NAPLÓK: Héderváry Luca Legutóbbi olvasó: 2024-12-02 16:02 Összes olvasás: 11748| 4. | [tulajdonos]: tiéd enyém tiem. :))) | 2019-05-29 14:34 |
Krisztina! Hàla a prózádnak elkezdtem mèlysègesen gondolkodni... vmit elindìtott bennem. Na, erre a löketre vàrtam màr èvek óta! Aztàn nem kiabàlom mèg el...
...ilyenkor azt mondom megéri írni.... Igen.
:-)))) | |
| 3. | [tulajdonos]: shhhh | 2019-05-27 23:36 | shhhh
ma van a születésnapod pár kis sort kapsz tőlem a lelkem teszem bele a férfi te vagy minden férfi te vagy köszönöm Istennek azt hogy vagy belefájok csúnya szavaidba és mégis olyan jó tényleg az. nem vagyok rossz ember, csak hirtelen, mint te, éppen olyan.foggal, és körömmel széttéptelek volna vagy széttéplek egyszer belenézel az arcomba egyszer belenézhetek én is talán oda mélyre ahol az opál és akvamarin talákozik egy kis zölddel hosszan nézem a szemed dacos szád gyönyörű kiteljesedik benne a nyári tenger tudod pupillád tágul zöldet nyeli a fekete addig elmesélem azt a sosem volt életet veled hajnalonként róla álmodsz kék minden a hold süt és magadévá teszed osztozunk hiszen ti egyek vagytok kisfiú álmod nem zavarom meg, odanemillő
érintéssel csak nézlek bűnösök vagyunk átjárod a világom ez a mozgás nem egyéb, mint bűnök következménye ami újabb bűnnel tartható fenn hogy férfi légy asszonynak kell rád lehelnie akkor szőke volt tudod és fehér bőrű akár te egoista majom megvetettem de az övé lettem eltévedtem benne nem szerettem a test éhsége gyötört szendvicset evett és nem adott belőle te soha nem felejtem el az az éhséget és a ahogy kilógott a szenvicsből az uborka néztem ahogy rág és azt mondtam hazug és önző vagy cinizmusod mint molyette kabát méretre rádszabva a gombjai a katolicizmus dogmái nem mondtam ki hangosan eltűnt valamikor eltünt soha nem bántam hogy nincs szót ne róla kezem a vessződön nézz rám szólsz alulról felfelé minden férfi te vagy lehelem ne szeress belém suttogod miközben a plafont nézed miért ne kérdezem tőled és csókollak puhán persze te nem szereted ha beszélek magad vagy a csönd ez álca és én ezt a csendet mint a dió burkát feltöröm nem nehéz ma születsz asszonyfehér női kézben sírsz fel lehelem asszonyfehér női kézben mondod utánam ez elment vadászni ez meglőtte ez megsütötte incifinci mind megette te vagy az icifinci játszom az ujjaiddal nagy kezed van az ember azért szeretkezik hogy még jobban érezze magányát istenem de nagy marhaság mire te ezt mondod bolond azt hiszed hogy nem tudom, hogy a nők mindig ahhoz a férfihoz írják a legszebb leveleiket akit majd megcsalnak mondj még valamit az egyszerű szavakat szeretem mesélj a vénuszdombjáról mint a tiéd csak kisebb és mosoly suhan át arcodon most bennem vagy a mellemre teszed kezeidet betakarod betakarom drága már megint ez a drága fut át agyamon bennem vagy nem beszélsz nézlek crescendo aztán csillapodik benned bennem bennünk most már tudom milyen az illatod fekete fenyőkkel körülvett tisztás a francokat tisztás és fenyő ma születsz ma veszed az első levegőt belefújok a szádba féltelek aztán megint utazunk ismeretlen tájak felé húnyt szemed mögött fantáziaképek látod őt segít tudom és felüvölt bennem hosszan hangosan a végén érzem piros az arcom dobok magod bennem ébredj haza kell menned hajnalodik valamit mondasz féltem tudod megsebeztél mivel sebeztelek meg felszántottál a ültettél belém cseppeket egyszer csak egyszer úgyis megszületsz bennem de akkor vigyázz lámpásban aromaolaj egyszer végtelen időben hosszan mikor nem tudod felkeltettelek illúzió meleg dunnád alól menj menj már ordítom
gyere be csukd be az ajtót magad mögött ha elmész ne szólj
| |
| 2. | [tulajdonos]: Lakatlan térségek. | 2019-05-27 22:35 | ne szólj közbe, idő, idő, idő, érted? a kurva életbe, csetelsz, nem érdekel, érted, leszarom, két jó van a környezetedben, vedd észre! lepedődet, elbaszott lázbeteg vagy. elsikkasztod az életedet, mert minden faszfejre hallgatsz, nem érdekel! erősebb tónus. emeli hangját. Az a sok duma! figyelj, egy mondatot könyörgöm, egy mondatot hadd mondjak el, ne szólj közbe, egyszer ebben a jó, büdös életben hadd mondjak el egy szót. minden lelkiállapotod megmagyarázod. megy az idő, az idő pénz, hallottad már ezt a mondást? olyan koldus vagy, aki gennyedző sebeit mutogatja szánalomért könyörögve. ne kiabálj, és állok a fürdőszobában, próbálok bőgni, ha vele vagyok az időben, vakaróznom kell, persze lelkileg. de nem megy, nem hatja meg, meg különben is németül szól a rádió. állok a fürdőszobában. Szemtől szembe kerültem az idővel, az emberi psziché nyavalyájával. közben paprikát vág, látom, hogy haragoszöldet. a kezében tartott nagykéssel. hallod, hogy sírok? hallom, és jön a piros paradicsom, lehúzza a héját, provokálom keménységét. szeme mögött Isobel. nem tudtam, hogy ha nem akar szépen beszélni, a hangja olyan, mint egy mandragóra, amit most húzott ki egy kutya a földből. nevetek. ott vagy? csönd van, kinézek, a nagy havak ideje jön, a nagy havaké. a nyár eszembe jut, az a nyár, a kis piros kocsi és a kék zokni. csiga. vagyis borotvált. hogy hosszabbnak lásson. csiga. természetes, eszik és vetkőzik, mindene kopott, és tiszta meztelenek vagyunk, élvez, nem zavar a kocsi, nem izgat, őt sem, mert rám koncentrál. jól csinálja, két csóró. és ez így megy, lágy az arca, szempillái lecsukódnak, szinte mosolyog, ahogy ráhajolok. nem most, ha megszólal, mindent elront, lágy és hirtelen gyors. most másra gondol, most másra, nem, ezek olyan intim pillanatok, amikor kell neki a nő, de a nő nincs! haragszik rám, érzem, nem lágyságát érzem, a sás kábító illatát. nem engem kefél, valaki mást, báb vagyok, "uram, futott ma olajbogyóval a zsebében?" ezzel a mondattal mindenkit kiborítottam, pedig csak felvezetés. nők szemének fényét láttad bódulatodban? más időt használok én is, máshol vagyok, baszunk, igen, ez a baszás, így nyersen, négyen vagyunk a szemhéjak mögött, rá gondolok a késesre, aki megsiratott valamikor a tükör előtt. aki szigorú, aki... akibe bele tudnék szeretni, ott van szemhéjam mögött, és látom, ír. de miért ő? valamit mond. valamit a magyarokról. a hangját hallom, most susog kémia, figyelj kémia, ha működik. oké. kinézek az ablakon, máshol vagyok, egy hotelban vele. nincs lehangolóbb, mint egy hotelszoba. látom őt, remeg, látom a kanvágyat. nem vetkőzik, rám esik, először gyorsan, nagyon gyorsan, négyen vagyunk. a másiknak test vagyok, egy test ezer nővel, neki nem. beszél. sosem szeretett, de kíváncsi rám. minden mozdulatomra. ez a nagy havak ideje, most belenéz a szemembe. barna, ő is az. nézem nyakát, karját, lábát, beszélgetünk, kisiklik kezemből. kisiklik, máshol van megint. alszik a szemem mögött, négyen, igen. végzett a másik a nőjével. elküldöm, menj. most. öltözik, nem volt jó, sokan voltunk. mi az, hogy nem volt jó? ezer éve voltál nővel, mondom. gyerek ez még. elmegy. nem tudom, hol vagyok, lassan hull a hó. és nézem a kocsi nyoma mellett a tavat. a természet legszebb primér tulajdonsága a mozgás. elment. mozgott felettem a mozgás, ami átjárja a világot, de ez a mozgás nem egyéb, mint bűnök állandó következménye, és csupán bűnnel tartható fenn. azért szeretkeztem, hogy még jobban érezzem a magányosságomat, ami félóra élvezet volt csukott szemhéjam mögött, a nagyhavak idején. nem, nem voltam angyal neki a hóban, nem. de a meztelen igazság klassz kifejezés, amit olyannak látok, amilyennek látszik, nem, ami. képek az elmémben, amikor jött a nője, fekete haja volt, ébenfekete, hófehér bőr, mozgott, elmosolyodom, gyönyörű volt, hol volt, hol nem volt. rám nézett, akkor jöttem rá, hogy vak. nem úgy vak, tudod, hanem lát, csak beszél. és nincs csönd. a társam mondja, a férfi a lehunyt pillám mögött az idődbe kopogott be csak, az elmédbe. beszél. az enyém, nem veszed el, mert az enyém. úristen, gondolom, ez a nő vele nem volt késsel a kezében, kislány, neki nő. és az a másik nő. kopasz barack, nem tudom, hogy jutott eszembe. mindig négyen vagyunk az időben, egy levélköteget vesz elő a lány. a fehérbőrű. tessék, itt van, írd. szeretők voltunk, szólt. zavarta, hogy vak vagyok, zavarta, hogy medúza vagyok a hóban. hars volt a sírása, és elment. mi ez bennem, ez a szoláris beszélgetés a szellemivel. elment Isobel, itt hagyott valamit az idő csavarmenetén. szexus és bűntudat, primér mozgások, ugye. bűnök, de tiszták. lassan jő a nő. kiveszi kezemből a leveleket. ordít, hisztizik a férfinak, ki a szemhéjam mögött van. Te, szemét állat, gondolom én. a nő, a társ kisstílű. annyira senki, lehet, hogy én vagyok hülye, az idő igazsága a bensőkben található. Mozog a nő, a fenyves felé megy. Isobelre gondolok és a képeire meg a hol volt, hol nem voltjaira. Mosolygok, holott nem kéne, nem, ő a hunyt szemem mögött lévő férfié, aki kiabált velem, és valamit mondott az őrültekről és a zsenikről. Akkor éreztem igazinak, vadnak és gyengének, igen, akkor éreztem őt sebezhetőnek, amikor nevettem rajta. négyen vagyunk. négyen minden időben.
haza kéne mennem. hippói ágoston szól bennem. nem tudom, mi az idő. ránézek. talán nem röhög ki. a szexualitás és a kultúra egy és ugyanaz, ez a tudás gyökere, hippói ágoston. de ha ez elnyomorodik, a vallás is eltorzul, a rózsa helyett kelbimbó nyílik. rázd le magadról az ótestamentumi bilincseket...
négyen vagyunk. a férfi, a kis tökös, aki mást baszott, isobel és a nő. és én, kérdezi egom, én hol vagyok e képtelen monológban? Ki vagyok én itt?
a bábu. mi lassan a földre hull és elcsendesedik a színház. a deszkák cseresznyeszínbe zárva. a tökéletesség egyszer véget ér... és a civilizáció egyetlen nagy metafora datolyamagokkal. Igen, a tér konkrét, de az idő, legyen a nagy havak ideje akár, az idő absztrakt fogalom.
| |
| 1. | [tulajdonos]: magányosan. | 2019-05-27 00:36 | : azért választottam kapott nevem mert károly így szólított no meg nagyon sokan lucának hívnak. egyenlőre gondolkodom ahogy a másik naplóban is gondolkodtam hogy szétszedjem a hosszú soraimat mert lehet hogy itt is fogom írni a leendő szövegelésemet aminél most megakadtam.ha hosszú lesz átugorják, ha rövid az sem jó... gondolkodtam azon hogy úgy kellene szerkeszteni mint jókai anna két utolsó könyvét szétszedem és kibontom jobban kevés szereplővel most másképp írok. persze újra is lehet kezdeni. magyarán: gondolkodom egyenlőre. Ha írok akkor úgyis hosszú lesz. semiképp nem szeretnék olyat letenni az asztalra ami nem jó esetleg leesik. szöveg van még változtatok rajta. Ez a szövegelésem nem lesz mindennapi. miért választottam a dokkot? pokoliak az árak. itt többen fogják olvasni. ha esetleg valaki felfigyel az csak jó. Zt-vel beszélgettünk mi áll nekem jól. szerinte szövegeljek élvezi. volt már ilyen itt . timi itt írta a könyvét amit megjelentetett. miért ne? kevés karakterrel dolgozom és mélyen. tehát nem sztorizok. beleolvastam pár naplóba egyik bozalmas giccses:) lefekszem. van egy ujdonság. használom a papírkosaram. néha egész jó javítani annak is megvan a bája. nem törekszem szájbarágásra. írásaim vannak téma is csak szerencsétlenkedem:))) bízom ömagamban és héderváry lucában. ebben a névben. kabala is egyben.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
