NAPLÓK: MIKROSZKÓPIA (b.a.m.) Legutóbbi olvasó: 2024-11-21 16:29 Összes olvasás: 13417Olvasói hozzászólások nélkül| 16. | simon ilona: szól a rádió | [tulajdonos]: IV. | 2013-11-13 12:35 | | olyan volt ez a kritika, mint egy fiatal szarvasbika bőgése, amely el akarja nyomni az uralkodó hím hangját. én meg rámutattam a hamisságokra, amely a tisztás csendjét oktalan zargatta. | |
Olvasói hozzászólások nélkülOlvasói hozzászólások nélkül| 14. | paricska: mégsem az igazi | 2013-11-13 10:58 | | Megmondom, miért tetszik. Nem megmondó, de mégis igazi. Tetszik. Jó, hogy írtál róla, mert elkerültem. Tetszik no. Szem-érmes vers. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 13. | b.a.m.: csupor | simon ilona: a magánykritikára | 2013-11-13 10:20 | | Ilona örülök, hegy megosztotta a véleményét! Mennyivel jobb lenne, ha ön is pl arról írna miért jó-rossz egy vers, nem? Én az ön kritikát kritizáló kritikájával nem tudok mit kezdeni! Ilyen az élet és az irodalom. Mindenben a legjobbakat! | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 12. | simon ilona: a magánykritikára | [tulajdonos]: IV. | 2013-11-13 10:03 | Költészetben az évszakok sokszor nem konkrét jelentésűek. Ezt mindannyian tudjuk. Nagy pontossággal lehet a segítségükkel képbe tenni életszakaszokat, érzelmeket, hangulatot, stb. Az első mondat valóban jobb lenne egyesszámban: télnek, de nem azért, mert így földterületnek hat, hanem mert egyes számban folytatódik a nyárral. A nyár érdekes, a tél értelmetlen - ki cáfolhatja meg, ha én ezt mondom? Ha nekem ilyen. Maximum a pszihiáterem, aki depresszió ellen kezelne mittudomén milyen hatástalanságokkal. A tél halál, a nyár élet. "Látott már valaki szagot rohanni? " A szél rohan vele. Miért kellene látni?
""Madarak ülnek a bokrokon. Sok rokon jön szembe álmomban." Az első mondat prózai közlés. A második pedig érzelgős és nagyon nyögvenyelős, érthető persze de nem elegáns." A legtöbb versben van valamennyi prózai közlés. A második mondat is közlés, nincs benne érzelgősség és egyáltalán nem akar elegáns lenni senki kedvéért, az olvasóéért sem.
"A "folytatás" felettébb idétlen: "Régi ruhák, vicces frizurák. Mindegy ki, mit beszél, alig hallani." Ez csak olyan felsorolás szerű. Ráadásul a második mondat ügyetlenül kapcsolódik, illetve nem kapcsolódik az előző sor második mondatához. " Idétlen - ilyen idétlen külsővel jelennek meg előttünk a régiek. Mégis a külsejükre emlékszünk jobban, mint amit beszéltek.
" "Mintha víz alatt szólna egy ócska rádió abból a másik nyárból." Most víz alól, vagy ócska nyárból szól az a rádió? (Van vízálló rádió?) Főleg ócska, régi, vacak "sétálós" ?) " Egy ócska rádió abból a másik nyárból. Teljesen mindegy, hogy van-e/volt-e víz alatt működő rádió, nagyon jól elképzelhető, ráadásul a szerző szerint nem konkrétum ez, hanem azt mondja: mintha.
" "Akár ki is ülhetnék egy régi ház teraszára veletek." A szerző kiszól vagy beszól a verséből-be a sok rokonnak. " Annyira közel érezhető e jelenlétük. Ennyi az egész. Van ilyen.
""Este egy csillagot bámultam, aztán meg kellett kapaszkodni." Miért következik egyikből a másik? Ez megint csak nem igaz. " Már hogyne lenne igaz! Én is megszédülök, ha felfelé nézek, aztán le.
" "Megint szobákba zárkózom. Mégsincs értelme a nyárnak? " Szögezzük le, hogy egyszerre több szobába, főleg szobákba (ilyen hiányos mondatban), nem lehet bezárkózni. " Dehogynem lehet! Egész nap bezárkózva a nappaliba, éjszaka meg egy másikba. A mondatba nyelvhelyességileg belekötni felesleges. Ráadásul a következő mondat meg is indokolja, vagy az előző a következőt: mégsincs értelme a nyárnak.
""Folyton csak ez az éles, nappali fény. Mély-zöld tavak iszamos illata." Az első mondat rendben van. De a második! Az iszamos (csúszós, nedvességtől síkos stb.) jelző NEM alkalmazható az illatra". Valóban jobb lenne a szag, de valahogy ritkábban alkalmazzuk szóban és írásban is.
A zárlatról: észak felé, puha hóba hullani. és eggyé válni azzal.
Nem mondom, hogy jó vers. Nem mondom, hogy rossz vers. Csak azt mondom, a róla szóló elemzés - véleményem szerint - nagyon nincs rendben.
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 11. | b.a.m.: igen | Sz.E.: telek | 2013-11-13 06:35 | Igaza van Erzsébet, valóban jobban kell figyelnem a vesszőkre is. Ha gyorsan, figyelmetlenül írok, akkor hajlamos vagyok halmozni a hibákat.
Üdv. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 10. | Sz.E.: telek | [tulajdonos]: IV. | 2013-11-12 23:52 | Márk, tudja, hogy régóta díjazom a humorát, ez az elemzés is nagyon szellemes, bár most nincs időm sorról sorra bólogatni, esetleg ejnye-bejnyézni.
Annyit tennék hozzá a kritikához, hogy ha az első sort a szerző MAGYARUL fogalmazta volna meg: Nincs értelmÜK a teleknek, akkor már kizárta volna a "tél" összetéveszthetőségét a földterületet jelentő "telek"-nek.
Üdv. (Kicsit jobban figyeljen a vesszők használatára, betűhibák elkerülésére. Ezt nem mindenkinek merem leírni! :) | |
| 9. | [tulajdonos]: IV. | 2013-11-12 23:18 |
MAGÁN(Y)KRITIKÁK
„Magától értetődik, hogy a Vogon költészet a harmadik legrosszabb a világegyetemben. A második legrosszabb Kria Azgótjaié. (...) A világ legrosszabb költészete megsemmisült alkotójával, a redbridge-i Paul Neil Milne Johnstone-nal együtt, amikor a Föld bolygó megsemmisült. " Douglas Adams: Galaxis útikalauz stopposoknak
OBJEKTUM:
"Tesch Gábor Ferenc
mégsem az igazi
Nincs értelme a teleknek. Csak a nyár, ami érdekes igazán.
Ahogy a frissen nyírt fű jó szaga végigszalad a telkeken.
Madarak ülnek a bokrokon. Sok rokon jön szembe álmomban.
Régi ruhák, vicces frizurák. Mindegy ki, mit beszél, alig hallani.
Mintha víz alatt szólna egy ócska rádió abból a másik nyárból.
Vajon mit próbálnak elmondani nekem minden alkalommal?
Akár ki is ülhetnék egy régi ház teraszára veletek.
Este egy csillagot bámultam, aztán meg kellett kapaszkodni.
Megint szobákba zárkózom. Mégsincs értelme a nyárnak?
Folyton csak ez az éles, nappali fény. Mély-zöld tavak iszamos illata.
Lehet, hogy épp ideje észak felé menekülni. Vajon érdemes-e
hinni még az évszakokban? Eddig minden tájba csak belehullani tudtam."
SZUBJEKTUM
"Nincs értelme a teleknek." Üti fel versnek szánt szövegét a szerző. Pedig ez attól függ, hogy hány négyszögölös az a telek, hiszen bizonyos méret felett elég sok mindenre lehet alkalmas. Persze nem kizárt, hogy a költő az évszakra gondol. Na de ilyen pontatlanul? És a télnek igen is van értelme, olyankor pihen a természet, viháncol az influenza, miegyéb. Vagy még sincs értelme? Hiszen általában valóban nem társítjuk az évszakokat az értelmesség fogalmával. "Csak a nyár, ami érdekes igazán." Ez egészen egyszerűen nem igaz. A két mondat még együtt sem működik. Különben is, hol marad a tavasz és az ősz? Mi a helyzet ezek értelmi képességeivel? "Ahogy a frissen nyírt fű jó szaga végigszalad a telkeken." Ez mégis milyen mondat? Vagy mitől mondat? Látott már valaki szagot rohanni? Egy, csak nagy jóindulattal értelmesnek tételezett mondatban egy ekkora képzavar, egy olyan szerzőnél akt mások verseiben minden kicsit szokatlan kép és értelem zavar feltétlenül különleges. Az összefüggéstelenség folytatódik: "Madarak ülnek a bokrokon. Sok rokon jön szembe álmomban." Az első mondat prózai közlés. A második pedig érzelgős és nagyon nyögvenyelős, érthető persze de nem elegáns. A "folytatás" felettébb idétlen: "Régi ruhák, vicces frizurák. Mindegy ki, mit beszél, alig hallani." Ez csak olyan felsorolás szerű. Ráadásul a második mondat ügyetlenül kapcsolódik, illetve nem kapcsolódik az előző sor második mondatához. A második versszak első sora megint csak képzavar. "Mintha víz alatt szólna egy ócska rádió abból a másik nyárból." Most víz alól, vagy ócska nyárból szól az a rádió? (Van vízálló rádió?) Főleg ócska, régi, vacak "sétálós" ?) Aztán bonyolódik a helyzet: "Vajon mit próbálnak elmondani nekem minden alkalommal?" Kik? Hányszor? Ha nagyon akarjuk összefüggést fedezhetünk fel az előző versszak zavaros mondataival. De mindenképpen ügyetlen, ám hatásvadász megoldásnak kell ezt betudnunk. A Következő fordulat lóg a levegőben: "Akár ki is ülhetnék egy régi ház teraszára veletek." A szerző kiszól vagy beszól a verséből-be a sok rokonnak. Ez megbontja a nyelvtani következetességet. "Este egy csillagot bámultam, aztán meg kellett kapaszkodni." Miért következik egyikből a másik? Ez megint csak nem igaz. Az utolsó sor versszak kellemetlenül kezdődik: "Megint szobákba zárkózom. Mégsincs értelme a nyárnak? " Szögezzük le, hogy egyszerre több szobába, főleg szobákba (ilyen hiányos mondatban), nem lehet bezárkózni. Nem áll meg az ilyen közlés. És mit jelentsen egy ilyen pátoszos, maníros kérdés? Már csak egy Ah, oh, (nem) hiányzik előle. (Gondolatban azért rakjuk elé) "Folyton csak ez az éles, nappali fény. Mély-zöld tavak iszamos illata." Az első mondat rendben van. De a második! Az iszamos (csúszós, nedvességtől síkos stb.) jelző NEM alkalmazható az illatra. Képzavar, sőt, szagzavar. Ráadásul senki se asszociál róla kellemes valamire. Márpedig az illat, valami határozottan kellemes. Figyeljük meg Nemes nagy Ágnes, hogy használja ezt a szót: "Lenn a mélyben,
iszamos, hüllő-hátu cső,.." De térjünk vissza Tesch Gábor Ferenc szövegéhez. "Lehet, hogy épp ideje észak felé menekülni. Vajon érdemes-e / hinni még az évszakokban?" Az első mondat felvetésével egyszerűen nem tud mit kezdeni az olvasó. Utána egy borzalmasan maníros költői kérdés következik. Ráadásul érthetetlen, hogy ezt a kérdő mondatot az eddig mintától eltérve miért törte két sorba. Következetlenségnek hat. "Eddig minden tájba csak belehullani tudtam." Nagyon nem jó a zárlat. Közhelynek tűnik, szinte minden belehullás közhely immáron. A szöveg összességében, mérhetetlenül komoly és fájdalmas igyekszik lenni. Szinte szigorúan megfenyegeti az embert, hogy az összekapja magát és azt higgye, hogy itt most valami nagyon, hű de mit olvas. A helyzet azonban az, hogy nem. Bármit is tartsunk a szerzőről, egy elő-tudás nélküli elfogulatlan olvasónak, ez a vers semmit mondó, mégis túlírt; lapos komolykodó blöff. Ez az ellentmondás (komolykodó blöff) legalább meghökkentő. A fenti megállapítások szigorúan a szövegre és csakis a szövegre vonatkoznak.
(b.a.m.)
| |
| 8. | [tulajdonos]: III: | 2013-11-12 17:29 |
MAGÁN(Y)KRITIKÁK
„Magától értetődik, hogy a Vogon költészet a harmadik legrosszabb a világegyetemben. A második legrosszabb Kria Azgótjaié. (...) A világ legrosszabb költészete megsemmisült alkotójával, a redbridge-i Paul Neil Milne Johnstone-nal együtt, amikor a Föld bolygó megsemmisült. " Douglas Adams: Galaxis útikalauz stopposoknak
OBJEKTUM:
"Halász István
Önzetlen segítség A 2013-as dunai tavaszi árvíz emlékére
Szegény ember örömmel ad,
mert attól lesz Ő gazdagabb.
Lelkét adja adományba,
mert az az igazi vagyona!
Bárki kerül nagy-nagy bajba,
segítségét Ő önként adja.
Másoknak boldog mosolya
tetteinek a jutalma.
Ha Ő maga kerül esetleg bajba,
mások mindég segítenek rajta.
Bárki kerülhet gondba, bajba,
segítését így visszakapja!
Halász István
Rózsavölgy, 2013. június 23. "
SZUBJEKTUM:
Szeretném leszögezni, hogy nem" rohadt-kodásból" nyúlok Halász István szövegéhez. Világos, hogy írásai se nem versek, se nem költemények. Miért? Mert verstanilag kellemetlenül, azaz nem viccesen naivak, másrészt nem költőiek. Mégis töprengésre késztethetnek bennünket a költői tehetség, és a magánemberi erények viszonyáról. Megjegyzem ugyanez a helyzet Donka István szövegeivel is. Halász István mintha Donka István lírai nagypapája lenne. Áprily szavait kölcsönvéve, így boronálnám őket össze: "Walther von der Vogelweide / lelke száll a kert felett. (...) S Walther von der Vogelweide / megölel a múlton át, mint / mesebeli nagyapó." Az olvasónak az a percepciója, hogy Halász István minden versében meghatódik saját jóságától. Igen. Mintha ezek a versek makacsul hajtogatnák, hogy: -Halász István jó ember. Hajlamos is az olvasó ezt elfogadni, bár mérget nem vesz rá, hiszen ez a magánemberi jóság személyes kapcsolat hiányában felmérhetetlen. Vagy igaz, vagy nem. Éppenséggel ez a baj, az efféle költészettel. Ahhoz, hogy igaz legyen, vagy meg kell maradnia családi körben, vagy szentté kell hozzá válni. Mindkét feladat a maradás és a válás is, bitang nehéz. Ám van egy harmadik lehetőség is. Akár elhisszük, akár nem, a "magánemberi erények költészete" a legnagyobb irodalmi kihívás! Legkedvesebb költőim egyikével kapcsolatban jegyzi meg Rakovszky Zsuzsa: "Elizabeth Bishop (...) Nem tartozott a vallomásos költők közé, nem hatolt olyan lelki mélyrétegekbe, mint ők, versein nem érződik a freudizmus hatása, mint Sylvia Plathén vagy Anne Sextonén.(...) De bármilyen keveset írt is közvetlenül önmagáról, a versekből kibontakozik a költő arcképe, és ez az arc nagyon vonzó: önirónia és rezignáció, humor és együttérzés jellemzi, (...) Az olvasónak, aki a huszadik század költészetében gyakrabban találkozik a "pokoljárás" különféle formáival, mint ezekkel a "magánemberi" erényekkel, bizonyára örömet jelent, hogy ezek birtokában is olyan jelentős és modern életmű születhet, mint Elizabeth Bishopé." Ne érezzük erősnek az összehasonlítást, mert akkor nem értjük meg a lényeget. A költészet igenis kapcsolatban áll a magánemberi erényekkel. Sőt! Semmivel sem inkább. Ám ezt kifejezni, vagy ebből a felismerésből- és ről írni a legnagyobb kihívás, a legvakmerőbb vállalkozás. Aki erre adja a fejét, annak meg kell tanulnia minden formát. Tökéletesen kell azokat uralnia. Mese nincs. Klasszicizmus van. (Ebben az esetben.) Naivitás nuku. Töprengjünk el azon, hogy Halász István versében milyen lehetetlen helyzetbe keveredik a magánemberi jóság. Megtudhatjuk belőle, hogy a szegény ember önként ad. És azt is, hogy az adás az egyetlen öröme. Majd azt is, (az utolsó versszakban) hogy ez megtérülő befektetés. :( Elfogulatlan olvasó komolyan elszontyolodik ezen a fordulaton. Hova lett az önzetlenség? Vagy ez egy tanulság? De annak szörnyen... izé. Nem? Vannak tanulság közvetítő költők. Marianne Moore többek között. Neki írja "meghívásában" Bishop, hogy : "Manhattan térdig jár a tanulságban ma reggel." Érdemes tehát Halász István szövege kapcsán eltöprengeni azon, hogy miképpen volna lehetséges esztétikailag feddhetetlen, JÓSÁGOS költészetet művelni? Megpróbálkoznánk-e vele?
(b.a.m.)
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 7. | b.a.m.: napló | Janáky Marianna: hajrá! | 2013-11-11 21:48 |
Mariann! Ezt a naplót megígértem Czékmány Sándornak. Talán másokat is arra késztet, hogy indítsanak ehhez hasonló naplót. Előnyének tartom, hogy aki nem kedveli a személyemet, vagy úgy érzi nem tudok érdemben töprengeni a verse(i) felett, az egyszerűen elkerül, elkerüli. A VERSRE-AKCIÓ gyönyörűen megy, görög magától, ki szívesebben ki vonakodva de eddig mindenki (így Te is :) ) hozzáadta az idejét, gondolatait, jókedvét. Remélem néhány megkérdezettnek annyira megtetszik a szövegekkel való töprengő foglalkozás, hogy maguk is nyitnak egy hasonló tematikájú naplót. Czékmány Sándor nyitása a szerzők felé nagy fontosságú. :) És mint mindenki, én is figyelmesen olvastam a kiváló szerzők véleményeit, mások munkáiról. Hamarosan Filip Tamás is írni fog egy-egy értékelést két remek költő egy-egy darabjáról. Ezután már senki nem utasíthatja vissza a játékban való részvételt. :)
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
