NAPLÓK: Hetedíziglen Legutóbbi olvasó: 2026-04-17 12:05 Összes olvasás: 466181Olvasói hozzászólások nélkül| 683. | vajdics: extra-javított | 2019-09-25 21:58 | Szóismétlés miatt az extrámat javítani kellett, bocsánat.
Na, gyere, Anya
Igen, anya, tudom, hogy sokat szenvedtél,
Tőlünk, Apától, a szomszédoktól, az egész
kurva, kibaszott világtól, még magadtól is.
Egyszer majd mindenki szépen bocsánatot
kér. Bocsánatot kérsz magadtól. Vagy nem.
Később majd erről is beszélgetünk, oké, ez
a legkevesebb, amit érted tehetek, hiszen
a gyermeked vagyok, de most más dolgunk
van. Nézd ezt a falat. Mióta van itt? Már te
sem emlékszel. Mindegy ki építette, miért
kezdte el, és hogy honnan a fenéből volt
annyi téglája, a habarcsról nem is beszélve,
a lényeg az, hogy felépült, és azóta mi nem
látunk ki. Se te, se én. Be vagyunk bezárva,
Anya! Téged ez nem zavart soha? Néha el-
képzelem, hogy a téglák közt a habarcsban
találok egy rést, kinézek rajta, és megjelenik
előttem a város látképe középen a templom-
toronnyal, a háttérben a hegyekkel, látom,
ahogy megy le a Nap, jön fel a Hold, kigyúlnak
az első csillagok, de hirtelen összezavarodik
a kép, mert a képzelet az csak képzelet, Anya,
és nekünk fogalmunk sincs, mi zajlik odakint!
De ma, takarítás közben, ha hiszed, ha nem,
találtam valamit: egy létrát. Az ágy alatt. Nem
tudom, ki rakta oda, vagy, hogy odarakta-e
valaki egyáltalán, talán mindig is ott volt,
csak mi nem vettük észre. Mit szólnál, ha
azt a létrát most szépen odatámasztanánk
a falhoz, felmásznánk rá, és kinéznénk róla
a világra? Tudom, hogy ez neked nem olyan
egyszerű, hogy mindened fáj, és hogy másnak
elképzelése sincs arról, mennyi nyomot hagy
a testen a szenvedés. De ha vigyáznék rád?
Ha fognám a kezed, támasztanám a derekad?
Olyan jó lenne, úgy utálom már, hogy a remény
számunkra csak egy üres szó. Na, gyere, Anya,
add a kacsódat, ne kéresd magad tovább!
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 682. | vajdics: EXTRA | 2019-09-25 21:54 | EXTRA
Vajdics Anikó: Na, gyere, Anya
Igen, anya, tudom, hogy sokat szenvedtél,
Tőlünk, Apától, a szomszédoktól, az egész
kurva, kibaszott világtól, még magadtól is.
Egyszer majd mindenki szépen bocsánatot
kér. Bocsánatot kérsz magadtól. Vagy nem.
Később majd erről is beszélgetünk, oké, ez
a legkevesebb, amit érted tehetek, hiszen
a gyermeked vagyok, de most más dolgunk
van. Nézd ezt a falat. Mióta van itt? Már te
sem emlékszel. Mindegy ki építette, miért
kezdte el, és hogy honnan a fenéből volt
annyi téglája, a habarcsról nem is beszélve,
a lényeg az, hogy felépült, és azóta mi nem
látunk ki. Se te, se én. Be vagyunk bezárva,
Anya! Téged ez nem zavart soha? Néha el-
képzelem, hogy a téglák közt a habarcsban
találok egy rést, kinézek rajta, és megjelenik
előttem a város látképe középen a templom-
toronnyal, a háttérben a hegyekkel, látom,
ahogy megy le a Nap, jön fel a Hold, kigyúlnak
az első csillagok, de hirtelen összezavarodik
a kép, mert a képzelet az csak képzelet, Anya,
és nekünk fogalmunk sincs, mi zajlik odakint!
De ma, takarítás közben, ha hiszed, ha nem,
találtam valamit: egy létrát. Az ágy alatt. Nem
tudom, ki rakta oda, vagy, hogy odarakta-e
valaki egyáltalán, talán mindig is ott volt,
csak mi nem vettük észre. Mit szólnál, ha
azt a létrát most szépen odatámasztanánk
a falhoz, felmásznánk rá, és kinéznénk róla
a világra? Tudom, hogy ez neked nem olyan
egyszerű, hogy mindened fáj, és hogy másnak
elképzelése sincs arról, mennyi nyomot hagy
a testen a szenvedés. De ha vigyáznék rád?
Ha fognám a kezed, támasztanám a derekad?
Olyan jó lenne, úgy utálom már, hogy a remény
számunkra csak egy üres szó. Na, gyere, Anya,
kérem a kacsódat, ne kéresd magad tovább.
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 681. | Simf: Játék | [tulajdonos]: játék | 2019-09-25 17:55 | Simf
Talán, ha újra
Aludj csak drága gyermek, aludj.
Addig anya, és apa dolgozik.
Tudod, anya nem kíméli kis kacsóját,
nappal a pénztárgépet püföli,
este pedig mos, főz, vasal, takarít,
az ágyban is tudja a dolgát.
Apa is álló nap hordja a cementes zsákokat,
este pedig, megváltja a világot.
Sosem adhatjuk fel a reményt,
hogy egyszer más látképre ébredünk.
Te meg csak aludj, drága gyermek.
Várjuk az eljöveteledet.
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 680. | Francesco de Orellan: Pályázmány | 2019-09-25 17:25 | Írtam, címeztem, beküldöm bár szigorúan véve a pályázmanyom renonsz. Legfeljebb majd diszkvalifikáltok:)
Francesco de Orellana
belepte a por
a gyermek végül beállt a sorba
apa most már büszke lehetne rá
ha anya el nem zavarta volna
réges-rég
a világ köszöni szépen megvan
jól mutat rajta a festett látkép
egy valami hiányzik azonban
a remény
mindig minden ugyanaz folyton körbe jár
az óra ketyeg az idő lassan telik
"a Kacsó(h) Pongrác utca következik" | |
| 679. | [tulajdonos]: eddig | 2019-09-25 16:17 | Tájékoztatás!
Három pályamű érkezett eddig, Oláh Imre szavaira. Megmondhatom, hogy homlokegyenest különböző alkotások. Nagyon tetszenek. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 678. | Oláh Imre: Család | 2019-09-25 14:15 | Oláh Imre: Család
ezek egyszerű szavak:
apa, anya, gyermek
mégis bennük áll a világ
gondolhatnád egy versben
nem is ünnepelnek
pedig mindenünk a család
segítő kezet nyújt ráncos kacsón
benne látkép a remény
elkísért úton temetetlen áll
mint hegyen kápolna
réten virág
kabáton gomb
küszöbön út
bűnben esély | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 677. | vajdics: javított | 2019-09-25 12:46 | Vajdics Anikó: Hejjehujja – álnemzethy álnépiesh
De kicsi lett a nagyvilág!
Mégis akad, ki nekivág:
csupa ötlet- s hormonszegény,
reményfüggő álszökevény.
Hejjehujja, haj!
Apját, anyját itthon hagyja?
Gyermek volt, most sátán fattya?
Nem láthatják, csak a szkájpon?
Nem vághatják többé szájon?
Hejjehujja, haj!
Nézd csak, mama, ez egy látkép,
úgy mondják itt: icc ö lendszkép.
És most báj, báj, kisszi, kisszi,
a kacsódra egy nagy pusszi.
Hejjehujja, haj!
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 676. | vajdics: ... | 2019-09-25 12:31 | Vajdics Anikó: Hejjehujja - álnemzethy álnépiesh
De kicsi lett a nagyvilág!
Mégis akad, ki nekivág:
csupa szegény keménylegény,
reményfüggő, bús szökevény
Hejjehujja, haj!
Apját, anyját itthon hagyja.
Gyermek volt, most sátán fattya?
Nem beszélnek csak a szkájpon.
Nem vághatják többé szájon?
Hejjehujja, haj!
Nézd csak, Mama, ez egy látkép,
úgy mondják itt: icc ö lendszkép.
És most báj, báj, kisszi, kisszi,
a kacsódra egy nagy pusszi.
Hejjehujja, haj!
| |
| 675. | [tulajdonos]: játék | 2019-09-25 06:01 | Köszönjük Imre a szavakat!
Indul a játék.
Várom Oláh Imre szavaira a verseket: gyermek, apa, anya, kacsó, látkép, világ, remény
Egy forduló erejéig, maradok a színen, mivel Imre technikai feltételei jelenleg telefonra korlátozódnak, ott pedig nehéz rendszerezni, másolgatni a verseket. Bevallom én sem vállalnám telefonról.
Jó játékot mindenkinek! | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 674. | Oláh Imre: Köszönöm! | 2019-09-24 23:29 | Kedves Mindenki!
Köszönöm szépen a lehetőséget, a pezsgőt, a megoldást, a köszöntést!
Érdekes mindig, hogy azonos szavak más és más verseket és stílust formálnak! Ezért szép és különleges ez a Hetedíziglen Játék!
A mostani szavak, melyeket szintén köszönöm, hogy közre adhatok:
gyermek, apa, anya, kacsó, látkép, világ, remény
Minden jót!
Imre
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
