is a dzsungel felé veszed utadat. A naplemente vörheny gerendái közt pattog a hold, mint levágott azték kobak. Arcom beborul, az égből aláeső erdő, hájas mocsarakba csapódik, kapaszkodik, szervül, felragyog, és én csak rád, csak rád gondolok, ahogy messze szállsz sápadt, türkiz madár, és ágról ágra szökkenve követnek apró, drapp démonok, zsivány majmocskák. Mérget zokogok a kedvedért. Földhözragadt, emberölő bálvány leszek érted itt, ahonnan mindenki megszökik és megölni sincs senkit, és te mégis messze jársz. Utad csigavonalban csavarodik az égre, már a szél nyalogatja gyönyöröd kéjhabzó csillagát! Fa számból kieső nyelvemről cseppkőként csüng alá a nyál, olyan jeges vagyok mint a legmesszibb dél tájain a nyár. Minden virág elúszott tőlem hozzád, ám azúr porzóikból egy kevés az orrüregembe tapadt, hogy mindörökké érezzem hiányod illatát.
-.15 | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 20. | maximka: második kibeszélés | 2025-10-17 18:51 | | A Baltazar naplóban van az az "Obszidián és zene" című mű. Na, az olyasfajta, amit megköszön az olvasó. Az olyasmiért érdemes volt szemet szívet, agyat növeszteni. Jó érzés újra és újra olvasni. Jó. Jó. Jó. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
